Te kit választanál?

Ezzel a címmel tettem ki egy bejegyzést (posztot) a Facebookra, mert modern ember a Facebookon bejegyzéseket tesz közzé. Így folytattam:

„Az egyik őrizetlenül hagyja a benne bízó százezrek titkait, majd a felelősség vállalása helyett másokra mutogat.

A másik egy sorsdöntő találkozáson megóvja Magyarországot az elszegényedéstől.”

Természetesen az Orbán Viktort támogató hozzászólások (kommentek) vannak elsöprő túlsúlyban, de néhány rosszkedvű tiszás is felbukkant a maga undok kommentjeivel. Az élet ilyen, de ennél rosszabb arány a választáson se legyen!

Ha már itt tartunk, jelen számunkban leleplező erejű elemzés olvasható Szalma György tollából a TISZA Világ blöffjéről és annak nem várt hatásairól. Érdemes figyelmesen végigolvasni, mert alapvetően más megvilágításba helyezi a tényeket. Nem megelőzve a cikk végkövetkeztetéseit, talán annyit el szabad árulni, hogy Magyar Péter pillanatnyilag Márki-Zay Péter pozícióját foglalja el (és még örülhet is neki), ami kellemetlenül emlékezteti a figyelmes szemlélőt arra a jelenségre, amit egy vitriolos szóvicc imigyen foglalt össze:

MSZMP – MSZP – MZP – MP – P…

Hogy a P mit jelent, azt kinek-kinek a fantáziájára bízom, de nem szükséges feltétlenül valami szalonképtelenre gondolni, mert jelenthet Pincét, Poklot, Pálinkát, vagy akár Pukkanást is.

Mivel a választások kimenetelét jelentős mértékben befolyásolja az úgynevezett konzumszavazók többnyire az utolsó pillanatokban meghozott döntése, érdemes az ő szemszögükből is szemügyre venni a mai helyzetet. Orbán Viktor amerikai útja diadalmenet volt, mert olyan előnyös, ne szégyelljük leírni, kivételezett helyzetet ért el Magyarország számára, amire senki sem számított.

Csak egy adalék: a forint soha nem látott mértékben erősödött az euróval szemben, a hétfői lapzártakor egy euró már csak 384,87 forintot ért. Ilyet se láttunk az elmúlt években. Ez a piac egyértelmű válasza a magyar sikerre. Bíznak bennünk, számítanak ránk.

Azt mondják, november a rosszkedv hónapja, most azonban úgy fest, hogy a jókedv egyik hónapja lesz, hiszen az elért sikerek új távlatokat is megnyitottak. Talán a budapesti békecsúcs sincs már olyan messze.

Mit lehet elmondani ezzel szemben a tiszásokról? Botrány botrány hátán, egyre szánalmasabb erőlködés, hogy magukat nagynak és erősnek lássák, egyre komikusabb erőfeszítések a manöken admirálistól, hogy magát még nagyobbra fújja fel, eközben a megállíthatatlanul áradó rosszkedv és gyűlölet lassan megmérgezi a tiszások lelkét, hiszen nem lehet tartósan gonosz gondolatokkal élni, és a növekvő aggodalom, hogy talán mégsem sikerül a nagy terv, talán mégsem tiporják lábuk alá a világot, talán a semmikből ezúttal sem lesz minden. És akkor inkább kire szavazzanak?

A nyár elején még azt hittük, soha nem látott próbatétel elé került a nemzeti oldal, mára azonban kiderült, hogy a próbatételen helytálltunk, ezért most új korszak kezdődik ezzel a különös, politikai értelemben mindenképpen napfényes novemberrel. Amit elkezdtünk, azt végig kell csinálnunk, föl kell építenünk magunkban a hitet és a bizonyosságot, hogy jó úton járunk, és ezen az úton, hiszen tényleg jó, egyre többen akarnak járni velünk még azok közül is, akik fennhangon továbbra is kiabálják a maguk vádjait, de okosban számolni már tudnak, és van annyi eszük, hogy nem akarnak végül rosszul járni.

Figyelem! Nem a csalódott tiszások csatlakoznak majd hozzánk, hanem a reménykedők.