Mindig is hörögtem a liberálisokért, mert olyannyira bárdoltak voltak világéletükben. És most gyön itt nekik elnöknek egy bárdolatlan bunkó, egy antiszemita zenekritikus, és egyből leköröz minden nem zenészét a világnak, pártalapító atyuskákat, papuskákat; azokat az ősliberálisokat, akik jól elhúzták a magyar szabadelvűség nótáját, az ország vagyonát elmuzsikálták, vagyis igencsak hamis cincogároknak bizonyultak.

No de mi volt a bárdolatlanság és a rémisztő antiszemitizmus ennek a szerencsétlen szabadelvű (és úgy látszik szabadszájú) zenekritikusnak a pártszékfoglalójában? Nem hiszik el. Én is nehezen. Azt tartották bárdolatlanságnak és antiszemitizmusnak, hogy Retkes Attila számvetést készített a liberális párt húszesztendős munkálkodásáról és megállapította: a liberálisok elhanyagolták a nemzeti értékek védelmét, nem figyeltek a nép gondjaira, fütyültek a határokon túlra szakított nyomorúságos sorsára, gyakorlatilag ott folytatták, ahol a kommunisták nem hagyták abba 1989-ben, vagyis nemzet és a népellenes politikát űztek. Ezt a vélekedést minősítették hazai kedvenc liberálisaink antiszemitizmusnak. Azt pedig ocsmány bárdolatlanságnak, hogy pártja nevében bocsánatot kért a magyar néptől.

Egy perc néma felállással gondolkodjunk el ezen. A szó súlya nagyobb, mint a tetté? Magyar Bálint tatárjárása a közoktatásban, Molnár Lajos és Horváth Ágnes cunamija az egészségügyben, Konrád György meg a többi magyarellenes kampányhadjárata Nyugaton, az emblematikusan liberális fővárosi főpolgármester közbűnténnyé fokozódott ostobasága vagy a liberális kultúrkommiszárok rémuralma a szellemi életben még kételyt sem keltett bennük? Kóka gazdasági sáskajárásáról nem is szólva.

Összegezve véleményüket: antiszemita az, aki magyar, és bárdolatlan, ha a magyarság ellen elkövetett bűnökért bocsánatot kér a néptől. Ezért lepett meg, de nagyon, hogy egy ugyancsak liberális emblematikusság azon kesergett az ATV-ben: a jobboldal idegenszívűnek nevezi őket. Azt is elviselhetőbbnek tartaná, ha lehülyéznék, de nem vonnák kétségbe magyar mivoltukat.

Velem lehet alkudni. Készségesen elismerem, hogy hülyék, mert a magyar nemzeti érzést összetévesztik az antiszemitizmussal. De nem is ez a korszakos jelentőségű esemény. Sokkal, de sokkal inkább az, hogy magyarellenességükbe buktak bele, úgy is mint magyarok, amire nem volt példa 1945 óta. Azelőtt se nagyon. A magyargyűlölet mindig jó üzlet volt errefelé, s most végre bedőlt ez a kereskedelmi ágazat, s Retkes csak csődeljárást kért cége, az SZDSZ ellen. Amely hihetetlen történés megerősít optimista jövőbe vetett hitemben. Mégiscsak jó az, ha ellenfelünk nem idegenszívű, hanem egyszerűen, szimplán hülyöke!

Szalay Károly