János apostol ír evangéliumában arról, hogy feltámadását követően Jézus újra megjelent a tanítványoknak a Galileai-tengernél. Idézzük föl a jelenetet, amely arról szól, hogy a tanítványok Simon Pétert követve halásznak, amikor meglátnak egy ismerős alakot a parton. Péter a vízbe veti magát, hogy elsőnek érjen a partra, majd örömmel üdvözli mesterét, aki sült hallal és kenyérrel várja őket:

Jézus odajött, fogta a kenyeret és adott nekik. Ugyanígy halat is.

Ez volt a harmadik eset, hogy a halálból való feltámadása után Jézus megjelent nekik. Miután ettek, Jézus megkérdezte Simon Pétertől:

Hirdetés

– Simon, János fia, jobban szeretsz engem, mint ezek?

– Igen, uram – felelte –, tudod, hogy szeretlek.

Erre így szólt hozzá:

– Legeltesd bárányaimat!

Aztán másodszor is meg­kérdezte tőle:

– Simon, János fia, szeretsz engem?

– Igen, uram – válaszolta Péter –, tudod, hogy szeretlek.

Erre azt mondta neki:

– Legeltesd juhaimat!

Majd harmadszor is megkérdezte tőle:

– Simon, János fia, szeretsz?

Péter elszomorodott, hogy harmadszor is megkérdezte: „Szeretsz engem?” És így válaszolt:

– Uram, te mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretlek.

Jézus ismét azt mondta:

– Legeltesd juhaimat!

Máté apostol pedig ekképpen rögzíti Jézus szavaival Szent Péter küldetését: „Péter vagy, erre a sziklára építem egyházamat, s az alvilág kapui sem vesznek rajta erőt. Neked adom a mennyek országa kulcsait. Amit megkötsz a földön, a mennyben is meg lesz kötve, s amit feloldasz a földön, a mennyben is fel lesz oldva.” Számos derűs történet, anekdota rögzíti a jóságos, fehér szakállú égi kapuőr alakját és történetét, akinek övéről hatalmas kulcs lóg, amivel a mennyek országának kapuját lehet zárni és nyitni, kinek hogyan, érdemei szerint. Ő az, aki háromszor tett esküt arra, hogy életét és halálát a Jézus iránt érzett szeretetnek szenteli úgy, ahogy az utolsó vacsorán az Üdvözítő azt tanítványaira hagyta.

Ő, Péter lett Róma első püspöke. Azóta a római pápák a hagyomány szerint Péter trónusán foglalnak helyet, és legfőbb küldetésük továbbra is az, amit a fenti jelenetek rögzítenek. Őrizni a keresztények ma már kétmilliárdos nyáját, hirdetni az isteni szeretet követésének szent parancsát – „úgy szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket” –, és megvédeni a világot a szenvedéstől, a félelemtől, a gyűlölettől, a pusztítástól.

Sokféleképpen lehet értékelni Ferenc pápa harmadszori találkozását a magyar lelkiséggel, hiszen abba a csíksomlyói zarándoklata is beletartozik. Sok mindent lehet belemagyarázni, és bizonyosak lehetünk abban, hogy utólag majd ki-ki világnézete és érdekei szerint igyekszik is magyarázatokat lelni, de azok, akik számára Jézus szavai szentek, akik a keresztényi szeretetet úgy fogják föl, ahogy azt örökül kapták, azok ebben a találkozásban a lelki és szellemi tisztaság és megértés lehetőségét látják.

Annak lehetőségét, hogy Magyarországon rendíthetetlen erővel gyúljon ki a szeretet fénye, igen, azé a kozmikus szereteté, amely képes lecsillapítani a szenvedélyes gyűlöletet, amely úrrá lehet a pusztításon, amely elhozhatja az egyetemes megértés és megbocsátás megváltó békéjét. Nehéz és veszélyes időket élünk, de tudnunk kell, hogy a mai veszélyek valójában belőlünk fakadnak: a modern ember helyezte önmagát Isten helyére, teremtett olyan új törvényeket, amelyeket önzésének szolgálatába állított. Isten azonban lát bennünket. Türelmes, de tudja, mit akar.

Korábban írtuk