Megszüntetésében oroszlánrészt vállalt Szili Katalin, aki nemcsak az MSZP tagja, hanem annak hívő tagozatában is ügybuzgólkodik. Minden reggel munkába menet meggyón, megáldoz, nyilván a kerületi párttitkárnál.

Szép, dicséretes, megható a szándéka. Csak éppenséggel az a baja, hogy kissé későn kezd bele a baloldali értékrend védelmébe; akkor, amikor emberi számítások szerint semmi esélye sem maradt arra, hogy bármit is megvalósítson terveiből.

Arról nem is szólva, hogy sem szocialista párttársai, sem a kisemberellenes, tömeget megvezető liberálisok nem veszik őt komolyan, rá sem rántanak, maradék erejükkel és maradék idejükkel igyekeznek ellopni azt, ami még ellopható.

Pártja sokadszor veszi őt semmibe, még az agyrém Gyurcsányt is többre becsüli, mint őt (Istenem, nem szégyelled magad, Törőcsik Mari, hogy ájultan körbenyálaztad a Szörnyeteget Táncsics-díj bagóért?)

De Szili baloldali értékrendjével más baj is van. Az, hogy nem baloldali. Általános emberi érvényességű humanitárius eszme, mindenekelőtt krisztusi keresztény gondolat. Katalin asszony kegyelemteljes ágálásának van azonban számunkra is érvényes, megszívlelendő vonása. Rádöbbent arra, és fennhangon ki is mondta, hogy az elmúlt nyolc esztendőben pártja (vele együtt) micsoda katasztrofális bűnöket követett el a magyar nép ellen. Néven is nevezi ezeket a bűnöket. A liberális gazdaságpolitika, a liberális kultúrdiktatúra, az elcseszett egészségügy, az elüszkösödött oktatásügy, a neoliberális gondolatszennyezés, amit mind fölvállalt az úgynevezett szocialista párt. És beismerte, hogy a 2004. december 5-i szavazás elleni agitálás több volt, mint tévedés, gonosz ökörség volt, biza.

Mindezzel megsemmisítő kritikát mondott a szoclib koalíció áldástalan együttműködéséről.

Kérdem én azonban alázatos tisztelettel, minden nőnek kijáró udvariassággal, hol a jó büdös francban volt a hirtelen szentlélek megszállta Szili Katalin az elmúlt időben? Akkor, amikor pártja és „luciferkója”, az SZDSZ gőgösen és nagyképűen végrehajtotta nemzet- és társadalomromboló akcióit? Csak ült, csak ült magasan a parlamenti elnöki trónon és rázta a kolompot, mint valami vezértehén. Nem lett volna módja, hogy helyeslés helyett tiltakozzék, lemondjon, kilépjen, hátat fordítson és leköpje nemzet- és népnyúzó társait? Senki sem köteles parlamenti elnököknek lenni, s pláne nem köteles az emberi aljasság majd minden változatában néma cinkosként részt venni.

Van azonban más szépséghibája is a meghirdetett „baloldali” programjának. Mégpedig az, hogy ez a program a Fidesz, a KDNP, a nemzeti konzervatív oldal évtizedek óta meghirdetett akcióterve. Amiből az következik, hogy sem Szilire, sem a mozgalmára nincs szüksége az országnak. Fölöslegesek.