Máig nem tudtam túltenni magam azon, hogy az Európai Unió alkotmányába nem vették bele a keresztény gyökereket. Nem hitbéli, nem vallási okokból. Sokkal inkább az a korlátoltság, kicsinyesség, műveletlenség zavar, ami az unió államainak vezetőit jellemzi. Szókimondjuk: kereszténység nélkül Európa nem létezik. Az ókorban két nép jelentette Európát: a görögség és a latinság. Az ókor végére mindkét nemzet kimerült, kivérzett, elsősorban szellemileg és erkölcsileg, s mindkettőnek a megújhodását a kezdetben üldözött kereszténység serkentette. Viszont. Az európai kereszténység azért tudott megmaradni és kiteljesedni, mert a görög és a latin kultúrára épült rá, magába fogadta mindazt az értéket, amit ezer év alatt e két nép fölhalmozott. Ezt a mediterrán értéktömeget, szellemiséget a kereszténység terjesztette és varázsolta általánossá egész Európában, a római civilizáció mellé. Kitekintve azonban a legöregebb kontinensről, azt is gyaníthatjuk, hogy a többi földrészen is elragadó kultúrák alakultak ki, főleg ami művészi teljesítményüket illeti, de a kínai, a hindu, a japán, az amerikai indián, az afrikai, sőt az egyiptomi óriás kultúrák is becsődöltek, megrekedtek. A kereszténységet kétezer éve üldözik, bezárkóznak előtte, holott csakis az európai kereszténység eredményeivel fölvértezve újulnak és újulhatnak meg, a tudomány, a művészet, a társadalmi fejlődés terén, a politikáról nem is beszélve.

A kereszténység legnagyobb ünnepe a megváltás, az (újjá)születés, vagyis karácsony adja az alkalmat arra, hogy hangosan elmélkedjek ezekről a kérdésekről. Nem vallási szemszögből, hanem úgy is mint a keresztény Európa által létrehozott tudomány, festészet, szobrászat, zene és építészet, valamint irodalom tisztelője. Egyszerűen őrület abba belegondolni is, hogy mi lett volna Európából, ha nem teszi államvallássá, illetve, ha nem biztosítja a keresztény vallás szabad gyakorlását – a félig keresztény származású Constantinus császár. Mondják, hogy a világ legolvasottabb könyve a Biblia. Nos, a zsidó biblia a kereszténység nélkül legföljebb irodalmi kuriózum volna, nem több mint a Maha-baráta, a Ramajána, a Háh-Náme, a jiking, az Iliász, a Niebelung-ének vagy a Kalevala. Kereszténység nélkül népek, nemzetek sokasága pusztult volna el: a zsidóság is csak annak köszönheti megmaradását, hogy a latin impériumban a kereszténység győzött. Jól tudom, hogy az amerikai indiánok irtása katolikus és protestáns jelszavakkal történt, e jelszavakat azonban világi hatalmak használták föl és éltek vissza velük korai gyarmatbirodalmaik megteremtésére. Az is tény, hogy a holokauszt a keresztény Európa területén következett be, de az is tény, hogy a zsidóságot keresztény országok és a keresztény szellemiség mentette meg, immáron sokadszor. Amikor népirtás történt a világ bármely részén, az a kereszténység ellenére következett be, akár az örmények Musa-Dagjára gondolunk, akár az ukránok sokmilliós éhenhalására, akár a szibériai politikai üldözöttek pusztulására és szenvedéseire. A nyilasok is a keresztény szellem ellenében mészároltak, ahogyan 1945 után a kommunisták minden emberellenes tettüket a keresztény szellem ellenében hajtották végre. Nem véletlen az, hogy az emberiségre legveszedelmesebb mozgalmak mind keresztényellenesek. A nemzetközi kommunista mozgalom alapvető tulajdonsága a keresztényellenesség. De valójában minden olyan politikai mozgalom vagy cselekvés keresztényellenes is egyben, amely antiszociális, emberellenes, család- és gyerekellenes törekvéseket hord magában. Nem kétséges, hogy a globalizmus hazai előfutára a neoliberalizmus a posztkommunizmussal karöltve. A konvergenciaprogram látszólag gazdasági egyensúlyteremtést hangoztat, valójában keresztényietlen népellenesség, szocialista párt által gerjesztett antiszocializmus, neoliberalizmus által szorgalmazott verseny-kiküszöbölés, tőkésdiktatúra. A kereszténység nemcsak a szeretet, hanem a mindenre nyitottság, az értékre érzékenység, az emberi érdekek elsőbbségének a filozófiája. A mai magyarországi szocialista és neoliberális párt azért keresztényellenes, mert antihumánus. A globalizmus terjedését csak a keresztény eszmék érvényesítése akadályozhatja meg. Nem kell ahhoz hívőnek, vallásosnak, sőt kereszténynek sem lennünk, hogy fölismerjük a kereszténység jótékony szerepét az emberiség történetében.