Legalább húsz vezető ellenzéki politikus és értelmiségi embercse ítélte el az Orbán–Putyin-megállapodást, vagyis a paksi erőmű kibővítését, ellentmondást nem tűrő nemmel. Egyedül Heller Ágnes véleményére voltam kíváncsi. Megkaptam. Ebbe a törékeny, pici asszonyba több energia, tettrekészség, ész és műveltség szorult, mint az egész balliberállis értelmiségbe összesen. Pártos elfogultsággal fűszerezve. Amihez joga van. Nem csalódtam benne. Sőt. A véleményszabadság biztosítja nemcsak a tévedéshez, hanem a bugyutasághoz való jogot is. De a tudatlanságban, tájékozatlanságban fogamzott vélemény jogát nem. Márpedig az ellenzéki nyilatkozók a következő alapmondatokat nyönyörögték: 1. A paksi erőmű továbbfejlesztése katasztrófa. 2. De beismerték: nem értenek sem az atomhoz, sem az erőműhöz. 3. „Igazából nem tudunk semmit”, vagy azt, hogy: „semmit sem tudunk”. Az idézőjelbe tett két mondat szóról szóra hangzott el Kálmán Olga műsorában a megbukott miniszter, Csillag István szájából. Ő és a balliberális kollaboránsok kivétel nélkül mind ezt papagájkodták, bevallva, hogy voltaképp semmit sem konyítanak a paksi erőmű kibővítéséről szóló szerződésből. Én sem, ezért a szerződésről én nem nyilatkozom.

Kérem tisztelettel, nekem nem az a bajom, hogy az egész ellenzék egy emberként ellenzi az atompaktumot, hanem az, hogy azt ítélik el, amiről fogalmuk sincs. Hellernek sem. Ezt a tényt szeretném kihangsúlyozni. Mégpedig azért, mert a tudatlanság rémuralma tobzódik Magyarországon. Az Orbán–Putyin-megállapodás ellen úgy nő az ellenkezés, mint a háztetőről leguruló hógolyó. Ésszerű, szakszerű, érthető érv, bizonyítás, tény-ismeret nélkül. A hozzá nem értés, az ismerethiány mint fölülírhatatlan, megcáfolhatatlan ítélet minden területen – az irodalomban is – 1945 óta magától értetődik hazánkban. És terjed, mint az ebola vírus. És voltaképpen nem is a paksi erőmű körül folyó Ki mit nem tud?-vetélkedő, hanem ez az országos kór aggaszt. Hiába mentek ki a szovjetek. Egyetlenegy kvázi szakember nyilatkozott Kálmán Olgának tárgyilagosságra törekedve, de láthatóan tartva a harcias némbertől és féltve szaktekintélyét is. Mivel nem ítélkezett radikálisan, többet nem is látjuk az ATV-ben.

Aki olvassa sorozatomat (lassan tizennyolc éve) tudja, hogy többször is írtam a mai fizika kérdéseiről. De nem a saját véleményemet, hanem világhírű kutatókét közvetítettem. Kész röhej, de fizikát is tanítottam több mint fél évszázaddal ezelőtt, ami, jól tudom, semmire sem jogosít föl. De arra igen, hogy megbotránkozzak a nemzeti oldal fölületességén. Mert az egész eddigi paksierőmű-vitában két szó még nem hangzott el. A legautentikusabb két szó: Teller Ede. Minden idők egyik legnagyobb atomfizikusa és mellesleg magyar hazafi. Kijelentette: az atomerőműveké a jövő, az emberiség energiaszükségletét csak azzal lehet majd kielégíteni.

Már megbocsássanak. Neki hiszek atomerőmű kérdésben, és nem a sajnos eltrottyosodott németeknek, Angela Merkelnek, Csillag Istvának vagy Kálmán Olgának. Ha nem veszik sértésnek. Azt viszont szomorúan konstatálom, hogy a nemzeti oldal is ilyen rútul megfeledkezett Teller Edéről. Szégyen.

Van azonban valami, amit csak most kezdenek pedzegetni. Mégpedig az, hogy már 2009-ben Gyurcsányék tárgyalásokat kezdtek Oroszországgal a paksi erőmű kibővítéséről. Akkor föl sem merült az orosztól való függőség kérdése, mint ahogyan nem merült föl 1956-ban sem, az IMF-el kötött szerződés esetében sem. Mint most hirtelen baloldali hazaffyas túlhabzással. A „technikai korszerűséget” pedig bízzuk a szakemberekre. Amúgy sem tegnap kezdik építeni, fejleszteni Paksot, abba tíz évek is beletelnek.