Az amatőrizmusnak lelkes híve vagyok, az amatőrködés az értelmes emberi élet szerves része. Képességeink végesek, kevés mesterséget tudunk profi módon űzni. Örülhetünk, ha sikerül legalább egyet jól csinálni. A baj ott kezdődik, hogy vannak kivételezett személyek, akik az amatőrizmusra sem hajazva, reggeltől estig a képernyőn grasszálnak és elhitetik a nézővel, hogy az a szörnyűség, amit művelnek, jó, arra gerjesztve másokat, hogy elhitessék önmagukkal, ők is arra termettek, hogy tudatlanságukkal, tehetségtelenségükkel megörvendeztessék a világot. Vagyis nem az időnként képernyőre kerülő amatőrökkel van bajom, hanem a képernyőt uraló kontárokkal. Ezek humoristák, énekesek, táncosok, kontárba átmenő színészek, riporterek, sómenek. Kisebbik baj, ha a kontárok elkülönülnek az amatőröktől vagy a profiktól. Nagyobbik, ha keverednek egy műsoron belül, mert a tehetséges amatőr és a profi, ha akarja, ha nem, igazolja a kontár létét. Márpedig a kontár fertőzi a nézőt, a társadalmat, pláne, ha legalizálják, azt a látszatot kelti, hogy a kontárkodás az élet minden területén törvényesítve vagyon. Annál inkább, mert e kontárok vagyont keresnek alantas színvonalú tevékenységükkel. Márpedig haszonelvű rablókapitalizmusunkban a pénz mindent igazol.

A kontárság láncot alkot. El lehetne persze képzelni egy, a társadalom szemszögéből ideális láncot is. Mondjuk a kontár kőműves rosszul vakolja be a balatoni halsütő házát, rászakad a fal arra, aki romlott halat ad a kőművesnek, az orvos félrekezeli és elküldi a Bahamára gyógykezelésre, de az ugyancsak kontár turistairoda ott felejti örökre, a többi kontárral együtt. Beleértve persze a politikus harácsolókat is. Ilyen szerencséje azonban nincs az országnak. Sőt, a baloldali politikus kontárok rémuralma kivirágzik.

A kontárok lánca megszakítatlan. Kezdődik az utcaseprőnél, aki ide-oda toszigálja a szemetet, mintha maga lenne a főpolgármester, a kontártanító szót fogad Magyar Bálintnak és hülyére neveli a rábízott gyermeket, ha netán észleli, hogy a kölök narkózik, azt eltitkolja a szülő előtt, majd a kontár oktatási törvénynek megfelelően kérvényt nyújt be apukának és anyukának, hogy hozzájárulnak-e ahhoz, hogy tökbuta gyermeküket osztályismétlésre ítélje, a tökbuta gyerek tökbuta apukája, mint hivatalnok, tévesen tölti ki az igazolást, amire nem kap segélyt a rászoruló, eltéveszti a lakcímet, az üzletben a tökbuta anyuka csecsemőnadrágot ad el a fogyókúrázó hölgynek bikini helyett, az étteremben sört szolgál föl bor helyett, paradicsomlevesnek nézi a halászlét, marhacombnak a csirkeszárnyat.

A kontárok tevékenysége nyomán minden rosszul működik az országban. A jó szakemberek keserves tiszte helyrehozni az elrontott országot, rendszerint éhbérért, mert a kontár mindig jobban keres, mint a legjobb iparos, tanár, orvos, jogász, kereskedő, vendéglős.

Fejtől bűzlik azonban a hal, s az alsóbb néposztályok, ahová mindannyian tartozunk, kontárokat látnak maguk előtt – példaképnek is -, akiknek szelleme (ha van) áthatja a társadalom egészét. Mit látunk mi? A reggeltől estig megnyilatkozó hamis sztárok rossz példát mutatnak. Az egypártrendszertől szabadulva előbb sokpártrendszer alakult ki, de Torgyán-Kontár, Giczy-Kontár az ugyancsak kontár sleppjükkel szétverte ezeket a történelmi pártokat, majd módszeresen semmisítik meg a kontárok a rendszert váltó SZDSZ-t, az MDF-et is, s mint a rágcsálók menekülnek a Fideszbe meg az MSZP-be. Az ember azt hitte, a MIÉP homogén párt, de nem! Verik azt is szét. A Munkáspárt pedig még össze sem állt, hogy szétverhető legyen.

Mindez azonban semmi. A politikusok kontártevékenysége nem saját pártjuk ellen a veszélyes, hanem az ország ellen. Mondjuk ki, a nemzeti oldal kontárjai nyerték meg a választásokat a nemzetietleneknek. És a magukat baloldaliaknak nevezők kontárkodnak. Elsősorban a gazdaság területén. Megszüntettek mindent, ami jót építeni kezdett az elődjük. Kirúgtak, fölszámoltak, hidegre tettek, csak azokat nem, akik már az előző ciklusban is vezető pozícióban lévő kontárok voltak. Az akadémikusoknak, a professzoroknak nem biztos, hogy csak a kisebbik része a kontár. De ezek régi-új rémes kontárok, a László Csabák, a Csillag Istvánok, a Medgyessy Péterek, a Magyar Bálintok, a Kuncze Gáborok, a Kökények és a Kovácsok mindent félre sikerálnak. Csőd szélére juttatták a gazdasági életet, ami minden fejlődés alapja, szétverik az egészségügyet, az oktatást, most csak a futballt, majd következik az egész sport. Hát micsoda kontárészjárás, hogy egy businessmant neveznek ki sportminiszternek? Nem folytatom.

Egyet azonban be kell ismerjek. Azt, hogy a legostobább kontár is nagyon ért ahhoz, hogyan tömje meg a saját zsebét.