…a balliberális kormányzás és szűkebb-tágabb értelemben vett híveinek (hívőinek) mérhetetlen tudatlansága, illetve felelőtlensége. Finomabban szólva, vezetésre, kormányzásra, irányításra alkalmatlan ostobasága. Az ember nem érti, hol vannak azok a szakértők, tanácsadók, okostónik, akikre folyton hivatkoznak. Emlékezzenek az első szabad (?) választás félidejére, amikor az Istenben megboldogult Szabó Miklós történész már megvillogtatta az SZDSZ ragadozó fogafehérjét, meghirdetvén a pártnak és szavazóinak (náci és kommunista időkből ismerős) fennhéjázó felsőbbrendűségét. Ha van csődbe ment gőg, akkor az nyilván az SZDSZ-é, mert frontemberei a kormányzás minden ágában kudarcot vallanak. Csak azért maradnak a felszínen, amiért a parafa dugó is: könnyűnek találtatnak. Eszünkbe se jusson persze, hogy most a nemzeti oldal önmagát ünnepelje, a radikálliberálisok és a fals szocialisták viszonylatában.

Állításom bizonyítására a Demokrata egyheti teljes száma sem elegendő, ezért csak mazsolázgatok a legújabb „bizonyítékok” közül. Itt van mindjárt ez az ’56-osok terén látható időkerék. Horribilis összeget, több mint háromszázötvenmillió forintot dobtak ki rá, évtizedes kínlódás után, az EU-ba lépésünk idejére készült el, minden tiltakozásunk, gúnyolódásunk ellenére. Állandóan elromlik, havi egymillió a működtetése (!); sem gyakorlati haszna (csak önmagának mutatja az időt, olyan, mint vekker mutatók nélkül, esztétikai látványként pedig értékelhetetlen. Most nem kell a kutyának se. A kerék viszi a közpénzt, s Demszky fut ugyan a pénzünk után, de rá jellemzően még az egyhelyben forgó kereket sem éri utol.

Szomszédja az 1956-os emlékmű kifejezetten ronda, értelmezhetetlen, rozsdatemető. Lehetne groteszk, tragikus, fölemelő, ünnepélyes, méltóságteljes, diadalmas, sőt vidám, győzelemittas, gunyoros is, például a régi kőtalapzat, rajta Sztálin csizmáival.

A két jelenség között azonos, hogy a társadalom értelmesebb fele tiltakozott ellenük. Hőbörödött sznobok, kelekótya, szalajtott liberális irodalmárnők tamtamoztak mellette. És az úgynevezett szakértők elfogadták, dacolva minden észszerű ellenállással. Most itt az eredmény.

A bajt tetézi, hogy mint mindig, most is eltitkolják a felelősöket. Én biz’ Isten szégyenpadra ültetném a kurátorokat (akad köztük nyalka bajuszú, szép magyar embertípus is), és behajtanám rajtuk azt az anyagi kárt, amit ostoba hozzá nem értésükkel okoztak. Tudni akarjuk, kik a felelősök, pártra, nemre, felekezetre és másságra való tekintet nélkül!

Mindent esztelenül, szélsőségbe fajulva művelnek. Egy valamiben tökéletesek: a felelőtlenségben. És abban meg következetesek, hogy a mi pénzünkön passzióznak. És eldugják a felelősöket mint a hamiskártyás a cinkelt lapot. Elkenés, mellébeszélés minden vonalon. Az ATV-ben Bauer Tamás (ki, ha ő nem) és Debreczeni József, a kiskun-szélkakas kimondta, hogy a Fidesz kockáztatja a parlamenti demokráciát szavazásra javasolt hat kérdésével, és nem Gyurcsány a fejre állított gazdasággal, butábbnál butább nyilatkozataival, és nem az összehangolt hazugságkórus, Mesterházy Attilától az egyre tompuló Mészáros Tamásig. Már az első pillanatban megírtam, Kálmán László nagyképű fontoskodásával lejáratja a népképviseleti demokrácia alapelvét, nevetségessé teszi a népszavazást. Bejött: idétlenkedése idióta kérdésekre buzdította az ATV baloldali betelefonálói színvonalat is alulmúlókat, amit persze az OVB megérdemelt. De nem a demokrácia. Kálmán László nagyképű okoskodásának következménye volt az olaszliszkai gyilkosok nyelvművelő akciója; zsák meg a foltja. Ehhez hasonló pofátlanságot még Fülig Jimmy sem tudott volna kiötleni. Ezért ki a felelős? Igaz, a milliárdos kártérítés óhaja nem is olyan abszurd, ha azt vesszük, mit tapsolt el Demszky a városházán, ki tudja, hányadszor, csatolmányai a BKV-nál, az útépítéseknél, Horváth Ágnes, Gyurcsány és Kóka országos méretű pénzpocsékolásiról nem is szólva. Idióta választópolgáraik lelkes „ki velünk a pokolba!” kórusa által kísérve.