Hirdetés

Semmi kétség, a nyugat-európai baloldal egyre erősebb szövetségest szerzett a kontinensre beáramló vagy bevándorlók utódaként már ott született muszlim lakosságban. Az okok világosak, mindenekelőtt a baloldal multikulturális elkötelezettsége, valamint az a felfogásuk, amely a világot imperialista elnyomókra és kizsákmányolt elnyomottakra osztja, a muszlimoknak az önfelmentő áldozatszerepet kínálva fel. A különböző választásokon Nyugat-Európa muszlim lakosságának döntő hányada jelenleg balra szavaz.

Csakhogy a muszlimok, akik között igen magas az aktív hívők aránya, általában alapvetően konzervatívok, különösen ami a woke eszméket, a genderideológiát illeti. A muszlim gondolkodás központi eleme a család, és korántsem csak a szülők és gyerekek által alkotott úgynevezett nukleáris, hanem a tág rokonság által alkotott nagycsalád is, fel egészen a klánokig. A feminizmusnak még a mérsékelt változata is idegen a muszlim felfogástól, ahogy a szekularizáció is az.

Ezeket az ellentéteket a nyugat-európai baloldal egyelőre sikeresen fedi el a felerősödő Izrael-ellenességgel, amely a muszlimok körében érthetően kelt rokonszenvet. Ez viszont egyre nehezebben választható el a direkt antiszemitizmustól, ami 1945-től egészen a 2010-es évekig elfogadhatatlan volt a nyugati fősodrú közvélemény számára. Ráadásul az európai muszlimok a politikusoktól egyre határozottabb palesztinpártiságot követelnek, és ha a választott pártjuk ebben késlekedik, könnyen elfordulnak tőle, hogy még radikálisabban Izrael-ellenes, például zöld erők mögé sorakozzanak fel. A palesztin állam elismerésének francia és brit ígérete valójában erre a változásra adott válasz.

Hosszú távon azonban a lebegtetett antiszemitizmus sem lesz elég a baloldal számára a muszlim szavazók megtartásához. Csak idő kérdése, hogy ami Hollandiában már megtörtént, másutt is bekövetkezzék, és megalakuljanak azok a muszlim pártok, amelyek saját világnézetüket és természetesen saját érdekeiket képviselik.

Kapcsolódó cikkünk