A Kádár-időkben lehetetlen volt megbukni egy vezetőnek. Ha tűrhetetlenné vált, kitaláltak neki egy szinekúrát. Rákosiék ezt könnyedebben oldották meg, lecsukták, fölakasztották a fölöslegessé vált pónemet. Most a Gyurcsány-féle adminisztráció az álszakmai-politikai káderek átjáróháza. Ami egyfelől jelzi, hogy kifogytak a „hozzáértőkből”, másfelől meg azt is, hogy nem engednek a hatalom közelébe szakembert, pláne ha szorult belé csipetnyi tisztesség is, az ellenzékre pedig egyáltalán nem hallgatnak. Ha védhetetlenné váltak a kádereik buktái, s a butaságuk börtönt érdemel, addig csűrik-csavarják a dolgokat, míg vagy elhalnak, elhervadnak rémségeik a köztudatban, vagy maguk is elmúlnak annak rendje és módja szerint. Ilyenek a leleplezett gazdasági, pénzügyi visszaélések bukott káderei, bankok ellopói, vagy az immár klasszikus példa, a Zuschlag-ügy. Olyan pozícióból, ahol csak hülyeségeket pofázhatott, büntetésből át kellett helyeztetni egy olyan szerepkörbe, amelyben már tettlegesen bűnözhetett is.

Vagy az egészségügyben Kökény Mihály több vezető funkciót is betöltött, egészen a miniszterségig, mindenütt megbukott, mindenütt leváltották – szerintem megalázó módon –, s most a parlamentben ő az egészségügy legfőbb gondozója.

Kovács László is bukott (vörös) angyal, hiszen megroppantotta pártját, de micsoda szakmai antipályát futott be, közönséges pártiskolai fejtágítóval! Medicor-alkalmazott, vegyésztechnikus, s itt szerzett „tapasztalatait” mint KISZ-KB-tag nemzetközi szakértőként, külügyminiszterként, mi több, honvédelmi munkacsoport-vezetőként is kamatoztatta. Most pedig az EU-ban adó- és vámügyekért felel, miután világ szégyenére megbukott az első alkalmassági vizsgálaton. Aztán Havas Szófia, a Zuschlagot is űberoló élősdi Horn Gyula rinocérosz hátán. Idő kérdése, hogy 1956-os emlékművé váljon.

Az SZDSZ-ben sem bukhat meg politikus. Fodor Gábor annyira csődöt mondott mint kultuszminiszter, hogy évekig jegelni voltak kénytelenek, most kizöldült, a környezetvédelmet azonban már csak párton belül folytathatja, Kókától kellene méregteleníteni a Szadeszt, mint a habzó Rábát, de ez sem sikerül neki. Kóka pedig, a bukott mentőorvos, bukott gazdasági miniszter és pártelnök, most frakcióvezető, s a párt maradék hitelét is elrongyolja. Itt van aztán a mintapélda, Magyar Bálint. Ennél butábban ténykedő alakot lámpával is nehéz találni. Totális csődbe vitte a közoktatást, ami annyira egyértelművé vált, hogy mennie kellett, mire a kezdő történésznek még reményteljes Hiller István szolgaian másolja elődje ostobaságait, magatehetetlenül. Magyart azonban nem tüntették el tehetséges apja és anyja színházi süllyesztőjében, hanem jelölték a Budapestre hozandó Európai Innovációs és Technológiai Intézet irányító testületébe, ahova politikust tilos benevezni, ott kizárólag szakembernek lenne helye. Ez aztán tipikus kádergörcs. És mint mindig, most is akadt azonban egy nyugat-európai marha, aki kijelentette: Magyar Bálint nem politikus, hanem kiváló oktatásügyi szakember! Ő, akihez képest még Ilku Pál is fárosz volt. Már az EU is bekádergörcsölt. Jaj nekünk és jaj Európának!

Szalay Károly