Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd
Hirdetés

Krasznahorkai hazai és külföldi rajongóit nyilván megindítja az író „hirperrealizmusa, az ábrázolás kegyetlen őszintesége”, és következetes magyarellenessége.

Megvan Krasznahorkai műveinek igazságtartalma, de kellő indulat szükséges ahhoz, hogy a valósnak tekinthető elemeket brutális és eltúlzott módon felerősítse, és ezzel kiragadja a magyar falut a civilizáció közegéből.

A hitelességgel van probléma. A magyar falu bajai nem azzal kezdődnek, és nem oda vezethetők vissza, hogy azt hiábavaló emberi roncsok lakják.

Hanem azzal, hogy a falut, ezt az évszázadokon át organikusan fejlődő közösséget, amely a szorgalom és a tartás szigorú mércéje szerint élt, ahol a családok önállóan, a maguk felelőssége szerint gazdálkodtak, de folyton a közösség elvárásaihoz igazították magukat, meglepték a kommunisták.

Megjelentek a komisszárok, és erkölcsileg, emberileg, a kollektivizáció kényszerével, a paraszti tudás és büszkeség sárba tiprásával szétromboltak mindent. Mintha ez történne most is, csak egy nagy „világfalu” méretében.

Kínzóan hiányzik ez a történelmi bevezetés Krasznahorkai műveiből. Fura, de talán éppen ezért kapta a Nobel-díjat.