Mielőtt fölháborodnának stílusomon, emlékeztetem önöket arra, hogy szavaim idézetek. „Pártunk és kormányunk” két neves fullajtárját citálom, György Pétert, az esztétát, aki mindenkit lehülyéz, s Gerő Andrást, a történészt, aki majdnem mindenkit lebutáz, főleg, ha Orbán Viktor vagy Sólyom László az illető. Jó, jó, mondhatja erre valaki, de hát minek alantas baloldaliakat utánozni? Mondhattam volna szebben is: szakszerűtlen, elvtelen, nemzet-, gyermek-, szegénységgyűlölő. Így igaz, de mindezek a kifejezések jóval enyhébbek az általam említetteknél, mert az okos, gonosztevővel szót lehet érteni, a butával pedig nem. A butaság ellen nincs védekezés. Mert hiába magyarázod neki, amit cselekszik, önmagára is veszélyes, nem érti meg. Nézz bele Demszky ködös tekintetébe, s rögtön láthatod, minden észérv lepereg róla. A butaság biztos jele, ha nem fogja föl helyzetét, vagy annak megváltozását. Az, amit Gy. Németh Erzsébettel művel, öngyilkosság, hiszen az ellenzéket összehozza maga ellen az MSZP-vel. Nem fogja föl, már nincs abban a helyzetben, hogy dróton rángassa a nagyobbik marhát. De az MSZP is buta, mert tűri a borult lélek packázásait. Ezért egyszer neki is benyújtja a számlát a történelem.

Maga a konvergenciaprogram is a butaságok halmazata. Van benne rendszer, egyszer majd erről is szólok, csak ügyetlenül van előadva, mert átlátszó, s kideríthetők valódi szándékai. Mára már mindenki tudja, hogy az egészségügyi átalakításoknak nem a gyógyellátás megjavítása a céljuk, még csak nem is a takarékosság, hanem a maradék közvagyon elsajátítása. Minő átlátszó butaság az, hogy olyan gyógyintézményeket akarnak megszüntetni, amelyek közismerten kiválóak (Budai gyermekkórház stb.), de földrajzi fekvésük, természeti értékeik miatt jól hasznosíthatók. És a szándékolt kótyavetyét még ki is kotyogják. Gyurcsány, aki butaságot butaságra halmoz ma is, egyfolytában azzal igyekszik menteni rozzant pozícióját, hogy a nélkülözhetetlen konvergenciaprogramot kizárólag és csak ő hajthatja végre, mert ő rendületlen és elszánt. Ehhez képest egyfolytában visszakozik. A teljesség igénye nélkül: már a felére csökkentették a megszüntetendő szárnyvonalak számát, már nem szüntetik meg a nyugdíjasok utazási kedvezményeit, már megváltoztatták a „kiemelt kórházak” számát 31-ről 39-re, de ez sem végleges. Eredetileg január 1-jétől vezették volna be a vizitdíjat, de már ezt is halasztották két hónappal. Az eredetileg mindenkire kötelező stex leszurkálását egyre-másra enyhítik. A gyermekek sem hatéves korukig vizitdíjmentesek már, hanem 14 éves korukig. E megvazelinozott tényeket lehetne pozitívumként is értékelni, de nem lehet, mert az eleve óriási butaságokat csak nagy butaságokkal váltották föl, arról nem is beszélve, hogy egy hónap sincs az egészségügyi reform bevezetéséig, s még az orvosok sem tudnak semmit a mikéntről. Már visszavonták azt is, hogy a lakhelyhez legközelebb lévő három kórházba mehet a beteg, ami önmagában is orvosszakmai ökörség. És arról sem szól a fáma, hogy a húsz-harminc éve kezelt akut betegek új kezelőintézetet és orvost kénytelenek választani? A szeptemberi-októberi események visszhangjának a kezelése is nagyfokú ostobaságra vall. Azt hitte a Kormány-fullajtár Rudi, ha megrágalmazza a Hír TV-t, meg nem történtté teheti a világhálóra kikerült rémtettek képeit? Azt hitték, hogy az EU ugyanúgy működik, mint a Szovjetunió? El lehet mismásolni a rendőrbrutalitást? A rendőrállamra hajazás mibenlétét? Büntetlenül ki lehet-e tüntetni azt a főrendőrt, aki felelős a rendőrterrorért, a sorozatos szakmai butaságokért. Utolsó példa a sok százból. Fokozatosan csökkentik azok számát, akik ellenőrizhetik a kereskedelmi hálózatba bekerülő élelmiszereket. Évekkel a paprikabotrány után. S most már nincs nap, hogy napvilágra ne kerüljön mindig újabb és újabb élelmiszer-közbűntett. Legfőbb ökörségük pedig abban kulminál, hogy nem veszik észre, a magyar nép ellen irányított bomlasztó és romboló titkos fegyverek irányzéka elromlott, s már őket is veszélyezteti. Ha végiggondolod (gondolja) a sok száz hibát, butaságot, amit a kormány és médiafullajtárjai elkövetnek, még azt mondod (mondja) a végén, túl finom voltam a cím szövegében.