Szuverenizmus vagy önfeladás?

Orbán Viktor miniszterelnök kétségtelenül berúgta a motort februárban megtartott évértékelőjével, és villámrajtot vett. Azóta is ebben a szónoklatban kijelölt célok, programpontok szerint halad a kormány. A fegyelmezettség, határozottság mindig is jellemzője volt a Fidesznek. Az most is látható, hogy az előre eltervezett taktika működik, az improvizációnak itt nincs nagy tere. És bizony most is érvényesül, hogy a politikában nagy szerepe van a monotóniatűrésnek, hiszen a politikai üzeneteket a Fidesz képviselőinek a választásokig mindennap el kell majd mondaniuk. Az elmúlt években is láttuk, hogy ez is nagy erőssége a kormánypártoknak.

Amit a miniszterelnök bejelent, az egyben a frakciószövetségnek szóló utasítás is, amit az előzetesen egyeztetett terveknek megfelelően végre is hajtanak. De az is fontos, hogy kellő ütemérzékkel kellett időzíteni a bejelentéseket, hiszen azokat 2026 áprilisáig nemcsak végre kell hajtani, de a hatásukat a választóknak a szavazásig érzékelniük is kell.

A februári „Áttörés éve” című rendezvényen Orbán Viktor beszédében központi teret szentelt az ideológiai dimenziónak. Az ország függetlensége, szuverenitása melletti kiállásból fakad az a szabadság, amely teret ad a geopolitikai, társadalompolitikai, családpolitikai, gazdaságpolitikai lépéseknek.

Mint azt jeleztem, ezekről újra és újra beszélnek a kormány politikusai és a miniszterelnök is. Orbán Viktor múlt heti rádióinterjújában az öt politikai és gazdasági célt újra összefoglalta. Ezek szerint meg kell hallgatni Ukrajna európai uniós tagságáról az emberek véleményét, ezért Európában elsőként és egyedüliként nálunk indul erről véleménynyilvánító szavazás. A balliberális politikai hálózat befolyásszerzésének megakadályozása érdekében a cél, hogy a kormányzat megszüntesse a „külföldről jövő politikai finanszírozást”, ezenkívül megerősítik a gyermekvédelmet, gazdaságfejlesztési csomagot nyújtanak a kistelepüléseknek és hajtóvadászat indul a kábítószer-kereskedők ellen.

A gazdaságpolitikai intézkedések keretében az élelmiszer-inflációval szemben az árrésstoppal lépnek fel, ennek segítségével eddig több mint 800 terméknek az árát csökkentette a kormány. A családpolitikai célok – miszerint a gyerekvállalás nem jelenthet hátrányt Magyarországon – adópolitikán keresztüli megerősítése jegyében „Európa legnagyobb adócsökkentési akciótervét” hajtják végre. Ez azt jelenti, hogy fokozatosan eltörlik a többgyermekes anyák szja-fizetési kötelezettségét. Elindul a száz gyár program, a tervezett beruházások listája hamarosan nyilvános lesz. Emellett több mint ezermilliárd forintot biztosítanak a kis- és középvállalkozások támogatására a Demján Sándor Program keretében. A minden vásárlót megillető árrésstop mellett hamarosan bevezetik a nyugdíjasoknak szóló élelmiszeráfa-visszatérítést.

Világos beszéd, világos ajánlat a szavazók számára. Látható, hogy a kormányfő erősen tartja a gyeplőt. Ebből a határozottságból is fakad, hogy minden választó tisztában van vele: a jobboldal az aktuálpolitikai célokon kívül tudja, hogy milyen ország legyen Magyarország. A bevándorlás-, háború- és genderellenesség adja a szuverén állam politikai kereteit, gazdasági értelemben pedig a munkaalapú társadalomra épül az adópolitika, a szociálpolitika és a családpolitika is.

Az évértékelő tehát még az ellenzéki elemzők szerint is valódi áttörést jelent a Fidesz–KDNP szempontjából; nap mint nap hallhatjuk tőlük, hogy a jobboldal visszavette a politikai kezdeményezést. Ezt szerintem egyébként korábban sem veszítette el, de most a kormányoldalon kétségtelenül begyújtották a rakétákat.

