Terápia

Karácsonykor az ember elmegy misére. Ez valahogy belülről jön, van benne valami gyerekkorból örökölt, gyerekkorból itt maradt érzés is a felnőtt fejjel megélt tartalom mellett. Valahogy hozzátartozik a gyertya vagy a meggyújtott csillagszóró hangjához, illatához, a bejglihez, az ajándékbontogatáshoz és a Tesla lemezjátszóra feltett sercegő bakelithez, amin felcsendül a Pásztorok, pásztorok.

Egyébként – úgy vélem – a kulturálisan keresztények is megtehetnék, hogy ilyenkor besétálnak egy templomba. Jó, ha egymást erősítjük, mi, hívők és csak kulturálisan keresztények. Kemény idők jönnek, össze kell fogni, egymást erősíteni, egymásba kapaszkodni, az iszlám nem tesz különbséget a két tábor közt.

Pont a csak kulturálisan keresztényeknek üzenem, hogy – ez most a friss élményem – a szentmise voltaképp egy kezelés is. Egy drogelvonókúra.

Ülsz egy padban, hallgatod a zsongást, elmerülsz az illatokban és emlékekben, és ez olyan, mintha egy mentális megtisztítókúrán vennél részt. Gondoljunk csak bele, már az egy szellemi felüdülés, hogy addig se görgetsz a Facebookon. Egy óra internet nélkül. Ezt reklámozza a legtöbb terapeuta. Semmi hír, semmi reklám, semmi politika. Egy óra relax.

Az ilyesmiért sok pénzt fizetnek egyesek, te meg ingyen megúszod, legfeljebb dobsz a perselybe egy kis aprót.

Sose értettem a teljesen hitetleneket. Kicsit sajnálom is mindig őket. Annyit mondják a mai kor emberének, hogy bízz magadban! Légy önmagad! Sőt, csak magadban bízz! Ne támaszkodj senkire! Az emberek többsége viszont ma önmagában se bízik, nemhogy az embertársaiban. Nemhogy Istenben. Na, ez a teljes üresség.

Gyakran bírálják a szertartásokat, hogy kiüresednek, pedig a szertartások a világot összefogó keretek részei. Keret nélkül hogy? Hiába van a bögrében a kedvenc italod, csak úgy tudod kitölteni, ha a bögre keretbe vonja, körbeöleli. A keret jó. Engem már az is zavar, hogy a Miatyánk szövege nem milliméterre az, mint gyermekkoromban.