Szövetség a Közjóért
Skóciában már négyéves kortól lehet nemet változtatni. Az Európai Parlament határozatban ismerte el a férfiak szüléshez való jogát, illetve deklarálta, hogy a magyar Alaptörvény azon passzusa, amely szerint „az anya nő, az apa férfi”, sérti az európai jogállami értékeket. A kisebbik spanyol kormánypárt szerint a kommunista Kuba nem diktatúra.
Az Európai Bizottság korábbi elnöke Marx-szobrot avat. Párizsban egy arab férfi „Allahu akbar” kiáltások közepette megverte, majd kidobta az ablakon zsidó szomszédasszonyát, amit a francia média megpróbál elhallgatni. Mindez csak néhány történés a közelmúltból, amelyek azt jelzik, hogy tragikus folyamatok zajlanak kontinensünkön, valami baj van Európával, az uniót és a tagállamok többségének életét meghatározó elittel és egyáltalán azzal az európai civilizációval, amely egykoron képes volt folyamatosan megújulni és vezető szerepet játszani a világ formálásában. Mára azonban már ez utóbbi is csak történelem, olyan történelem, amelyet épp most ír át a „haladó” oldal.
A globálissá vált világot digitális, pénzügyi hálózatok szövik át, s az ember számára rendelkezésre álló tér ilyen értelmű kitágulása megteremtette annak lehetőségét, hogy politikai és a társadalomra hatni akaró, annak megváltoztatását célzó csoportok is akár az egész földet átszövő hálózatokat hozzanak létre. Ez utóbbiak jó stratégiai érzékkel előszeretettel telepednek rá a nemzetközi szervezetekre is, hogy aztán saját ideológiájukat ezen függetlennek beállított organizációkon keresztül erőltessék rá államokra, közösségekre. Erre kiváló példa az, hogyan kopott ki pár évtizeden belül az Emberi jogok egyetemes nyilatkozatában is alkalmazott, a teremtett valóságnak megfelelő „férfi és nő” kitétel az újabb nemzetközi dokumentumokban, és váltotta fel a „semleges” gender.
Aki pedig követi a nemzetközi médiát, jól láthatja, hogyan vezényel le a fősodor Nyugaton egy-egy médiahadjáratot konzervatív-jobboldali kormányok ellen. Így volt ez, amikor Magyarország extraadót vetett ki külföldi vállalatokra, így volt ez, amikor Magyarország új alaptörvényt fogadott el, amikor Magyarország gátat vetett az illegális migrációnak, a CEU-ügy kapcsán és most a gyermekvédelmi törvény elfogadásakor is. Egy időben, egy-két napon belül ugyanolyan tartalommal jelennek meg cikkek, publicisztikák ugyanarról, ugyanolyan szófordulatokkal, ugyanazokkal a minősítésekkel. A „haladó” kánonból való kibeszélés nem lehetséges többé.
Kultúrharc mindig is volt, az szinte elkerülhetetlen. Sőt, lényegében a folyamatos küzdelem az, ami a politikát és a civilizációk alakulását életben tartja. Manapság az egyik oldalon a „haladók” vannak (értsd: szélsőségesen liberális/újkommunista/’68-as/gender–LMBT-egyveleg), míg a másikon a jobboldal, a nemzeti szuverenitást támogatók és konzervatívok állnak. Globalisták és nemzetiszuverenitás-pártiak. A nemzeti/vallási/nemi-családi identitást lerombolni, kilúgozni kívánók és az ezen értékeket védeni akarók. Sőt, a „haladók” egyre eszementebb, természet- és hagyományellenes törekvései nyomán a frontvonal ma már tulajdonképpen közöttük és a józan ész pártján állók között húzódik.
A „haladók” egész pályás letámadásra játszanak, és céljuk, hogy minden (média, egyetemek, kultúra) „haladó” legyen. S ehhez briliánsan használják fel nemzetközi hálózataikat. Tudják, mit akarnak, tudják, hogyan, és véghez is akarják vinni. Ha a lakosságnak nem tetszik, hát akkor át kell alakítani a gondolkodásukat, hogy megkedveljék. Ezzel szemben a józan ész erői mintha folyamatos defenzívában lennének, félénkebben reagálnának – ha egyáltalán –, szervezetlenebbek, és ami még rosszabb, kevésbé vannak tudatában annak, hogy éppen ők a célpont. A hagyományos európai jobboldal pedig úgy hordja a rőzsét az európai civilizációt elégetni szándékozó baloldali farakáshoz, mint az együgyű asszony Husz János máglyájához. De az utóbbi évek „haladó” nyomulásának hatására a józan ész is megszólalt, és a jobboldal is elkezdett mozgolódni, szervezkedni, összefogni. Európa-szerte alakulnak szervezetek, közösségek, civil mozgalmak az évszázadok óta iránytűt mutató „Isten, haza, család” hármas jelszó köré csoportosítható alapértékek védelmére. Ennek az ideológiai értelemben vett ellenforradalmi, jobboldali újjászületésnek, az európai-nyugati civilizáció fennmaradásához szükséges jó irányba terelését célzó mozgalomnak Közép-Európa az egyik központja.
