Mi magyarok, úgy is mint emberiség, épp a második fázisnál tartunk. De a büdös életbe! Abszolúte nincs kedvünk röhögni. Pedig a posztkommunista hatalom, úgy is mint tény, most van lemenőben, foltjával, az SZDSZ-szel. De minél tovább tart ez a bohózatos dance macabre, amit a posztkomcsik bokáztatnak velünk, annál keservesebb lesz szabadulásunk csontváz ölelésükből.

Hol is kezdjem a kacagtató bohózmányok fölsorolását? Ott-é, hogy az SZDSZ ökörmód kicsusszant a koalícióból, föladva jól tejelő stallumait, de azóta még ragaszkodóbban tartja hatalmon az MSZP-t? Gyurcsány elcsapta a dundi markotányosnőt, amin vidámkodhatnánk, de mi kacagtató van azon, hogy romokba ripityomozta az egészségügyet, s kórházi gyógyeszközök helyett trezorokat meg halottakat hagyományozott ránk? Vagy azon mulatozzunk-é, hogy off shore miniszterek, vagyis adócsalók forszírozzák, hogy többet adózzunk? Néha azon röhögünk, hogy véresszájú szocialista agitátorok hajdan a kapitalizmus ellen hajdéztak, most meg a kizsákmányolás és a munkásnyúzás apostolai. Attól kapjunk nevetőgörcsöt, hogy előbb végig nem gondolt reformokat erőltetnek ránk, majd hisztérikusan és nagy ráfizetéssel visszavonják azokat? Azon röhögcséljünk, hogy százhetvenvalahány emberi nemzés szégyene, szavazógombbütyök, más néven szocialista képviselő egy hét leforgása alatt előbb életét és vérét adja Gyurcsányért, majd hirtelen elcsapja, mint a piaci legyet?

Vagy azon mulassunk-é, hogy a „majd megmutatom” Bajnai azt csinálja, amit elődje, vagyis semmit, de azt is rosszul, csak hazudik és önmagát cáfolja meg rendre. Vagy azon, hogy a pécsi baloldali fölény úgy szétmállott, mint gólyahír a levegőben? És az se semmi, hogy Herényinek lassan már csak Dávid Ibolyát lesz módja kizárni a pártból, vagy őt sem, ha önként törli magát. Ki mit töröl? Vagy kacagjuk-e halálra a szocialistákat, mert a bűnözés gyanújával a forgalomból kivont képviselő helyett potenciális politikai bűnözőt küldött a városházára szavazni? Bűnözőt bűnözővel cserélnek?

Mert ellentétben Ötvös Gábor zenebohóccal, nekik nincs más? Vagy nem mulatságos-é, hogy az erkölcsileg lenullázódott, politikailag megbukott Gyurcsány kolompolja össze a Chartát az „üldözött” kisebbségek védelmében? Akinek az égisze alatt szemeket lőttek ki, ártatlanokat vertek véresre? Mulassunk vagy érzékenyüljünk el Oszkó elvtárson, mert karthausi szerénységgel lemondott házi vízeséséről? Meghatóan empatikus pénzcápa. Minden képzeletet fölülmúlt azonban a honvédelmi államtitkár-amazon delíriumos őrjöngése.

Szegény MSZP! Hát csak Vadai Ágnesre futja már neki? A halálra rémült asszonyság kígyót-békát összehadovált, holmi „sötétség seregeiről”, Orbánról mint a sötétség erőit irányító tábornokról, aki még az ivóvizet is elveszi a lakosságtól. És minden, amit a baloldal tervez vagy már végrehajtott, a Fidesz nyakába varrja: megnyugtatva berezelt híveit, hogy van ereje az ellenzéki bosszú megakadályozására?

Attól rettegnek, hogy üt majd a számonkérés órája. Amit erősen remélünk. És akkor végre kacaghatunk mi is, ahogy Hegel és a magyar közmondás kinyilatkoztatja.

Szalay Károly