Talán ezért kapta a Nobel-díjat Krasznahorkai
Krasznahorkai varázsa abban rejlik – mondja számos rajongója –, ahogy a magyar falut, és annak különlegesen lepusztult, elembertelenedett viszonyait, és állapotát ábrázolja.
Krasznahorkai hazai és külföldi rajongóit nyilván megindítja az író „hirperrealizmusa, az ábrázolás kegyetlen őszintesége”, és következetes magyarellenessége.
Megvan Krasznahorkai műveinek igazságtartalma, de kellő indulat szükséges ahhoz, hogy a valósnak tekinthető elemeket brutális és eltúlzott módon felerősítse, és ezzel kiragadja a magyar falut a civilizáció közegéből.
A hitelességgel van probléma. A magyar falu bajai nem azzal kezdődnek, és nem oda vezethetők vissza, hogy azt hiábavaló emberi roncsok lakják.
Hanem azzal, hogy a falut, ezt az évszázadokon át organikusan fejlődő közösséget, amely a szorgalom és a tartás szigorú mércéje szerint élt, ahol a családok önállóan, a maguk felelőssége szerint gazdálkodtak, de folyton a közösség elvárásaihoz igazították magukat, meglepték a kommunisták.
Megjelentek a komisszárok, és erkölcsileg, emberileg, a kollektivizáció kényszerével, a paraszti tudás és büszkeség sárba tiprásával szétromboltak mindent. Mintha ez történne most is, csak egy nagy „világfalu” méretében.
Kínzóan hiányzik ez a történelmi bevezetés Krasznahorkai műveiből. Fura, de talán éppen ezért kapta a Nobel-díjat.
