A politika útjai kiszámíthatatlanok. Még inkább az emberek ízlése. Értékítélkezésükről, értékrendjükről nem is beszélve. Ami az egyik embert visszataszítja, az a másikat vonzza. Ez ellen nincs védekezés. Itt van nekem rögtön a nagy titok, Dávid Ibolya. A balliberális oldal kedvence. Hát még Thürmer Gyuláról, a manifeszt baloldaliról sem lehet felelőtlenül azt állítani, hogy az MSZP vagy az SZDSZ kedvence volna, pedig ha valakit, akkor őt és pártját támogatni illene ennek a társaságnak. Ehelyett azonban az állítólag jobbközép elkötelezett, konzervatív, keresztény, kormányt leváltani akaró pártot támogatja egyfolytában a baloldali fúzió, s annak minden médiahajlongonca.

Nem sokkal a választások előtt, talán az ATV-n láttam és hallottam, hogy Heller Ágnes azt mondta Dávid Ibolyáról, ő az egyetlen karizmatikus, elfogadható politikus a jobboldalon, szurkol azért, hogy bejusson az MDF a parlamentbe, s azt reméli, hogy Dávid képviseli majd azt a jobboldalt, amire egy parlamenti demokráciának szüksége lehet. Olyan dicshimnuszt zengedezett Heller, amilyenben nem részesítette még kedvenc pártembereit sem liberális oldalon.

Az első forduló után maga Kuncze személyesen örvendezett annak, hogy Dávid bekerült a parlamentbe. Vagyis az öröm második tétele közvetlenül a választás eredményének ideiglenes meghirdetése után, Dávid Ibolyának és szétcincált MDF-ének szólt. Én nem tudom, hogy miként van ezzel más, de nekem ez több mint gyanús. Arról nem is beszélve, hogy ő volt az egyetlen, aki örömkönnyek között, azonnal testvérpártját támadta vasárnap éjjel, miközben a többi pártvezető csak örült, vagy föladatokról beszélt. Dávid Ibolyában és pártjában még föl sem merült az a lehetőség, hogy netán hibát követtek el, vagy követnek folyamatosan. Heller, aki arról híresült el, hogy szembefordult a Kádár-Aczél-féle politikával, Dávid dicsérete ürügyén kifejtette diktatórikus módon azokat az egyedül üdvözítő tanokat, amelyeket a magyar politikáról, a parlamentarizmusról, a demokráciáról vallott. Heller, az exkommunista, utat mutatott a magyar népnek, ellentmondást nem tűrve.

Nem véletlenül írtam legutóbb azt, hogy hiányolnám az MDF-es politikusokat a parlamentből, mert tehetségesebbek, mint a legtöbb baloldali politikus. Engem ugyanis nem pártok és pártpolitikusok érdekelnek, hanem az egész ország, beleértve a szellem és az erkölcs invalidusait is. Mert azt reméltem, és ma sem tettem le a reményről, hogy a valódi nemzeti érzésű, a nemzet sorsáért aggódó pártok összefognak a közösség érdekében. Félretéve személyes vagy pártérdekeiket és sértődöttségüket.

Sajnos a nemzeti oldalt jellemzi a széthúzás. E térfélen is támadták gyűlölködve és lejárató szándékkal a Fideszt és Orbánt, azt a pártot és azt a politikust, amelynek és akinek egyedül esélye volna a nemzetietlen posztkommunisták megfékezésére. Miért van az, hogy a nemzeti oldal széthúz, miért van az, hogy jobboldali politikus, ha az ATV-ben nyilatkozik, igyekszik kedvében járni a baloldali médiának, vagy ha jobboldali zsurnaliszta, saját fajtáját szidja ugyanott?

1945-től napjainkig a baloldal megtanulta, hogy szorosan zárva, kart-karba öltve kell járni a lenini úton, csak a nemzeti oldal nem tanult semmit, úgy látszik. Illetve mindig akad valaki, akit megvesz a baloldal.

Ez persze csak gyanú. De Dávid Ibolya magatartásával nem a Fideszt, nem Orbánt tette hidegre, hanem a magyar népet, a nemzet ügyét, jövőjét. Nem pártban és politikusban gondolkodik egy jó hazafi, hanem hazában, nemzetben. Dávid pedig nem abban gondolkodik. De ez még meg lett tetézve azzal, hogy hülyének nézi a választókat. (Lehet, hogy okkal?) Azt manifesztálta ugyanis, hogy ő sem Gyurcsánynak, sem Orbánnak nem segít, hogy miniszterelnöki bársonyszékbe üljön. Minden tevékenységével azonban teljes erejével Gyurcsányt támogatja. Mint ahogyan tette eddig is. A nemzeti ügynek a végső döfést azzal adja meg, ha nem működik együtt a nemzeti oldallal. Az igaz, hogy Dávid nem ígérget felelőtlenül. Ő csak elvesz. Egy nép, egy nemzet hitét, kereszténységébe, önbecsülésébe vetett hitét venné el. De nem tudja. Ezt nem hiszem, hanem tudom.