Eme szánalmas „emberi nemzés szégyenei”: a Cohn-Benditek, a Schulczok, a Kroesek, a Göncz Kingák meg a többi liberális meg zöld meg vörös katyvaszok rühellik Európa teremtő múltját. Amely Európa Konstantin közreműködésével született meg: 313-ban Liciniussal egyetemben egyenjogúsította a görög és a latin pogány vallásokkal, majd 324-től államvallássá törvényesítette a kereszténységet.

Azért tartják Nagy Konstantinnak, mert fölismerte: a haldokló birodalmat csak a keresztény szellemiség segedelmével galvanizálhatja életre. A keresztényüldözések után nem gyilkolászta bosszúból a pogány vallásokat, hagyta őket lucskos erkölcstelenségükben kimúlni. Amibe belepöcegödrözték a Római Birodalmat is, és amibe az is belepusztult. Nagy Konstantinnak köszönhetően a romjain megszületett az új, sikeres keresztény Európa.

A keresztény mozgalom dogmatizmusa egyrészt vallást megtartó erő volt, másfelől annak ellenére befogadó szellemiséget képviselt, hogy dogmái megkötötték bizonyos irányokban. De mindent átvett a múltból, ami életerős, értékközpontú volt, s hatalmas távlatokat nyitott. A görög és latin alapokra építkező keresztény Európa magába fogadta a távol-keleti, a kis-ázsiai és az afrikai kultúra eredményeit, megteremtette a korlátlan fejlődés lehetőségeit, és ami ámulattal tölt el, önnön korlátai ellenére.

Természettudományos törvényszerűség, hogy az egészséges törzsnek is kibuggyannak mérgező vadhajtásai. Az európai kultúrának ilyen szörnyellái a kommunizmus, a nácizmus és a neoliberalizmus; egymás ikertestvérei és következményei. Mondjuk ki kerek perec: azok a rágalomhajszák, amiket a baloldali EU-parlamenti képviselők űznek ellenünk, bizony-bizony náci-komcsi ötvözetek. Prekoncepciós „perek”, hazug és képmutató, demokratikusnak álcázott bikacsökös hacacárék, egyfelől azért, mert meg sem várták a magyar kormány válaszát az EU föltett kérdéseire, másfelől tipikusan náci-kommunista módon ítélkeztek, mivel meg sem hallgatták a „vádlottat”.

Csak elfogult, hamis tanúkra és valódi, hamisítatlan hazaárulókra, Szanyi-kórban gennyedő gyűlöletzacskókra figyeltek. Törvényt rikácsoltak, ámde a több mint kétezer éves római jogot csúfolják meg szakadatlan.

Egyértelmű: tojjantyúznak a bírók életkorára, a bankelnök fizetésére, még az esküjére is, a marginális, ma is működő Klubrádióra, legfőképpen a cigányok sanyarúságára. Annál inkább szorongatja a torkukat az új magyar alkotmány keresztény szellemiségével, nemzeti történelemre építkezésével.

A törvénybe foglalt keresztény jelképrendszer, az életigenlő családközpontúság, a gyermekcentrikusság, a rend áhítata, az egész világ magyarjaira kiterjedő nemzeti összetartozás-tudata. Attól kínlódnak az abortuszvallás papnői, a hol vörös, hol zöld hímkarikatúrák, hogy egy inkább közepes, mint kicsi ország a lelki egészségre, a normalitásra törekszik.

Nem bírják lenyelni, hogy a keresztény Isten nem a bosszúállás, hanem a szeretet és a természettörvények Istene. Ők nem tudják, de mi tudjuk, Európa történelme akkor bicsaklott tragédiákba, amikor megtagadta a keresztény erkölcsöt és értékrendet, mondjuk ki: nemritkán áruló keresztények közreműködésével. Ezenfelül az unió vezénylői nem ismerik föl nemcsak Európát, hanem a fehér embert is fenyegető halálveszélyt. És ahelyett, hogy erre összpontosítanának, a magyart nyüstölik, aki mindig csak a túlélésért volt renitens.

Istenem! Mekkora ökrök gyülekezete ez az EU. Rémület!

Szalay Károly