Meghat a kormányoldal békevágya. Azt hiszi, ez valami új a politikában. Még a diktátorok is mindig békére vágytak. A temetői csönd békéjére. Mussolini például ki nem állhatta, ha vidéket jártában az ellenzék üvöltözött és gúnyolta őt. A helybéli rendőrség tudta, kik azok, akik kivonulnak az utcára, idejében összefogdosta, s gumilövedék meg gázbomba alkalmazása helyett ricinussal itatta meg őket. És a Duce látogatásakor kénytelenek voltak otthon, klozet közelben maradni. Belátom, nincs annyi ricinus Európában, hogy elég lett volna a Gyurcsány-ellenes tüntetők semlegesítésére.

Persze nem volt minden béketeremtés ily humánus a világtörténelemben. Ismeretesek mindenféle nyugalomcsináló éjszakák: Szent Bertalan-éj, Hosszú Kések éjszakája, Kristályéjszaka, vagy éppenséggel a baloldali erőszakszervezet, az ÁVH által rendszeresített csengőfrászok éjjelei permanensen. Efféléket azért nem engedhetett meg magának – az SZDSZ legnagyobb fájdalmára – a Gyurcsány-hatalom, de azért próbálkozni próbálkozott. Egyértelmű, hogy az október 23-i vérengzésnek a megfélemlítés volt a célja, a fizikai kényszer által teremtett csönd, nyugalom, béke. („Ogyonütni? Oz is jú!” – idézet Karinthytől.) Persze elnémítani kijárási tilalommal is lehet. Utoljára nálunk 1956. november 4-től volt ilyesmi, most Petrétei vetette föl a Tv-székház ostroma után. Szép megemlékezés lett volna a szovjet megszállásra. A béketeremtés sajátságos módszere volt Gergényi sajtótájékoztatója. Tesze-toszált, holott harcias fejformájából több Hosszú kések éjszakájára is futott volna; most csak a Rövid Viperák éjszakájaként vonul be a liberális rendcsinálás a történelembe. Be is adta nyugdíjazási kérelmét. És az újabb sajtótájékoztatón újabb csődöt mondott. Nem mondta meg, miért osonna nyugdíjba. Most volna igazán méltányos dolog a Nagy Béke-díjat megalapítani többféle fokozatban. A „Kádár-Apró-Dögei-Gyurcsány” gumidíjat, fölcicomázva óriás, közepes vagy kicsiny gumilövedékkel, könnygázszalaggal és keresztes viperával, gumióvszer dísztokban, és ezt elsőként Gergényi kaphatná, hátha ő kezet fogna a miniszterelnökkel. A béke, csönd, csönd, béke, kuss! jegyében titkosították nyolcvan évre a dokumentumokat, dokumentumok nélkül rágalmazva ugyanakkor a Fideszt, de rossz színbe keverve önmagukat és a rendőrséget is. Gerjesztve a szóbeszéd által terjesztett gyanút, miszerint a kormány szervezte a provokációkat, meg olyasféléket, hogy angyalbőrbe bújtatott őrző-védő ördögök, meg csak „sztojra” értő arctalanok randalíroztak az utcákon. Amit én persze nem hiszek, Isten őrizzen attól, hogy bárkinek is higgyek, horribile dictu, még Gyurcsánynak sem hiszek. A rendőrség tekintélyét azonban meg kellene menteni. Mert egy jó rendőrségre nagy szüksége van minden országnak. Néha kormánya, koalíciója ellen is. Egyszóval vérontás, gyújtogatás, provokáció, hazudozás, álszent szemforgatás, fenyegetőzés a békesség nevében. Ez a posztkommunista mentalitás. Hogyan tovább? – kérdezte Kálmán Olga, aki sokkal szebb, mint Avar János. A jövő útja – fejtette ki Trójai úrnőnk – a megbékélés, a konszenzus. A megegyezés. És ezt illusztrálandó, rögvest Orbán Viktor és a Fidesz szidalmazásába kezdett. És ugyanezt tette a megbékélés nevében a parlamentben az első nap rögtön az MSZP is. És az is a béketeremtés sajátságos formája, amit az SZDSZ művelt: helyeselte a Gergényi-féle nyugalomteremtést, vagyis a kifolyt szemet, békés járókelők megvakulását. A megbékélés, a konszenzus jegyében a fővárosban a mindössze egyetlen többséggel rendelkező rablókoalíció minden jogos stallumából kiforgatta az ellenzéket és a mellékállásban bejárónőként ügyködő miniszter asszony sanda és antidemokratikus terveit készülnek megvalósítani az EU-pénzek szétosztásában. Szakadatlan provokálás minden téren. Ellentmondás a demokrácia nevében a többségnek. A fölvonulási teret elcsúfító hajóorrú lócsutakoló vaskeféből még lehet másféle emlékművet alakítani – ez mifelénk szokás -, mondjuk vitéz nagybányai Horthy Miklós tengeri győzelmei emlékére. És a teret el lehet nevezni Cattaroi Öböl térnek. (A „lovastengerészen” csak baloldali idióták gúnyolódnak, de az amerikai „gyalogostengerész” kifejezésen senki sem höcög?) Tény és való, a koalíció diktátormódra pöffeszkedik, mint a benzinkutak fölfújt tigrise. De Miska Kancsó is csak addig jár a kútra, amíg el nem törik.