Fantasztikus év volt. Úristen! Milyen lesz a következő?… Emlékeznek? Az év elejétől Európát elárasztotta a harmadik évezred népvándorlásainak első nagy hulláma. Egész Európa tehetetlenül nézte, ahogy átgázolnak rajta a maguknak jobb életet akaró százezrek, csak Magyarország lázadt fel, és egy rettentő hosszú kerítéssel megállította az áradatot. Magyarország időt nyert, hogy életet nyerhessen, mert az a borzasztó, hogy a gazdag Nyugat haldoklik. Nem születvén kellő számban gyermekek, munkaképes korú bevándorlókkal pótolja őket. Hogy ez miért baj? Mert mintha fordítva írták volna meg Amerika történetét:

…Az indiánok ültek a kényelmes sátraik előtt, az indián fiúk és lányok – már ahol voltak ilyenek – pedig az önmegvalósítással foglalkoztak, és negyvenéves korukban kezdtek el elmélkedni azon, hogy most már tulajdonképpen minek családot alapítani… Így aztán az indiánok arra kényszerültek, hogy az európai éhínségek és háborúk elől menekülő fehér emberekből évente egymilliót befogadjanak, hogy az alantas munkát elvégezzék: bölényre vadásszanak, sózzák és szárítsák a húst, takarítsanak a sátrak között és így tovább… Hát így történt, gyerekek, hogy egyszer csak a fehér emberek sokan lettek, az indiánok meg kihaltak szépen. És mivel a fehérek alapjában véve lusták voltak, hát hoztak maguknak fekete embereket, hogy azok dolgozzanak helyettük, de mert a feketék eltanulták a lustaságot, jöttek a mexikóiak, kubaiak és mások, csak hogy még bonyolultabb legyen a dolog… Akár igaz a mese, akár nem, kedves gyerekek, az a helyzet, hogy mindig ugyanúgy végződik. Amerikában is, Európában is. Ahol nem születnek kellő számban gyerekek, ott a végén egy másik civilizáció veszi át az előző helyét…

Ezért volt óriási eredmény az óév legszenzációsabb döntése, amelynek értelmében minden olyan fiatal pár, aki elszánja magát arra, hogy maguknak otthont teremtsenek, s abba három gyermekük szülessen, az az államtól összesen 25 millió forint támogatást kap. Ez sok pénz. Néhány nagyvárost leszámítva, ebből szép kis házat lehet vásárolni vagy építeni.

Az év végi bizakodó hangulatot az egy táncdalénekes elhamarkodott és pökhendi kijelentése által felkavart médiavihar kicsit megzavarta, mivel az illető merő véletlenségből a Biblia helyett a Koránt lapozta fel, s onnan idézte, hogy a nőknek kuss a nevük, de azért ezt ne vegyük túl komolyan. A jégtáncosokat, bűvészeket, fagylaltárusokat és táncdalénekeseket nem az eszükért szeretik az emberek. Úgyhogy erről ennyit. S ha már idézünk, idézzük inkább Kövér László szintén vitatott, pedig szép és helyénvaló szavait:

„Nem akarjuk a Soros-félék nyitott társadalmát, nem akarjuk a gender­őrületet, és azt sem, hogy Magyarország olyan jövőtlen társadalommá váljon, ahol férfigyűlölő nők és feminin férfiak a gyermekekben, családokban csak az önmegvalósítás akadályát lássák. Szeretnénk, ha lányaink az önmegvalósítás legmagasabb minőségének azt tartanák, ha unokákat szülhetnének nekünk.”

Folytassuk mi: „…annyira szeretnénk, hogy ezért házaspáronként 25 millió forintot adunk. És szeretnénk, ha elfogadnák…” Ugye, érzik a különbséget? Ugye, így már nem telt el hiába ez a nehéz év? Ugye, így már látják, hogy megcsillant egy kis reménysugár? Talán megint a magyar életszeretet mutat utat Európának. Talán kigyúl egy újabb kis csillag valahol. Talán mégis megmaradunk.

Áldott ünnepeket és boldog új esztendőt kívánok!