Miközben A besúgó című új sorozatot nézem, az élet furcsaságain álmélkodom. Pontosabban rájuk csodálkozom. Igen, ez a helyes kifejezés. Na, várjanak, ezt kifejtem!

Egy hónapja debütált A besúgó című sorozat az HBO Max felületén. A nyolcvanas években játszódik, a nyolcvanas évek Magyarországán, a nyolcvanas évek budapesti undergroundjában. Nagyon mennek ezek a retró dolgok mostanában.

Hirdetés

A Csernobilt nem sorolom teljesen ide, hisz az művészileg messze felette van annak, ami egy sorozattól elvárható, és számomra az egyik legmeghatározóbb élmény volt az elmúlt években, de az idén kijött Metal Lords is idevehető, mely ugyan jelen idő, ám a 80-as évek metáljának utalásaival játszik végig, vagy például a Marvel-univerzumban is folyton Duran Duran-pólókba és Black Sabbath-bejátszásokba botlik az ember. A besúgó most ez magyarban. Zenekarosdi, nyolcvanas évek, punk-new wave.

Mondjuk tele van hibákkal, a Macskafogó 1986-os, és ugye a fő szál 1985-ben játszódik. A Piramis-dal, amit hallgatnak, 1978-as, de az Edda- meg P. Mobil-szám is laza öt-hat évvel előtte jött ki. A tangabugyi totál nem ’85, akkor még szerintem Samantha Fox vagy Sabrina se járt abban, ott kb. öt-hat év múlva jön divatba. A piros koncertplakát a falon meg 1988-as, de hagyjuk, ne feszegessük.

Az Európa Kiadótól a Mocskos idők a sorozat főcímdala. Nézem, nézegetem, és hirtelen leesik. Az eredetileg Menyhárt Jenő által énekelt sorokat – „Hello, Baby, te nyomorult állat” – miért egy lány énekli? Miért? (Megjegyzem, elég rosszul.) Ez senkit nem zavar? Nekem mindig fura, amikor nőkről és nőknek címzett dal-/verssorokat csajok énekelnek. És ez rendszeres. De legutóbb belekukkantottam a Csináljuk a fesztivált című adásba – nem sűrűn fogok a jövőben –, és azt, hogy „János, legyen fenn a János-hegyen”, egy férfi énekelte. Ismétlem, miért? Ez senkit nem zavar? Vagy én vagyok ilyen kukacoskodó? Azt hiszem, korunk jellemző hozzáállása, a „jólvanazúgy” nem most kezdődött, és egyidős az emberiséggel.

Korábban írtuk