Nem veszik észre: sem agypröttyenetüket, sem a magyarok iránt érzett gyűlöletüket eltitkolni ezzel nem tudják. Holott mindent e népnek és több ezer éves kultúrájának köszönhetnek.

Nem tudják megbocsátani a nemzetnek, hogy előbb belebuktak a vörös színű egypárti diktatúra levezérlésébe, most megsemmisítik magukat a többpárti parlamenti demokráciában. És képtelenek megérteni: a magyarság szelleme, lelkülete mint idegen testet dobja ki magából a szélsőségeket. Viharos története után konzervatív nyugalomra vágyik, sem az izgága baloldalt, sem az öntelt, gőgös neoliberalizmust, sem a bajkeverő szélsőséges jobboldalt nem szenvedheti. Ezt azonban el nem ismerve, unos-untig ránk akarnak kényszeríteni alkatunktól idegen politikai kultúrákat. Európaiság jelszóval, holott Európának köszönheti a világ a nácizmust, a fasizmust és a kommunizmust is.

Mi nem Marx, Engels, Hitler, hanem a nagy reneszánsz gondolkodó, a humanista Erasmus Európája után vágyódunk. A hiszterikusok bizonyos médiában szakadatlanul rágalmazzák a magyarságot, amire két friss példát mondok. A Tét című műsorban bejátszottak egy epizódot, amelyben a riporter egy hétfői napon, reggel a Parlament folyosóján megállított néhány fideszes képviselőt: mi a véleményük a vasárnap délutáni svájci megállapodásról Irán ügyében? Ők azonban kitértek a válasz elől. Bánó rühellette ezt, megkérdezte beszélgetőtársaitól, ennek vajon mi lehetett az oka? A történelemtudomány bal felől ügyeletes zsenije rögtön tudta: a tipikus magyar önteltség, amit az irredenta „Extra Hungariam non est vita, si est vita, non est ita” szólásban fogalmaztak meg őseink. (Magyarországon kívül nincs élet, ha mégis van, az nem ugyanaz.) A történelemtudomány legfőbb bűne az anakronizmus.

Gerő vélekedése több hibában is leledzik. Anakronizmus egy tizenhetedik századi szállóigét irredentának minősíteni, s agytrotty azt hinni, hogy ezt a mondást magyarok találták ki. Nem. Magyarországi nemzetiségek külföldön tanuló diákjai. Máskülönben az irredenta mozgalmat a 19. században Mazzini indította, s tőle vették át a trianoni, földterületügyben revíziót akarók. Őrületes történészi balliberális baklövés.

A másik friss példa. Az egyre unalmasabb Friderikusz távbeszélgetett Schiff András zongoristával, aki az 1970-es évek óta külföldön él. Schiff kijelentette: nem hajlandó Magyarországra jönni, amíg a Horthy- és Szálasi-restauráció éledez.

Mint korábban említettem, annyi kiváló zongoristánk van, pökhendi távolmaradása senkinek föl sem tűnik. De az már ordító műveletlenség, még egy londoni forte-piano pöttyentyűzőtől is, hogy Horthyt a nem létező Szálasi-kultusszal mossa össze. Ami tipikus hisztérikus hazugság-hacacáré. Horthy ugyanis betiltotta a nyilas pártokat, a hadsereg tisztikarából eltávolította a nyilasokat, és Szálasit a Csillag börtönbe csukatta. Ott volt Rákosi is. Rákosit a szovjetnek adta 48-as zászlókért cserébe. Szálasi szabadon bocsátását pedig a vitathatatlanul nagyobb katonai erővel rendelkező Hitler kényszerítette ki. Schiff András tehát fülhasogatóan hamisan pötyögtet, amikor ránk akarja kenni Szálasit a Horthy-szobor ürügyén. Friderikusz pedig úgy csordogált az alázattól, mint Rakasaki Rakasa mongol bélyeggyűjtő az ajtó alatti résen a Karinthy-humoreszkben. Radnóti Miklósról külön írok.

Szalay Károly