Föllélegzünk, amikor azt olvassuk Heller Ágnes és Ludassy Mária neve alatt az ATV agitprop műsoraiban, hogy „filozófus”. Na végre! Nem tollahullatott kopasznyakú pártpropagandista tyúkanyó, hanem az emberiség létkérdésein töprengő gondolkodó. Mert a filozófus szó nekem Arisztotelészt, Aquinói Szent Tamást, Nietzschét, Kierkeegardot, de még a fizikus Heisenberget és Planckot is eszembe juttatja. Vagyis Heller Ágnes és Ludassy Mária nem közönséges utcai kikiáltó, kopogtatócédula-árus, vagy körömlakkügynök. És miről elménckednek eme emelkedett, előkelő szellemi szerepkörben? Védelmezik Gyurcsány hazudozásait, helyeslik a rendőrterrort, s sikernek álcázzák azt a csődöt, amibe kedvenceik az országot döntötték 2002 óta. Észre sem veszik a baloldali értelmiség mélységesen mély válságát, sandaságukkal azt tovább növelik, fölcserélik az okot az okozattal, ami a filozófiai gondolkodás kigúnyolása, kritikus szavuk sincs arra, hogy az elveszett önkormányzati választások után repülős Gizi legjobb magyar tanítványa, az alkalmi mosogatólány, Lamperth Mónika kormányprogramszerűen akarja lenyúlni az EU-pénzeket. És cinikusan kisemmizni a jogos várományosokat. Azt a politikus elvtársukat pedig, aki (állampolgári kötelességét teljesítve) leleplezte a szocialista-liberális disznóságot, kizárják maguk közül.

A „filozófus” mivolt hangoztatására pedig azért van szükség, hogy tekintélyt adva ezzel önmaguknak, legalizálják a baloldal logikai és erkölcsi abszurdját. A „filozófus” mellé az „esztéta” is fölsorakozik. Nevezetesen György Péter, aki szimplán csak hülye. És szakavatott kirekesztő. Mielőtt bárki megbotránkozna e keresetlen minősítésen, közlöm, ez az ő szavajárása. Valamiért mindig hülye, most azért, mert képtelen fölfogni: az Árpád-sáv nem azonos a nyilas zászlóval. Azon ugyanis nyilas kereszt látható, ugyanakkor piros-fehér csíkos az Anjou és az USA zászlaja is. Az egyiket kék alapon az Anjou-liliomok, a másikat ugyancsak kék alapon csillagok avatják nemzeti jelképpé. Ha pedig ez így van, a logika szerint a piros-fehér csík pusztán heraldikai motívum. Másodszor. Nincs a világnak olyan vallásos, törzsi, nemzeti vagy éppen civil egyesületi jelképe, amibe a György Péter-féle agresszív és cinikus malfaiteurök bele ne rondítottak volna. Váltsuk le a trikolort csak azért, mert györgypéterszerű kommunista alakok egy heraldikailag rémesen rossz motívumot tojtak bele a közepébe? (Ezt vágták ki az 1956-os szabadságharcban a zászlóból.) Hát a piros-fehér-zöld éppen úgy meg lett gyalázva a népköztársaság címerével, ahogyan az Árpád-sávos lobogó a nyilas kereszttel. És eme zászló alatt is milliókat aláztak meg, csuktak le, vagy öltek meg. Mégis, egy csíkos zászló lengetéséhez képest a földön fekvő, magatehetetlen és nyomorult embert tíz rendőr által való rugdosása szellentésnek sem számít a györgypéteri esztétika szerint. Ezért szót sem érdemel őáltala. Mindezekhez méltán csatlakozik a Haynau-intézet legfőbb igazgatójának, Gerő Andrásnak a viselkedése. Eszelősség határát súrolva egyfolytában azt makogja, hogy Orbán Viktor butuska, s mérhetetlenül aggódik politikai jövője miatt. Olyannyira agresszív, hogy még saját elvtársnőibe is belefojtja a szót, akik e modortalanság ellenére is ájulattal adóznak az agresszív bak vélt okosságának. De honnét eredeznek ezek a tényhamisító, ízléstelen pártpropagandisták? Megmondom. Ama Lukács Györgytől, aki 1919-ben parasztokat lövetett agyon, s 1954-ben – hangsúlyozom – filozófiai elmeművében, az „Ész trónfosztásában” Titót afféle láncos kutyaként minősíti, Hamvas Béla, Dos Passos, Arthur Koëstler kvázi fasiszta. S persze Croce, Bergson sem különb, Camus „demagóg badarságokat” firkál, a „nihilista Franz Kafkáról” nem is szólva. Mit vártok egy ilyen szellemi iskolától, amelytől nem határolják el magukat, csak az Árpád-sávos zászlótól és a turulmadártól? Súlyosbítja magatartásuk mikéntjét, hogy a baloldali értelmiség java megigazulni látszik. Már Petri Györgyben is kételyek támadtak halála előtt, Eörsi István látványosan szakított a liberális eszme elárulóival, a nagyszerű Bencze György nemkülönben. De Kis János, Hankiss Elemér, Tamás Gáspár Miklós fönntartásai, sőt egyre súlyosabb kritikája és ellenvéleménye tükrében, mondhatni görbe tükrében, ezek az úgynevezett baloldali értelmiségiek, akik szánalmas ócska, útszéli pártpropagandistává, pártkikiáltókká és bérhazudozókká züllöttek, még rosszabb színben tűnnek föl.