Tétre, helyre, befutóra

Bár utálom, hogy a saját terveink helyett az ellenség dolgaival kell foglalkozni, de ha fogadni kellene, akkor Dobrevre fogadnék tétre, helyre, befutóra. Karácsony jól szalad, eléggé bírja a dresszúrát, és bár kicsit hisztérikus, soha nem tör ki, alapvetően jól irányítható. Ráadásul egyszer már bejött neki, hogy miközben a jobboldali média folyamatosan gúnyolta és alkalmatlanozta, a baloldali rajongótábor úgy megsajnálta, hogy győzött. Mert soha ne tévesszük szem elől Gábor Zsazsa örök érvényű üzenetét: „Mindegy, hogy mit mondanak, csak beszéljenek rólam!”

Minél hangosabban átkozza az egyik oldali média, annál sikeresebben ismerteti meg a másik oldali rajongótáborral hősüket: „Ha odaát ennyire szidják, akkor nagyon félhetnek tőle, tehát nekünk itt a baloldalon jó emberünk lesz”… Annak idején a balliberális médiahisztéria vitte be a köztudatba a soha senki által nem ismert Magyar Gárdát, aminek hátán az addig jelentéktelen Jobbik ügyesen a Parlamentbe lovagolt. Működik ez.

De most kicsit más a helyzet. Kétszer soha nem lesz Budán kutyavásár. Karácsonynak nincsen túl sok esélye, hogy kibírja egy egész éven át a püfölést, hiszen körülbelül csak egy év múlva kerül sor a sorsdöntő választásra. Szinte biztos, hogy sem a szemüvege, sem a sértődött alapállása, sem a kisfiús pimaszsága nem lesz elég tizenkét hónapig. Nem az a tipikus maratonista. Pestiesen szólva, annyi esélyt adnék neki, mint Ságvárinak a presszóban.

Dobrevvel más a helyzet. Miközben a szerencsétlen Karácsonyt üti-veri, újra és újra leleplezi a jobboldali média, Dobrevről lassan, lopakodva kiderül, hogy alapjában véve egy született kormányfő, „drámaian széles nyelvtudással”. Nem lepődnék meg, ha az elkövetkező hónapokban olykor-olykor, mintegy csak véletlenül találkozna és lefényképeződne uniós potentátokkal, esetleg egy-két amerikai nagyfejűvel is.

Persze, az is lehet, hogy Karácsony valahogy mégis elvergődik a célig (most ne térjünk ki arra, hogy végül ki nyeri meg a futamot, csak mondjuk azt, hogy elvergődik a célig). Akár nyer, akár veszít, Dobrev ott lesz szorosan mögötte. Aztán előtte. De ismétlem, célba érésének valószínűsége nem haladja meg Ságváriét a presszóban.

Szóval Dobrev a titkos favorit. Gyurcsány okos. Vagy ha nem ő, akkor azok, akik Gyurcsányt igazgatják. Karácsony elviszi a balhét, magára vonja a jobboldali média tüzét, miközben Dobrev szépen felkészül, felépíti magát. Dobrev ma már veszélyes. Nagyon ügyesen építik fel. Hátránya, hogy olykor megszólal, és mindig egetverő butaságokat mond, előnye, hogy remek marketingesek dolgoznak rajta.

Az egyszeri 150 ezer forint minden nyugdíjasnak, ha Dobrev nyer, például arcátlanul hatásos marketingfogás. Ami egyszer már bejött a baloldalnak. Azt a réteget kívánják megszólítani, amelyik képtelen távlatokban gondolkodni. Amelyik nem emlékszik fél évnél hosszabb időre, és nem érdekli, mi lesz fél év múlva. Csak a mában él. Neki a 150 ezer forint ma sok pénz. Minél kisebb a nyugdíja, annál több. Ostoba, gonosz, alapjában hazug ajánlat, mert majd visszaveszik inflációval, de nem hatástalan.

Az Orbán-kormány tíz éve alatt egy intelligens, tehetséges, gyorsuló tempóban fejlődő, egyes részein már határozottan jómódú Magyarország épült fel. Ez nagyszerű alap. A rablók számára is: tele a kincstár, van mit kifosztani. De mi mégis inkább arról beszéljünk, az elkövetkező tíz évben mit építünk fel erre a pompás alapra.