Tiszások! Figyeljenek csak ide!

Aki vagy akik a szabad Magyarország jelképét saját és determinált érdekeiknek szándékoznak alárendelni, azok nyíltan taposnák meg az 1956-os hősök emlékét, azt követően pedig az 1990-ig tartó Kádár-rezsim rendszerellenes tagjainak – tanár, művész, pap, kétkezi stb. – a kommunizmus megbuktatása reményében végzett tevékenységét. E levél íróját például a szocialista állam elleni izgatás vádjával 1975-ben ítélték két barátjával együtt hét hónapi szigorított börtönre, mert nemzeti színű zászlókkal terítettük be tüntetőleg az egyik mátyásföldi HÉV-megállóban ma is látható Krisztus keresztet.

Talán Erőss Pál, elnökük nagyapja tudna is mesélni erről a mi perünkről, hiszen ilyen jogi csemegék annak idején jó, ha évente kétszer pottyantak az igazságszolgáltatás karmai közé, és azokról nem számolt be a Népszabadság meg a Népszava, de „jogerőss” Pál nagyapa, mivel akkoriban, pontosan 1960-tól kerületi bírósági, majd Apró Antal elvtárs „közelijeként”, 1979-től legfelsőbb bírósági bíróként kereste keserves kenyerét, szerintem ma is a kisujjából rázná ki a rendszerellenes eset részleteit, ha még közöttünk lehetne. Akkor talán arról is tudhatna, hogy meghurcoltatásunk jóvátételeként 2001-ben Hazáért Érdemkeresztet kaptam a lyukas zászlóra egyedüliként jogosult szövetségtől, amely szövetség jelvénye mégis egy gúzsba kötözött (megbilincselt) térdelő alak.

Ha a POFOSZ, helyén kezelve történelmi szerepét és felelősségét, sohasem tenne ilyet, akkor Önök, tiszások miért akarnának erre vetemedni, mi több: magukra venni a halálra ítéltek darócát csak úgy játszásiból. Talán, mert beleuntak a túl kiszámítható és biztonságos társadalmi körülményekbe, ezért két kerti party között barikádot emelnének hungarocellből.

Ellenben az én számomra a lyukas zászló nemzeti történelmünk része, ezért politikai környezetben csak a mindenkori állam használhatja, nem pedig holmi holt-tiszai Mókus vagy Miki Egér őrs, netán belpesti ötkertes Che Quevara különítmény, az ő nevükben pedig egy kisteherautó-platóról kántáló napszemüveges, göthös müezzin.

Tetszett volna az önök elnökének is forradalmat csinálni – amint néhai Antall József miniszterelnökünk fogalmazott. De nem tetszett neki eddig semmit sem csinálni, csak élősködni, most mégis magasított talpú dorkóban ugrik elő és veri a mellét, hogy stipi-stopi, miénk a lyukas zászló! Sőt önöktől is azt kéri, akik még hallgatnak rá, hogy 5-én a televízió székháza elé, aztán október 23-án is lyukas zászlókkal vonuljanak és gyülekezzenek, még inkább gerjedjenek és uszuljanak ’56-os díszletet lengetve a fennálló hatalom ellen. A forradalom idején dicsőség volt kiollózni a Rákosi címert, de ma barbárság összevagdosni a nemzeti trikolort. Sőt, szánalmas.

Összecsődített fórumon minden ripők a nép kegyeit hajhássza – írja Márai Sándor – és a tömegnek hízeleg, mert a tömegnek nincs közös véleménye, erkölcse, csak szájas terrorja van. Erre tetszenek utazni? Majd rájönnek sorban a hazugságokra, például az EU-ban a Tisza prominensei most éppen a magyarok gáz, villany stb. rezsicsökkentését fúrják Ursula parancsára.

Figyeljenek ide, tiszások! Csak semmi stipi-stopi, mert az ’56-os lyukas zászló örökre foglalt. Azt, mint eddig csak velünk, a nemzet minden tagjával együtt és közösen illik tovább lengetni, ezért a kezünkből kicsavarni, kihazudni, kisajátítani soha meg se próbálkozzanak!

Indítványozom a POFOSZ országos elnökségének, hogy arra illetékes helyen kezdeményezze az ’56-os lyukas zászló szimbólumként való használatának azonnali törvényi szabályozását.