Kétkolumnás cím a haladó sajtóból:

„A Variety azt találgatja, hogy a homofób törvények miatt kivonulnak-e a külföldi filmstúdiók az országból.” „Az UEFA panaszt kapott a homofób magyar drukkerek miatt.”

Ez most nagyon megy. A 444.hu-n tizenöt cikk olvasható homofóbia témában, s ez két nap termése, hát, majom, aki azt mind elolvassa. Úgyis tudjuk, aki homofób, az rossz, mert liberális utópiában tilos félni.

Hirdetés

Mert a kifejezés jelentése nagyjából ennyi. A Wikipédia is ezt írja: félelem, idegenkedés a homoszexualitástól, illetve a homoszexuálisoktól. Ma a félelemtiltás korát éljük. Azért nem ártana, ha valaki felvilágosult ideológus elmagyarázná az embernek, hogy a félelem, a fóbia miért tilos? Köteles vagyok szeretni valamit? Nincs jogom félni vagy undorodni valamitől? Horror. Nincs jogom bántani! Az igen, azt elismerem. De szeretni nem kötelezhetnek.

Pedig megpróbálják. Mert ugye a félelem kimutatásának tiltása az ellenkező vélemény kimondásának tiltása. Az az arcunkra rajzolt vigyor kötelezővé tétele. Az arról szól, hogy a benned megbúvó természetes ösztöneidet hallgattasd el.

Ursula von der Leyen is aggódik a szerintük homofób magyar törvény miatt. „Olyan Európában hiszek, amely elfogadja a sokszínűséget, nem pedig olyanban, amely elrejti a gyerekeink elől. Senkit sem szabad megkülönböztetni szexuális irányultsága alapján” – írja a Twitteren az Európai Bizottság elnöke.

Tetszik ez az „elrejti.” Lefordítom magyarra ezt a megható halandzsát. Tehát egy kiskorú elől el kell dugni a cigarettát, még képregényben sem láthatja, de a szomszéd öregúr cuccosát nem kell eldugni, mert az szabadság és jót tesz neki. Sőt, továbbmegyek. Ha egy férfi a tudjukmijét előveszi és megmutatja a liftben egy nőnek, akkor kicsinálják, mert az #metoo, és tizenöt év múlva is vádpontként olvassák a fejére. Kivéve, ha gyermek. Ha az a nő kiskorú, akkor nyugodtan lehet vele szembesülni, mert az csak a színesség megmutatása.

Kérdésem a következő: jogom van ettől a világtól félni?

Korábban írtuk