„Az Európai Uniónak már nyomasztóan Szovjetunió-szaga van. ”
Sztálin, Verhofstadt és a kis Freund
Orbán Viktor párizsi látogatása után Argentínába utazott, hogy részt vegyen a bozontos hajzatú Javier Milei elnök, Argentína új vezetője beiktatási ünnepségén, amire a múlt vasárnap került sor Buenos Airesben. Orbánt követve Volodimir Zelenszkij ukrán elnök is megjelent a rendezvényen, és kihasználva az alkalmat, megszólította az ülésteremben a magyar miniszterelnököt. Videófelvétel is készült az esetről, ami bejárta az internetet.
Erre a spontán beszélgetésre reagált az X közösségi oldalon a páratlan fogazatú Guy Verhofstadt baloldali belga EP-képviselő: „Egy erős vezető harcol a demokráciáért, egy gyáva tönkreteszi.” Majd hozzátette: „Nem hagyhatjuk, hogy Orbán tönkretegye az európai integrációt. Ideje, hogy az unió megvonja tőle a szavazati jogát.” Hát persze. Végső soron úgy is lehet harcolni a demokráciáért, ahogy a nagy Sztálin tette: mindenkinek meg kell vonni a szavazati jogát, aki nem úgy gondolkodik, ahogy mi helyesnek látjuk. Sztálin speciel a szavazati jog megvonását – für alle Fälle – az illető életének megvonásával kombinálta. Csak remélhetjük, hogy Verhofstadt elvtárs ezt nem óhajtja követni. Megszólalt a szintén balos Daniel Freund német EP-képviselő is. Ugyanezen a fórumon tette közzé kicsiny gondolatait: „Heves vita Orbán és Zelenszkij között tegnap Argentínában. Remélem, sikerült észhez téríteni az autokratát.”
Azért ez szép. Az egyik a demokrácia bolsevik felfogását követve megvonná – erre amúgy a jog nem ad lehetőséget – a szavazati jogot Orbán Viktortól, a másik pedig rögtön autokratának (értsd: antidemokratikus, diktátor) nevezi, miközben éppen a szavazati jog megvonásával való fenyegetőzés az, ami antidemokratikus és diktatórikus gyakorlat. Régi módszere ez a baloldalnak, az ellenfelet vádolni meg azzal, amire mi készülünk. Ismerjük ennek az ördögi gyakorlatnak a következményeit: több mint százmillió halott, megnyomorított emberi életek sok-sok százmilliói…
Mindez azért, mert egy őrült cél érdekében, nem törődve a kiharcolni vágyott döntés aggasztó következményeivel, az Európai Unió még a közelgő európai választások előtt nyélbe akarja ütni a háborúban álló Ukrajna csatlakoztatását, ami rémisztő közelségbe sodorná az európai országokat egy Oroszország elleni háborúhoz. Bár első olvasásra megdöbbentő, mégis illik az őrült rendszerbe Olaf Scholz német kancellár kijelentése a Német Szociáldemokrata Párt kongresszusán, amelyben Oroszországot tette felelőssé az Európába irányuló gázszállítások leállításáért. „Ennek következményei vannak az energiaárakra!” – fakadt ki a kancellár a tudósítások szerint, és elpanaszolta, hogy Németország elvesztette a korábban kapott gáz felét, Európa pedig 120 milliárd köbméter szénhidrogéntől esett el az oroszok miatt.
Nem szakadt le az ég, és a szocdem párt üléstermének mennyezete sem repedt meg a bődületes hazugság hallatán. Mintha nem robbantották volna fel, amerikai megbízásra, máig ismeretlen terroristák az Északi Áramlat gázvezetéket, nehogy azon nem kívánt esetben, ha a németeknek mégis megjönne a józan eszük, az oroszoktól gázt vegyenek. Mintha nem az Európai Unió mondott volna fel minden gazdasági kapcsolatot Oroszországgal, és mintha nem az unió fenyegetné Oroszországot gazdasági szankciók sorozatával. Nem jó ez így. Tudjuk, nem lehet kétszer ugyanabba a folyóba lépni, de mégis: az Európai Uniónak már nyomasztóan Szovjetunió-szaga van. n