Mint hosszú évek óta tapasztaljuk, Orbán Viktor bejelentései nemcsak üres politikai attrakciók, hanem az elképzelések végrehajtását is jelentik. A kormányzat azzal foglalkozik, ami az emberek mindennapjaival kapcsolatos, amin az egzisztenciájuk múlik. Természetesen ezek az ügyek nemcsak a kormánypárti szavazókat, hanem az ellenzékieket is érintik, nagy részüket ugyancsak pozitívan. Közöttük is vannak ugyanis édesanyák, akik adómentességet kapnak, akik féltik a gyermeküket a kábítószerektől, nyugdíjasok, akik hamarosan a bolti vásárlásuk után áfa-visszatérítésben részesülnek, és az ellenzéki szavazók is szembesülnek az árrésstop miatt az olcsóbb élelmiszerárakkal. Tehát a Fidesszel ők is jól járnak, még ha ezt láthatóan nem értik és nem is akarják elfogadni.

A probléma csak az, hogy számukra Magyar Péter és a Tisza Párt viszont nem nagyon ajánl semmit. A közhelyszerű korrupciózás, a naponta előadott hőbörgés, a folyamatos kiskakaskodás láthatóan nem képes annál az ellenzéki szavazói bázisnál nagyobb növekedésre, mint amit az előző, 2022-es választáson elért a baloldali összefogás. A pártelnök újabb vidéki körútja azt is bizonyítja, hogy Magyar Péter harsánysága inkább fárasztja, mint motiválja a nézőközönségét; sokkal kevesebb a résztvevő ezeken a fórumokon, mint korábban. Azzal is szembesülnie kell, hogy a Fidesz–KDNP politikusai is elkezdték járni a vidéket, Lázár János kisebb városokban megtartott utcafórumain pedig bármit lehet kérdezni a minisztertől, ő pedig mindenre válaszol is.

Magyar Pétert nem ilyen fából faragták, pedig sokan lennének arra kíváncsiak, hogy az Európai Parlamentben a Tisza képviselői miért szavaznak meg minden, Ukrajna felfegyverzését és uniós csatlakozását célzó javaslatot.

Az egyáltalán nem véletlen, hogy tizenharmadik kérdésként végül Magyar csak becsempészte az adatgyűjtési íveibe a témát, ezzel akar megfelelni brüsszeli pártcsaládja, az Európai Néppárt parancsának. Kérdés, hogy mennyire hiteles egy ilyen kérdőív, hiszen a településeken kihelyezett standokon a felvételek tanúsága szerint a voksgyűjtő ládákat le sem pecsételik. Keményen ráerősítenek arra, hogy a saját bázisuk elköteleződjön Ukrajna mellett: a Tiszának immár több hónapja jelentős pártszimpátia-előnyt mérő ellenzéki közvélemény-kutató, a Horn Gábor vezette Republikon gyorsan ki is kutatta, hogy Magyarországon többen vannak az Ukrajna felvételét támogatók, mint az ellenzők.

De miért is feszültek rá a baloldalon ennyire erre a kérdésre? A legerősebb érvet a Tisza elnökének védelmi tanácsadója, Ruszin-Szendi Romulusz volt vezérkari főnök még decemberben fogalmazta meg: Ukrajna európai uniós tagsága esetén katonákat is küldhetnének az országba az észak-atlanti térség szövetségesei. Ez azért életveszélyes kijelentés.

Ez az ellenzéki érvelés már-már Márki-Zay Pétert idézi, aki 2022-ben az orosz–ukrán háború kitörése után nem sokkal azt mondta, ha a NATO úgy kívánja, akár katonákat is küldenénk Ukrajnába.

Ennek a teljesen felesleges kutyakomédiának minden bizonnyal a kormányzati véleménynyilvánító szavazás vet majd véget; egyértelmű, hogy a magyarok nagy többsége ellenzi az elmaradott, szétbombázott, korrupcióval és a maffiával átszőtt, oligarchikus ukrán állam felvételét az európai közösségbe. A magyarok nem akarnak külföldi hatalmak érdekében senkivel sem háborúzni.

Az ellenzék ennek ellenére is a brüsszeli háborús érveket hangoztatja, és láthatóan beállt emögé az állítólagos új politikai szereplő, Magyar Péter is. Szó sincs itt azonban semmi újdonságról, ez a kompánia ugyanaz, mint az elődei voltak. Külföldről fogott, globalista érdekeket szolgáló ellenzéke van a kormánynak, amely ha tehetné, tégláról téglára kiszolgáltatná az országot a nyugati érdekeknek.

Egyik oldalon tehát a szuverenista kormány, a másikon pedig a globalista ellenzék. Szuverenizmus vagy önfeladás? – világos a 2026-os választások tétje.

A szerző az Alapjogokért Központ vezető elemzője