Szoknyaügy

Friss hírekkel látja el az embert a modernizmus. Ugyan eme hírekkel egy normális korban nem is szabadna az embernek találkoznia, mert egyszerűen nem tartozik rá. „Kanadában leesett a szikláról egy iskolabusz!” „Felgyulladt az árvaház épülete Chicagóban.” „ Egy Srí Lanka-i üzletember megette a feleségét!” És? Hol tartozik ez rám, itt, a Kárpát-medence közepén? Mit kezdjek vele? Miért kell ilyen információkkal terhelnem az agyam, és pocsékolnom az időmet, amikor kizárólag az tartozik rám, ami engem, családomat és kultúrámat érinti, illetve amivel befolyásolni tudok. A kanadai iskolabusz tragédiája nem tartozik rám, és amúgy sem tudok rajta segíteni.

De ha már hülye világot élünk, nézzünk szépen körül. „Nem engedett felszállni egy fiatal nőt a buszra egy muszlim buszsofőr Párizsban, mert szerinte túl rövid volt a szoknyája.” Ezt nyomta elém a modernizmus a Facebook nevezetű, keresztény és fehérellenes propagandaportálon. Elvileg ez sem tartozna rám, de azért ez jelzés, fenyegetés arra nézve, hogy mi várhat ránk, ha nem vagyunk észnél, vagy olyan kormányt juttatunk hatalomra, amelyik nincs észnél. Főleg a szemléletmód terén.

Sajnos a nyugati vezetők és az ottani elit nem ért meg valamit. A létezés = térnyerés. Egy haladástól mentes világban – értsd: a valóságban – senki nem eteti a más gyerekét, nem permetezi a más gyümölcsösét. Nem viszi le más helyett a szemetet. Ha idegen kultúra idejön, azért jön, hogy terjeszkedjen, szaporodjon, majd átvegye a helyünket. Sok „igazikonzervatívval” beszéltem, aki ilyenkor örül. Merthogy a feminista szabadosságot jól megleckéztetik. És nem értik, a miniszoknya az első lépés. Ha ezt eldöntheti, már nincs megállás. Márpedig ezt nem tűrjük. Hogy erkölcstelen vagy nem, azt eldöntheti a kormányzó úr, az esztergomi érsek, a horvát–dalmát herceg vagy az iskolaigazgató úr, de nem egy muszlim térnyerő.

A fonákság az, hogy most a miniszoknya számít Európának, és nem tűrhetjük, hogy ebbe bárki beleszóljon.