Vagyis az EU-csatlakozás nem pusztán annyi, hogy odamegyünk valahová, csatlakozunk valamihez, hanem legalább annyira az is, hogy elszakadunk valamitől, fölszámolunk valamit, kiiktatunk az életünkből szörnyű dolgokat.

A szörnyű dolog nemcsak a Varsói szerződés, a KGST és a „szocializmus”, hanem ama személyi gárda, amely mindezekkel azonosult. Politikai vonalon az MSZMP, a Központi Bizottság, a KISZ központi bizottság, a rendőri erőszakszervek, a vidéki megyei, városi funkcionáriusok, a szakszervezetek, a munkahelyek igazgatói, párttitkárai, káderei, beleértve persze a téeszeket is. És ami az egészet mozgatta, beléje lelket lehelt: a média, a rádió, a televízió, a sajtó agitációs gárdája. Ez a köztes intézmény volt hivatott értékelni az eseményeket, közvetíteni funkcionárius és szürke plebs között, értelmezni, szájba rágni azt, a Big Brother, a Bolsoj Atyec érdeke szerint.

Amikor a nép szakított a KGST-vel, a Varsói szerződéssel és értelemszerűen föltételezte, hogy ezeket a fentebbiekkel azonosuló urakat-elvtársakat is elsöpri a történelem. Antall József és teszetosza gárdája mérhetetlen csalódást okozott. Mondjuk ki végre, azok nyüzsögnek ma is emléke körül, akiknek jól kamatozott Antall József. A nép csalódott és talán túlozva le is váltotta az Antall-féle irányt. A több évtizedes vágyak kielégítésének a Horn-kormány látott neki. Ez a megoldás, őszintén szólva, nem volt szerencsés húzás. Tom Lantosnak, az amerikai Szuszlovnak igaza van: a magyar nép valóban nem politikai tisztánlátásáról híres. Bebizonyította ezt a Horn-kormány győzelmekor és igazolta most is, a Medgyessy-féle párt beszavazásakor a parlamentbe. Egy azonban biztos: a kettéosztott magyar nép a közvélemény-kutatások szerint egyvalamiben olyan egységes, mint volt 1956-ban, a háború ellenzésében, a béke igenlésekor. 83 százalék, ha nem több! Ezt neked, Tom Lantos! És ha neheztel Pengető Tamás a németekre és a franciákra, akik oly sokat kaptak Amerikától és mégis hálátlanok, egyet mondjon, kedves mister Amerika, a magyar népnek ugyan miért kellene hálásnak lennie?

Szóval az EU-csatlakozás népszerűsége rohamosan csappan. Ami nem tisztánlátás hiánya, hanem azé a fölismerésé, hogy öncsapdánkba estünk. Mert kik agitálnak veszettül az EU mellett? A volt MSZMP- és KISZ-vezetők, valamint a szovjethű média az utolsó szálig. Ennek a sokat szenvedett és olykor buta népnek minimum gyanús, ha ugyanabból a szájból hol hideg, hol meleg fúj. A kormányzat feladata lenne a meggyőzés. Érvelés helyett azonban gyűlölködik, hátrafelé mutogat, sunyizik, lapít és ködösít. És ami a legfőbb baj, parancsuralmi reflexek törnek föl a volt uralkodó elitből, a jelenleg aktuális hatalomból. Lendvai Ildikó már megint szamár hasonlatokat mond. Az ő és társai kizárólagos és dogmatikus elvekre bejáratott gondolkodása képtelen fölfogni, hogy lehet igenelni kételyekkel és lehet nemet mondani megfontolva és mérlegelve is. Szegény nyüzsgönc Lakat T. Károly az EU-igen érdekében odacsődíti a Nap-keltébe a teljességgel hiteltelen Gerő Andrást, Heller Ágnest, akinek az okosságát szeretem ugyan, de nem igazán EU-reklám látványosság, kivált, hogy belőle is föltör a Lukács György-i parancsuralmi szleng, amivel kötelezővé teszi az EU-igent. Kérem szépen. A baj abban gyökerezik, hogy jobb felől sem nekem fütyül az EU-fülemüle. Csath Magdolna, aki megint okos, ugyanolyan csurkai imperatívusszal tiltja az igent, ahogyan Heller a nemet. Mindenki kinyilatkoztat és senki sem érvel. Számokkal, tényekkel, adatokkal. Megmondva: ebben ez a jó, amabban az a rossz. Erről a lényegről szólt Orbán Viktor. Parancsok nélkül. Ezt azonban már csak azért sem tehetik, mert nem ismerik a csatlakozás elfogadott föltételeit és a levegőbe nyilatkozgatnak. Ezért korai az áprilisi szavazás is.

Csökken az EU népszerűsége. És nemcsak attól, hogy Medgyessy Mózes akar átvezetni bennünket a Vörös-tengeren, hanem elsősorban attól, hogy az igent és a nemet parancsolók sem tudják, valójában mi van a túlsó parton. És attól rettegek, kiderül hamarosan, Medgyessy-Kovács rémesen elszúrta a tárgyalásokat, úgyis, mint bekupált két exapparatcsik. A szovjet érában ugyanis nem volt módjuk elsajátítani a nemzet érdekvédelmének módozatait. Így aztán annyit tudunk a médiából, hogy marad a mákosguba és nem kell vízum a kutyánknak, macskánknak.