Mit nevezhetünk rossz arcnak? „Lombroso-fejnek”? Bűnöző pónemnek? Létezik-e egyáltalán ilyesmi? Nem elfogultság, rosszindulat sugallja-é ezt? Higgadt tárgyilagossággal leszögezhetjük, hogy vannak genetikailag determinált, eleve ellenszenvesre szabott arcberendezések.

Ilyen például Szekeres Imre, Draskovics Tibor, Hagyó Miklós, Wiesz János, Burány Sándor, Török Zsolt vagy Veres János. Ha meg sem nyikkannak, akkor is taszítanak. Akkor is randák, ha (politikai) érdek nélkül nem tetszenek. Ezért jók kommunista-szocialista politikai cégérnek.

Vannak félig gusztustalanok is, akiket félre-fejszabásuk, plusz viselkedésük, rossz jellemük, szövegeik együtthatója ront le ellenszenvessé. Ilyen például Nyakó, Gyurcsány, Lamperth Mónika, Udvarhelyi, Gál Zoltán, Hiller István, Arató Gergely s kiváltképp Szabó Zoltán.

Szanyi Tibor e kategóriában szuperfokozaton van. Heller Ágnes, felsőbbrendűségi téveszmében szenvedő, pökhendi provokatőr, kirekesztő hajlama, gyűlölködése, okoskodása lényegíti át csúf, gonosz Grimm-mesei boszorkánnyá. Bayer Tamásról pedig jobb körökben szó sem essék.

Csakhogy. A világirodalom legrútabb figurája Quasimodo, a Notre Dame-i toronyőr. Emberi szenvedélye a szerelem, ebből fakadó viselkedése, szembeszegülése a gonosz söpredékkel és a kegyetlen hatalommal mégis rokonszenvessé nemesíti. Lelke szépsége, jelleme jósága átlényegíti csúf alakját, a testi csúfságot felülírja szelleme nemessége. De a szocialisták esetében ez nem működhet. Mert a föntebb emlegetett balfácánokból, rútakból, félrondákból, negyedcsúnyákból sohasem válhat vonzó alak, hiszen az ehhez szükséges tisztesség, szeretetreméltóság, emberiesség tökéletesen hiányzik belőlük. Olyan lelki adottságok, amelyek megszépíthetnék lényüket.

Meg ne kövezzenek, de szerintem Bajnai Gordon antropológiailag nem született ellenszenves arcberendezésű. Előélete teszi rúttá. De mi is az a baloldali környezetszennyezés? Nem eldobált csikkek, kutyaürülékek halmaza. Attól rosszabb. A kommunista média, a sajtó, a televízió, az Alföldi Róbert-féle színház, irodalmuk, művészetük félrevezeti a közönséget, a rosszat jónak, a rútat szépnek, a visszataszítót vonzónak, az erkölcsöst erkölcstelennek szuggerálja, hamisít és hazudik, hozzászoktatva az emberek közül a gyöngébb jellemeket a testi-lelki rútsághoz. Horribile dictu, borzalom kimondani is, hogy még Vadai Ágnes, Kovács László, Kóka János, Lendvai Ildikó is lehetne voltaképpen semleges vagy jó arc, ha vonásaikat nem szabta volna át az a rút szerep, amit bőszen eljátszanak. De még Kiss Péter is közömbös pofa volna, ha mindannyiuk arcára nem szárad rá guanóként az általuk képviselt politikai eszme.

A legeslegnagyobb baj azonban az, hogy bukásuk után néhány hónappal kiderült: nem szabadulhatunk környezetszennyező arcuktól, ízléstelen médiakultuszuktól.