Kodolányi János 1945 előtt megírta, okosabb nyugat-európai teoretikusok is tudják már, hogy a náci, a fasiszta, a kommunista egy tőről fakad, egyetlen, oszthatatlan archetípust képvisel, amely a Gyurcsány-jelenségben mint magatartásforma sűrűsödik össze.

A tudat általános beállítottsága alapján Jung két főcsoportot különböztet meg, az egyik az extravertált. Ennek a (gyurcsányi) archetípusnak a legfőbb betegsége a világhírű svájci ideggyógyász elmélete szerint a hisztéria.

Kóros hibáival együtt kiváló kapcsolatteremtő, alaptörekvése, hogy jó benyomást keltsen, hisztérikusan közlékeny, remek beszédkészsége van, gyors észjárású. Betegesen, fölfokozottan kapkodó fantáziálás és dús fantázia jellemzi. Egyoldalúságra hajlamos „tudattalan igényeinek megfelelően, primitív és infantilis”, „önző a karaktere”.

Az „aljasság határát súrolja az a brutális egoizmus, amely a tudattalan beállítottságot jellemzi”. Könyörtelenül alá van rendelve a mélylélektani törvényeknek, instabil, kiszámíthatatlanul változik, fejlődik vagy visszafejlődik. Eme örökös pszichikai mozgásban lévő jellemtípus „rendszerint a tudati szellemiség reductio ad absurdumával, vagyis összeroppanással végződik”. E lélektani jelenséggel kapcsolatban Jung „katasztrofális kimenetelt”, „idegi összeroppanást” prognosztizált, amely az „infantilis és primitív” igények rémuralmát eredményezi.

Te jóságos Jupiter! Ismerős ez a karakter? Holott Carl Gustav Jung nem is hallhatott Gyurcsány Ferencről! De pártja, szövetségese, az SZDSZ, rajongói, a rozsdás szélkakas Debreczeni József, tanácsadója, Dessewffy Tibor, médiapropagandistái a Vágó Istvánok, Bolgár Györgyök, Nádas Péterek, Heti Hetesek és Vizes Nyolcasok jól ismerhetik őt! Láthatták, tudhatták, tapasztalhatták, hogy eme archetípus „szubjektív tragédiája”, az összeomlás, mindenre kiterjed, amit miniszterelnöksége okán pszichiátriai beteg lénye alá gyűr. Alkalmi bírálóit, Suchmannt és Karsait is alázatos poszogó-bogárrá hódoltatta.

Rémületes kiteljesedéséhez azonban odaadó munkatársakra, feltétel nélküli hívőseregre, pártokra, propagandistákra és hülye szavazókra van szüksége, akik őt életben és mozgásban tartják, s valamilyen mértékben ugyanabban a kórban szenvednek, mint amiben ő. Felelősségük tehát Gyurcsánnyal közös, s nem maradhat megtorlatlanul.

A cikkcakkos fantáziálással járó kapkodás, örökös önellentmondásba bonyolódás, hazudozás, „brutális egoizmus” nemcsak Gyurcsányra, rájuk is jellemző. Gátlástalanul pimaszok, a közösség érdekében tehetetlenek, politikailag és szakmailag heréltek, s emiatt még onanizálásra is képtelenek. Az MSZP és a KISZ torz szörnyeket szabadított az országra, a kommunista bűnben fogantak Gyurcsány, Bajnai, Szilvássy, Lendvai meg a többi.

A magyar értelmiség és a tudós gárda mélységes szégyene, hogy a végjátékban még akadt tucatnyi ember, aki önmegsemmisítésképpen vállalta volna a miniszterelnökséget.

Alantasságával az SZDSZ rémálmainkat is messze felülmúlta, meghirdetett szándéka ellenére addig tojózott fél éjszaka, amíg Bajnai Gordint el nem fogadta, azért nyáladzanak együtt az MSZP-vel több mint fél éve, a pénzügyi válság kitörése óta a megoldások keresése helyett, s cinikusan, immorálisan, impotensen hagyják tovább garázdálkodni Gyurcsányt, a beteg lelkűt, a szalmabáb Bajnai Gordon álruhájába bújtatva.

Szalay Károly