Arra a következtetésre jutottam, hogy: „A két javaslat tehát nagy előrelépés lenne a magyarországi rendszerváltó lusztráció kérdésének terén, de meggyőződésem, hogy nem adná a helyzet végső megoldását. Ez nem lehet más, csak a fentiek mellett egy bátor harmadik javaslat, méghozzá a politikai közéletből való kitiltás javaslata. Mindazon kör, alapos körüljárás után, amelyet Lázár megemlített – a KISZ-vezérkart is beleértve – kerüljön a demokratikus versengés körén kívül. Megúszták békésen, meggazdagodtak, 11 évet kaptak a 20 év demokráciából kormányzásra, szakértősködésre. De ki kéne mondania végre egy kétharmadnak: az új lusztrációs törvénycsomag szerint nem indulhatna helyi és országos képviselőként, valamint polgármesteri tisztségért, aki az új jóvátételi törvény hatálya alá fog esni. Meg kell hozni a döntést a végső megoldásra: a pártállamiak közéletből való kitiltását.”

Az írás után záporoztak az e-mailek és jó néhány telefonhívást is kaptam, hogy bizony a legtöbben egyetértenek e javaslattal különösen azok után, ami Wittner Máriával történt az újdonsült gyurcsányi demokraták környékéről.

Az eset annyira banális, ugyanakkor mélységesen felháborító és az új alkotmány hatályba lépése előtt egyben aggasztó is, hogy bizony mára szilárd meggyőződésemmé vált, hogy 22 évvel az Ellenzéki Kerekasztal megállapodásai után a magyar közélet számára egyetlen megoldás van a demokratikus lusztrációra: az egykori pártállamiak végső kitiltása a közéletből.

Az elmúlt hét és a Wittner Máriát ért gyalázkodás – ami arcátlan névhasználat mellett a Demokratikus Koalíció és Gyurcsány közvetlen baráti köréből érkezett – meggyőzött arról, hogy a második Orbán-kormány kétharmadával a legsúlyosabb hibát követi el, ha a – végre napirendre tűzött – lusztrációs törvénycsomagba nem emeli be a politikai közélet törvényes megtisztítását. Vagyis az egykori MSZMP helyi, megyei és országos politikai döntéshozóinak, vezető tisztségviselőinek, a párt vezető szervezeteinek, politikai apparátusa tagjainak, a függetlenített pártapparátusokban dolgozóknak, az ÁVH és a munkásőrség tagjainak a politikai arénából való teljes száműzését.

A törvénynek vonatkoznia kell a KISZ városi, megyei és országos vezetőire és elnökségi tagjaira is, vagyis ezzel az összes párt, összes volt kommunistáját száműzni kell a helyi, megyei és országos politikai közéletből – kivétel nélkül.

De nézzük azért meg kicsit részletesebben miről is szól ez a Wittner Mária elleni támadás. A botránynak mindössze néhány – önmagában érthetetlennek tűnő – obszcén mondata vált széles körben ismertté Dániel Péter (továbbiakban DP) blogjából, aki arról értekezett október 23. kapcsán, hogy a forradalomban való részvételéért halálra ítélt, majd 1970-ig, vagyis közel 14 éven át fogva tartott Wittner neve előtt, mit is jelent a „halálra ítélt” kitétel: „Sok ismerős megkérdezte már tőlem, hogy mit jelent Wittner Mária neve után az »’56-os halálraítélt« jelző. Most tehát közkívánatra megválaszolnám. Az egy primitív, köztörvényes, randalírozó és lincselő prosti megérdemelt jelzője. Nem több és nem is kevesebb. Ennyit jelent.” – írta DP blogjában. Majd hozzátette: „Nem kell lincselő k…ból képviselőt csinálni, akkor nem lesz sértődés sem, ha valaki szóvá teszi.”

A méltatlan, megalázó, gyurcsányi új demokrata minősítés megdöbbentette még DP-facebook látogatóit is. Aztán csakhamar kiderült, hogy mi is okozza DP-ben ezt a normális ember számára megmagyarázhatatlan dühöt és zavart frusztrációt. Ugyanis DP gyalázkodó, uszító megnyilatkozását egy fénykép közzétételével igazolta (volna), amelyen állítása szerint Wittner Mária látható egy meglincselt, felakasztott ÁVÓ-s mellett. DP egy másik képet is közzé tett, amely kapcsán kifejti, hogy azért meri ilyen becsmérlő „tál bablevesért” is prostituáló nőnek nevezni a forradalmárt, mert tudja, hogy ő az a bizonyos „Mocsok” álnevű alvilági nőszemély, akit leginkább köztörvényes cselekedetei miatt zártak börtönbe. DP még azzal is eldicsekedett, hogy azért ilyen bennfentes és bátor véleményformáló, mert Wittner Mocsokot a saját – ávós – nagybátyja tartóztatta le.

Csakhogy hamarosan jött egy – bár bizalmasnak tűnő, ám annál inkább leleplező – bejegyzés Eörsi Lászlótól, a korszak történész kutatójától, Wittner Mária nemzetközi politikai jelentőségének feldolgozójától: „Péter, tévedsz, ezen a képen nincs ott Wittner. Ő Nagy Dezsőné Markos Mária, aki leköpi Papp József honvéd ezredes holttestét. Ő volt a «Mocsok» alvilági nevén, nem Wittner. Őt 1957-ben 8 évre ítélték. Mindezek miatt a korábbi beírásod is téves volt.” Majd később a nyílt hazugság abbahagyását szorgalmazza – elég lagymatag módon. „Mielőtt újabb legendákat gerjesztünk, ajánlom elolvasásra egy régebbi írásomat, ami még mindig aktuális szerintem: A Wittner-jelenség (Wittner Mária: Ellenőrizve). Beszélő, 2003./10. 104-106. o. Ne vegyétek szerénytelenségnek, de mégis csak a téma kutatója lennék…”