Most kedden egy újabb olyan kezdeményezés indult útnak, amely jobboldali erők együttműködésének erősítését célozza annak érdekében, hogy a józan ész pártján állók csatasorba álljanak a haladókkal szemben, hogy mentsük, ami még menthető Európából. Október 19-én kedden Budapesten jelentették be az alapítók a Szövetség a Közjóért (Alliance for the Common Good) útnak indulását. A visegrádi országok civil szervezetei, a lengyel Ordo Iuris, a cseh Pro Rodinu Szövetség, a szlovák Emberi Jogok és Családpolitika Intézet, a magyar Alapjogokért Központ mellett az olasz Nazione Futura szervezet is ott a kezdeményezők között. S hogy igény a keresztény Európa védelmére nem csak Közép-Európában van, azt az is jelzi, hogy egy spanyol szervezet, a több egyetemet is fenntartó ACDP megfigyelőként vett részt a szövetség útnak indításában.
A szövetség célja egyszerű és világos: a keresztény európai értékek védelme, amelyekre az európai civilizáció is épül; a természeti, erkölcsi rendből, az ember teremtett voltból fakadó valódi emberi jogok védelme; a szabadság védelme. Hogy civil szervezetek-agytrösztök mivel tudnak ehhez a hozzájárulni? Tapasztalatcserével, egymás problémáinak megismerésével és egymás országaiban való megjelenítésével, konferenciák szervezésével, az európai és nemzetközi szervezetek előtti fellépéssel és minden olyan kezdeményezés támogatásával, amelyek hasonlóan a közjót célozzák.
Szimbolikus, hogy Budapesten jelentették be az együttműködő szervezetek a Szövetség a Közjóért megalakulását. Hiszen Magyarország a jobboldali megújulás, szellemi fegyverkezés egyik fontos bázisa. Sehol máshol Európában nem lehet olyan jobboldali-nemzeti szellemi aktivitást tapasztalni, mint Magyarországon. Ma a legjelentősebb konzervatív gondolkodók, szervezetek, újonnan induló kezdeményezések mind Budapestre járnak, és ezért lehet az is, hogy olyan nagy nemzetközi rendezvények jönnek a magyar fővárosba, mint a legnagyobb amerikai konzervatív dzsembori, a CPAC, amelyet szintén az Alapjogokért Központ szervez jövő márciusban.
A konzervatív-jobboldali ember tudja, hogy egy társadalom és maga az ember is sokkal összetettebb annál, mintsem hogy bármilyen eszmébe megpróbálják beletuszkolni. Közismert vicc: új borotválógép kezd működni az utcán, amelybe ha pénzt dob az ember, majd beleteszi a fejét, akkor megborotválja. Nagyszerű, mondja az egyik férfi a másiknak, de hát mindenkinek más méretű és formájú feje van, mire a másik: csak elsőre. Erről szól a „haladó” erők folyamatos térfoglalása, és pontosan a sokszínűség megőrzésének érdekében akar fellépni és buzdít minél erőteljesebb kiállásra Európa-szerte a Szövetség a Közjóért és alapítói. A konzervativizmus ugyanis nem eszmerendszer és nem ideológia. A nemzetet meghaladó baloldalhoz hasonló nemzetközi jobboldal sem cél, hisz az egyik legfőbb védendő érték maga a nemzet és minden népnek a saját öröksége. De azoknak a kereteknek a védelme, amelyben mindez megvalósulhat, a közjó őrzése, azaz azon „szellemi és anyagi javak és lehetőségek” összességének védelme, „amelyek szükségesek ahhoz, hogy egy közösség tagjai boldogulásukat szabadon és hathatósan munkálhassák”, azok olyan célok, amelyekért nemcsak lehetséges összefognia a jobboldalnak és jobboldali erőknek, szervezeteknek, hanem a nemzeteink és Európa jövőjéért érzett felelősség okán kötelességük is. „Mert együtt erő vagyunk, szerteszét gyengeség!”
A szerző az Alapjogokért Központ vezető elemzője.
