A pártalapítás ősi, nemzeti rögeszme. A régi Karinthyt plagizálva: „Pártot kéne alapítani, Óh, Hatvany, Óh, Schmidt Mari”. Az „Óh, Gorka Sebestyén” nem rímel rá. Még annak ellenére sem, hogy valamiféle kacifántos nevű és titokzatos tevékenységű „Fejlődő Demokrácia és Nemzetközi Biztonság Intézet” igazgatója. Valódi biztonsági szakértő lehet, mert biztos ami biztos, eltitkolja ama „mértékadó” és „köztiszteletben álló” (de meddig?) jobboldali értelmiségiek nevét, akik elégedetlenek a Fidesszel és Orbánnal. Mulatságosnak is tarthatnánk ezt a pártalapítási kényszerképzetet, ha csak a baloldali koalíció jutott volna a csőd szélére, átkozottul tehetségtelen tevékenysége során, s maga az ország nem. Gyorsan be kell segíteni tehát a baloldali pártoknak, országomat egy lóért alapon, meg kell osztani az ellenzéket, nehogy veszítsen már a koalíció.

Mert kérem tisztelettel. Tizennyolc éve csak akkor nyer a baloldal, ha a jobboldalon új párt alakul, vagy a meglévő megoszlik. Bevált trükk ez. Mint ahogyan az alvó ügynökök beépítése is, akik megfelelő időpontban bankjegy ropogtatására fölébrednek és megsemmisítő akcióba lépnek. A harmadik köztársaság majd húszesztendős története erről szól. Kezdetben vala Elek és Debreczeni. Aztán Csurka és Torgyán. Azt meg nem mondom, ki volt közöttük Csipkerózsika, mert nem vagyok biztonsági titoknok. Azt viszont tudom, hogy rögvest el is veszítettük a választásokat. Pusztai Erzsikéék már nem a Népszabadsághoz, hanem egyenesen Horn Gyulához szaladtak, aki volt oly szíves megtámogatni demokratikus pártszakadásukat húszmillióval és néhány parlamenti stallummal. (Hirtelen jött kupapárttal a „centrumban” egyesültek, mint a világ proletárjai, s meg is nyerték a választásokat a baloldalnak. Majd a trójai fakanca tört ki karámjából, tombolva Orbán ellen, mint valami hisztérikus, sértődött Erinnisz, támogatva a vendéglátó-ipari szakmunkás és a párttag aprító hentesbárd szakember Herényi Károly által.) És újfent megnyerte a baloldal a választást. Demszky is biztos vesztesnek látszott, de Katona Kálmán a metróépítésben utolérhetetlen halogatóművész visszasegítette a főpolgármesteri székbe. Fentebbieket fölidézve az a gyanúm, hogy nem föltétlenül a „Bibó-fiúk” memóriája a rövid elsősorban, hanem az őket ezzel vádoló Gorka Sebestyéné. Mindazonáltal ráfér a Fideszre is a bírálat. Ennek ellenére mégis azt mondom, hogy manapság ép eszű és ép erkölcsi érzékű ember nem az ellenzékkel, hanem a kormánykoalícióval elégedetlen elsősorban. S kiváltképp nem smúzol a miniszterelnöknek. Mert olyan még nem volt a történelemben, hogy egy Esterházy nagyságrendű főúr udvari bolondnak szegődjön egy alacsony származású, mert KISZ-titkárból lett milliomoshoz. Kivált, ha nincs is rá szükség, mert az udvari bolond ügyben a miniszterelnök önkiszolgáló. Meglep ezért, hogy senkiben sem merült föl az a lehetőség, hogy a baloldali pártoknak állítson alternatívát új párttal, ekkora csődtömeg láttán. Bennem viszont igen. De ha én pártot alapítok, az valódi baloldali párt lesz, nem úgy, mint ezek itten. (Ugorka úr szerint a Fidesz sem igazi konzervatív párt, s még annyira sem demokratikus.) Az én pártom szociálisan érzékeny lesz, esélyegyenlőséget biztosít mindenkinek, igazságosan osztja el a javakat, védelmezi a közerkölcsöket és megszünteti a korrupciót, nem kacska, vagyis nem maga felé hajlik a keze, s megoldja a demográfiai problémákat, megfékezi a rendőrterrort és igazságot oszt természetesen, ahogyan az a nagykönyvben meg vagyon írva. Mennyből az angyal. Mindezzel viszont – baloldali pártként – a baloldali koalícióval fordulok szembe és győzelemre segítem az ellenzékemet, a jobboldalt. Hát nem politikai őrület ez? Legádázabb ellenfele leszek Gyurcsánynak. Baloldaliként a baloldalinak. Apropó Gyurcsány. Minap láttam egy dokumentumfilmet, amelyben Hitler éppúgy táncikál, mint a nagy magyar Osztap Bender. Azaz Fletó, a posztszovjet milliomos. Utóirat: A pártom soraiba vágyókat előre figyelmeztetem, kíméljenek azok, akik nincsenek alaposan kitömve angol fonttal. Ez ugyanis a kedvenc valutám. (Mert ugyebár lé nélkül nincs pártalapítás.) És persze zsebből zsebbe kérem a lóvét. Majd egy fityiszt a Fityisznek! Vagyis Veres Jánosnak.