Nyilván az most ne érdekeljen minket, hogy mit keres Eörsi László egy DP formátumú alak blogján, aki – mármint DP – néha elborult aggyal keni össze kaszinótojással és egyéb szószokkal az Alkotmányt és a Nemzeti Hitvallás példányait. A lényeg, hogy ott van abban a pillanatban, és helyesen cselekszik, amikor az ártatlanul megvádolt Wittner Máriát megvédi és jelzi, hogy teljesen téves – barátja? – állítása a forradalmárról, vagyis egyszerűen nem igaz, amit bizonygat. Az a bizonyos ávóst leköpő kép egyébként a kommunisták legfőbb propagandaképe volt, amivel el akarták hitetni, hogy valóban a köztörvényes cselekedetek dominálták az eseményeket, valóban ellenforradalom volt, a drága ávós elvtársak tragikus lincseléseivel.

És most, 2011-ben egy új gyurcsányi demokrata DP, ugyanezzel a képpel akarja valótlanul, hamisan, aljas módon a sárba rántani a forradalom leghosszabban bebörtönzött nemzeti ikonját. A tévedése egyértelmű, ahogy a családi szocializációjából következő indulata is.

És mi történik ez után 2011-ben? DP bocsánatot kér súlyos tévedéséért? A bebizonyosodott ártatlanság szégyenlő megbánást hoz magával? Dehogy, sőt! Már nem számít az észérv, nem számít a tény maga a tévedésről, nem számít a nyílt lelepleződés. Marad a nagybácsitól, apukától, anyukától, Biszkutól, Apró Antalltól és Piroskától, Bauertől, Petőtől, egy múmia filozófusnőtől (nevét demokrata ki nem mondja!) Lendvaitól, Szekerestől, Gyurcsánytól ismert indulati pökhendiség, az alapvető szembennállás mindennel, ami nem állampárti kontinuum, mindennel, ami nem velejéig rothadt, mint ők. DP sem fordult magába, nem szégyellte el magát, hanem ugyanolyan dühvel folytatta, mit sem törődve a tényekkel. A blog csupa nagy betűvel tovább gyalázkodik, ávós nosztalgiázást végez, kriminalizálja a forradalmat és „természetesen” szidja Wittner Máriát. Figyelem, idézet következik a DP-blogon történt lelepleződés utáni egyik bejegyzésből: „WITTNER MÁRIA LEOKÁDIA ONÁNIA FEKÁ-LIA LATRINA”.

A történész – érezve a helyzet súlyosságát, és az őt is minősítő barátok minősíthetetlenségét – még egyszer próbálkozott:

„Péter, nem olvastad a privát üzenetemet?” Dehogynem, csak annyira jól összejöttek a volt ávós csemeték chatelni, hogy már rég nem érdekli őket a tények világa. Jól elvannak ebben a 21 év után is posztkádári virtuális térben, bősz netpolgárok már, akik azonban boldog nosztalgiával gondolnak nagybátyjukra, anyjukra, apjukra és KISZ-vezér, újdemokrata ferijükre (csupa kis betűvel). Miközben gyilkos nyilakat tüzelnek a valódi demokratákra, a szabadságért valóban küzdőkre, a nemzetért valóban tevőkre és tenni akarókra. És DP-nek fatális tévedése után nem az az első lépése, hogy – gyűlölete mellett is – formálisan elnézést kér. Nem, hanem fenyegetőzik és még ő tartja továbbra is méltatlannak Wittner Mária személyét, akinek – újra figyelem!!! – „primitív stílusa megsérti 1956 emlékét és szellemiségét.” Na, ebből elég!

Igen, a végső megoldás a kitiltás! Nincs helye a 2014-es parlamentben egyetlen volt állampárti funkcionáriusnak, vezető tisztségviselőnek és egyetlen KISZ-esnek sem. Nincs helye Gyurcsány Ferencnek sem, aki ezek után egy szót sem szólt, hogy nem ért egyet újdemokrata barátjával. Törvény kell kimondja, hogy az alkotmány szerint illegitimnek tartott időszak funkcionáriusai nem vehetnek részt a 2012-ben hatályba lépő új alkotmány alapján a 2014-ben esedékes önkormányzati és országgyűlési választásokon.

Beszéltem Wittner Máriával, és javasoltam neki ezt a lépést. Azt is elmondtam, hogy nincs lusztráció 2011-ben sem, ha erő birtokában újra elsikkad a politikai aréna megtisztítása a DP-ktől és a Gyurcsányoktól. Hazaárulással ér fel, ha most a kétharmad nem cselekszik. Jöjjenek, a fiatal „millások”, követeljenek maguknak helyet a rendszerváltozás után született baloldali „4K”-sok, üdvözöljük, ha kell a Szolidaritást, bárkit, csak ne kelljen egy politikai és parlamenti arénában tovább ugyanazt a levegőt szívni, amit a volt állampártiak szívnak.

A békés rendszerváltozás végbe ment, a Bauerek most szakértsenek, ha akarnak, a Petők süssék pecsenyéjüket az üzleti világban a Gyurcsányokkal, élvezzék a minimálnyugdíj kétszeresét a Lendvai Ildikó nénik és a Kovács Laci bácsik. Ki kell mondani: nekik itt a vége! A fideszes fiúknak meg jeleznünk kell: erre is „Itt az idő!”

Utóirat: Wittner Mária azt mondta, feltétlenül megvizsgálja javaslatomat, hogy miként ültethető át gyakorlatba. A kodifikációs szövegjavaslathoz pedig segítségemet ajánlottam.

Zárug Péter Farkas

politológus