SZÓKIMONDÓ – Népfölkelés a hazugság ellen
Mondjuk ki kerek-perec, az emberiség történelmében nem volt olyan lázadás, forradalom, amelyik az erkölcs védelmében izzott volna föl. Ilyen csak a 2006-os magyar zendülés, amelyet a miniszterelnök minősíthetetlenül rút és máig permanens hazudozásának a lelepleződése váltott ki. A törő-zúzó randalírozóknál azonban több kárt okoztak a nemzetnek a Gyurcsány-féle „jogalapon” állók, anyagilag is, erkölcsileg is. Szívem szerint a két társaságot egy tömlöcbe csukatnám, Lendvai Ildikót persze külön cellába, természetesen csak akkor, ha a törvényes kivizsgálás ezt indokolná. Elkülönítve magam Lendvai Ildikó szokásos ordas rágalomhadjáratától. Gyurcsány a baloldalnak megnyerte a választásokat. Hamarosan kiderült, hogy hazugságokkal, a közvéleményre tartozó tények elhallgatásával, sőt ellenkezőjébe hamisításával. Egy hónappal később, májusban, a gyanús múltú Őszödön (Rákosinak ott volt a nyaralója, amit ágyúval védtek vitorlások ellen, s ez Gyurcsány privatizációs „hitri”-ségének egyik szimbóluma is, hogy oroszul szóljak), tóparti kora nyári randevún, ahol az MSZP frakciója találkozott, Gyurcsány szűk körben beismerte ő és pártja, valamint közvetlen munkatársai mérhetetlen aljasságát. Pontosabban azt, hogy alkalmatlanok az ország vezetésére. Ez a beismerés azonban zsebben maradt, vagyis de facto nem történt meg. Majdnem öt hónapig lapított róla az egész MSZP frakció, liberális szövetségeseivel egyetemben, mígnem szeptember 10-én a hangszalag-dokumentum nyilvánosságra került. Az első mellbevágó meghökkenés után a posztkommunista hazugságvédő gépezet belódult, Bolgártól Mészárosig, kivétel csak a zenés-komikus Hajós András volt. Ami azonban hányingert keltett: az az általam eddig becsült Nádas Péter Gyurcsány-magasztalása. Miért kellett hullamosóvá válnia záróra után? Egészen otromba módon Gyurcsány először úgy állította be a dolgot, hogy ő hősként leleplezte hazudozásait, amikor azonban szembesítették azzal, hogy nem ő leplezett le, hanem a gonosz vakszerencsétlenség, tovább hazudott és azt állította, hogy ő az egész magyar politikai elitre értette ezt. Ellentmondva a nyilvánvalóan egyértelmű saját szövegének. Vagyis a hazudozásnak nemhogy nem vetett véget, hanem hatványozottan tovább folytatta és kiterjesztette (eszkalálta) társaira, szövetségeseire is. Az igazmondásnak álcázott hazugság mindmáig tovább szüli a hazugságokat. A komikus arcszőrzetű figaró-pojáca, Mesterházy ezt az abszurdumig tökéletesítette, Orbánt vádolva hatalomvággyal. Álszeméremből a közlemények jobbára kipontozzák Gyurcsány ordenáré szavait. Holott „Le style est l’homme même” Buffon szerint, azaz a stílus maga az ember, s a szó a lélek tükre. Megidézem tehát Gyurcsányt, az embert teljes valójában, és lelkületét: „Húzzanak már a picsába ezzel. Elkúrtuk. Szarból visszahoztuk. Ebben a kurva országban. Nem kell beszarni Orbán Viktortól. Arra szarok. Nem szarakodtak. Bassza meg. Kurva életbe. Lószart mama. Egymásközti faszakodás. Ebben a nyüves országban. Kibaszott jó könyvet.” Ha e szavakból, mint valami puzzle-ból kirakjuk Gyurcsány arcmását, grünewaldi, hyeronimus boschi, arcimboldoi szürrealisztikus rémkép, rothadó gyökerekből, férgekből, kukacokból, hüllőkből összerakott borzalomarc bontakozik ki előttünk. Nekem mégsem Gyurcsány mocsoládé pártszerű hazudozásaival van bajom. Sokkal inkább azokkal az anarcho-bolsevista terrorisztikus eszközökkel, amelyeket most, az önkormányzati választások előtt alkalmaznak. Ismerve a baloldali mozgalmak történetét, e rémjelenségek mögött az MSZP áll. Ami sejteti, hogy a hatalom érdekében a legnagyobb aljasságokra is kaphatók. Építkezéshez, értékteremtéshez, békés országvezetéshez nem, csak a hatalom tűzzel-vassal birtoklásához értenek. Titkosszolgálati módszereik 1917 óta kikristályosodtak. És a mai magyar és kelet-európai baloldal egyenes leszármazottja a réginek. Csak azt képtelen vagyok megérteni, hogy a pártfrakció emberszabásúnak vélt tagjai miért nyelik le ezt a sok megaláztatást és aljasságot, amiben mindenkori pártvezetőik részesítik őket. És Kunczéban se mereng föl egy szemernyi jó érzés hajdanvolt, talán igaz sem volt piarista kisdiák korából? Azt hittük, nem lehet tovább fokozni a hazugságspirált. És az ezzel járó ostobaságot. Mekkora korlátoltságra vall, hogy Angela Merkel szájába adta önmagasztalását, azt hívén, hogy a német kancellária azonnal nem cáfol? Odakozmálva ezzel nyaldosó híveit is.
