Bolyai János lerakta a nem euklideszi térelmélet alapjait, de kiderült, tőle függetlenül Lobacsevszkij is hasonló eredményre jutott. Nincs ez másként Freud pszichoanalízisével vagy Bergson komikumelméletével sem. Vagyis az emberi szellemtörténetben nem ritka, hogy térben és időben távol és függetlenül egymástól ugyanarra az eredményre jutnak kutatók, gondolkodók. Így van ez az Einsteinről elnevezett relativitáselmélettel is. A XX. század legnagyobb matematikusának tartott Henri Poincaré, az ő relativitáselméletét 1905. június 6-án ismertette, vagyis három héttel előzte meg Einsteint. Ha következetes akarnék maradni, úgy is mint amatőr érdeklődő, a speciális relativitást minimum Poincaré-Einstein elméletének nevezhetném, ahogyan a Bolyai-Lobacsevszkij teóriát mind a kettőről nevezi a tudománytörténet. Poincarét nem érdekelte az elsőbbség kérdése. Ő tudta, hogy a XX. század legnagyobb matematikusa. Személye azonban nem tévesztendő össze Raimondéval, aki unokatestvére és a francia köztársasági elnök volt. Henri magyar vonatkozása, hogy ő az első Bolyai-díjas, s 1906-ban az MTA tiszteletbeli tagja lett.

És was gut und teuer, az Einstein-féle relativitásnak is van "speciális" magyar vonatkozása. Einstein felesége a szerb származású Mileva Maric volt, aki a történelmi Magyarországon, Titelen született, ebben az Árpád-kori városkában, amely a Hunyadiak idejében lett káptalan és hiteles hely. 1903 elején Zürichben házasodtak össze, de előtte már kapcsolatban voltak – minden tekintetben. Maric készítette fel vizsgáira, és egyes tudománytörténészek szerint Einstein vele beszélte meg ötleteit, "…nagyon mély meglátásai voltak, de azok kidolgozásához mindig szüksége volt matematikai segítségre". – Amit feleségétől kapott meg. És amikor Mileva apja felkereste őket és felajánlotta anyagi segítségét, Einstein ezt mondta: "Nem a pénzéért vettem feleségül a lányát, hanem mert szerettem őt, szükségem van rá és mi ketten egyek vagyunk. Mindent, amit alkottam és elértem, neki köszönhetem. Ő az én zseniális inspirátorom, őrangyalom az életben és még inkább a tudományban."

Amikor elküldték a relativitáselméletet tartalmazó kéziratot az Annalen der Physik szerkesztőségébe, a cím fölött még az alkotópáros, Einstein-Maric neve szerepelt. Így küldték el a házaspárnak a korrektúrát is Bernbe, de az már csak Einstein nevével került vissza a kiadóba. Később azután el is váltak, de az 1921-ben kapott Nobel-díj felét, mások szerint az egész összeget volt feleségének adta.

Eszem ágában sincs ítélkezni fizikai vagy fizikatörténeti kérdésekről, kivált nem az elsőbbség eldöntéséről. Ezt a kis figyelemfelkeltő írást egyfelől Dobó Andor könyvecskéje, másfelől a mindig szellemi izgalmat keltő Szenci Molnár Társaság provokálta ki. Szeretném az érdeklődés körébe vonni ezt a kiadót, úttörő kiadványai miatt. Legalább annyira fontosnak tartom, hogy Dobó Andorra is felhívjam a figyelmet. Megint csak távol áll tőlem, hogy minősítsem matematikai munkásságát. Ez a szakma feladata. S ha mégis szólok róla, a szakmát idézem. Ami szerint: "általánosította Einstein speciális relativitáselméletét: bevezette a görbült téridő fogalmát: kimutatta, a görbült téridőben létezik a fénynél nagyobb sebességű mozgás, amely képes egy adott tömeget a fénysebesség túllépésére gyorsítani…" Ezenfelül azért is írok erről a füzetről, mert a relativitás és története amatőrök számára is közérthető módon kerül terítékre. És a mai kor embere nem engedheti meg magának, hogy látóköre beszűküljön. Csak hírt akartam adni bizonyos dolgokról és emberekről, csak annyit, amennyit Hamlet mondott: "Több dolgok vannak földön s égen, Horatio, mintsem bölcselmetek álmodni képes".