Ma már köztudott, hogy néhány évtized múlva az ivóvíz talán az ásványolajnál is drágább lesz. És az SZDSZ-MSZP-koalíció külföldieknek privatizálja az alattunk lévő vízkészletet. Fél évszázada gond a vízvezetékek elkorhadása, a csatornázás hiánya, az SZDSZ-MSZP-koalíció pedig fölösleges dolgokra pazarol. Eszement kormányzati negyed, ökör módra a műemlék pályaudvarra tervezve. Majd arról spekulálgatva, hogy a Nyugatit kitelepítik máshová. Szórják a pénzt. Holott jó előre sokan figyelmeztetik ezt a kelekótya társaságot, hogy a stratégiailag fontos nemzeti vagyont meg kéne őrizni. Iszonyat volt nézni, hogyan kótyavetyélték el a gázérdekeltségeket Dél-Magyarországon a franciáknak. Maga volt az őrület, hogy eladták a villamosenergia-érdekeltségeket, most pedig nagy bajba kerültek a Mollal. Járt a szájuk a liberálisoknak, hogy mit óbégatunk a mezőgazdaság és a termőföld miatt, majd hozunk be élelmiszert olcsón külföldről, a termőföld pedig akkor is magyar marad, ha idegen tulajdonban van.

Szerencsétlen, álmodozó, délibábokat kergető magyar ember! Ötven évig tilos volt Trianonról beszélni, most mindenről beszélhetünk, csak a tanulságos lényegről nem. Arról például, hogy Erdély azért veszett el, mert kevés volt a magyar. És most immáron évtizedek óta semmit sem csinálunk a népszaporulatért. Azért veszett el, mert a földbirtokos arisztokrácia a regátban nyomorgatott igénytelen és olcsó oláh parasztot hozta be földjeire – a magyar helyett. És arról sem beszélünk, hogy a román bankok fölvásárolták Erdély földjeit, mezőit, erdeit. A magyar nem akart katonát látni és lefegyverezte magát. Holott az agyongyalázott Prónay néhány száz különítményessel visszaszerezte Sopront és környékét. Kolozsvári Grandpierre Emil, aggastyánként is szégyenkezett, hogy román söpredék meg tudta szállni Erdélyt.

A mai magyar úgynevezett baloldali plebs még mindig nem érti, mi történik vele és körülötte és ellene. Egy koalíció által uralt közintézményben dolgozó ismerősöm, aki szenved, akit megaláznak huszonéves, semmiért agyondíjazott szadeszes nyikhajok, még mindig úgy vélekedik, hogy „azért a Gyurcsány okos ember!”

Mitől okos, könyörgöm? Attól talán, hogy lyukasseggű kisztitkárból milliárdos lett? Attól, hogy hazudott, de azt is bután csinálta, mert beismerte, és bután kommunikálta? Attól, hogy elpénecolt minden váratlanul támadt feladatot. 2004 decemberét, 2006 szeptemberét, októberét, 2007 márciusát? Minden gazdasági bajt rosszul old meg, takarékosságot hirdet, miközben őrült pénzeket szór saját dilettánsnál is rosszabb kormánya propagandájára? Ezzel is gyűlöletet szítva maga ellen.

Mondjuk ki, Gyurcsány Ferenc és sleppje attól okos, hogy baloldali hívei hülyék. Mert nem veszik tudomásul, hogy Gyurcsány értelmi képességeit nem olajozott hazudozásai, hanem miniszterelnöki tevékenységének sikere vagy kudarca minősíti.

Persze hogy szükség van egészségügyi reformokra, de azt a bolond is látja, hogy nem reformokról, hanem pénzlenyúlásról, telekspekulációról van szó. A mezőgazdaság megnyomorítása máris visszaütött, élelmiszerhiány van, mint Rákosi őrült rémuralma idején, tejhiány, mérgező külföldi élelmiszerek, az iszonyatos megszorítások ellenére tovább nő az államadósság: amit megjósoltunk, az mind bekövetkezett. Az is, hogy baloldali koalíció lenyúlja az EU-támogatásokat. Emlékezzenek csak Lamperth Mónika fenyegetésére!

A nemzeti oldal – politikus, média – pedig finnyáskodik. Széthúz. Nem veszi észre: kényeskedése, hogy Gyurcsányék kedvébe járjon. Moliére tollára illik (Les précieuses ridicules – nevetséges finomkodók); nem veszi észre, a társadalom hangulata radikalizálódik, az elviselhetetlenségig fokozott népnyomorítás és kilátástalan jövő miatt tiltakozás egyre gyakoribb. Az ellenzéki politika pedig szépeleg és álmokat sző Gyurcsány bukásáról.