Az infantilizmus klasszikus változata a nyelvöltögetés, a mutogatás hüvelykujjal a fül mellett, váll fölött hátrafelé bökdösés. Ez a fajta gyermetegség teljesen veszélytelen, ha nem hatalommal megvert felelős egyed műveli. Ugyanis e tevékenység lényege: saját hibáról, bűnről, ostobaságról, alkalmatlanságról elterelni a figyelmet, áthárítani a felelősséget az előző kormányra. Ha egy külügyminiszter-pártelnök bököd hátrafelé, nagy a baj, mert valamit nagyon rosszul csinált. Tételezzük föl, hogy országa éppen csatlakozik és ő rosszul kapcsolt. Ahelyett, hogy kijavítana, áthárít.

A „tanító néni, nem én voltam”, a „tanító tó néni, a Viktor volt” sztereotip viselkedés, ha elhatalmasodik a kormányon és valamely párton, a tevékenységet, amire megbízást kapott, csődbe viszi. Mondjuk egy gazdasági miniszter nyelvöltögetéssel, hogy bééé, mutogatással képtelen megállítani a multik kivonulását. A másra kenés ideiglenes megoldás. Tartós katasztrófa viszont arra a nemzeti közösségre, amelynek vezetői mutogatnak. A felelősség alóli kibúvás országos hatáskörű politikushoz méltatlan és lealacsonyító. Ha valaki képtelen elviselni a felelősséget, nem kell megnyerni a választásokat csalás árán is. Ez persze csak vicc volt részemről. Ilyesmi nem fordulhat elő.

Az infantilizmus legsúlyosabb formája, ha az új kormányzati ciklus megszüntet valamit, csak azért, mert azt az előző politikai vezetés találta ki. Valójában ez a fajta infantilizmus már idiotizmus, tökkelütöttség. Nemcsak az országot károsítja ugyanis, hanem gondosan megszervezi saját bukását. Az infantilizmus sunyi változata a felelőtlen ígérgetés, a nagyotmondás. Tegyük föl, a kormány megígér 800 km autópályát, s egy év alatt még egy bekötőút sem készül el. Még rosszabb, mondjuk – ötöljünk ki valamit -, például nevezzük Széchenyi Tervnek azt a koncepciót, amely a kis- és középvállalkozásokat akarja versenyképessé tenni, ha majd elmegy a multi, az ország meg bemasíroz az EU-ba. Persze ez is csak teória. Félbehagyja, a multi kimegy, az ország kívül marad. Passz! Ha Nemzetit épít az előző ciklus, bontsuk le, alakítsuk át, változtassuk meg a funkcióját. A Terror Házát (mondjuk, van ilyen valahol) alakítsuk át öregek szeretetotthonává. Az előző kormány szerződéseit fölbontani, átalakítani még ráfizetés árán is. A Gripeneket gripensexnek nézni, az autópályákat fölszedetni, a koronát ide-oda cipelni – nem folytatom.

Mutogatni, öltögetni, rombolgatni, vitatkozni az ellenzékkel ahelyett, hogy a népnek megmagyarázni, mi az EU előnye és hátránya, igazi politikai infantilizmus. Tudom, ilyen nincs a valóságban, csak úgy, a levegőbe elmét futtatok. Egy biztos. Ha infantilis kormány kampányol az EU mellett, és ebbe besegít egy lárvafejű brüsszeli hivatalnok idióta, nyugati Andropov is, biztos a kudarc. Életveszélyes infantilizmus viszont beleavatkozni „semmiközünkhozzá” háborús konfliktusokba.

Beleavatkozni délkelet-afrikai törzsi háborúkba, annak csak egy mentsége lehet, ha egy lányos képű, puhány operett katonaminiszter háncsszoknyában vezeti a balmazújvárosi békefenntartókat.