A Fidesz–KDNP-n kívül szinte mindegyik pártnak nehézséget okoz az új választási törvény adta versenykeret, ami pont négyszer tette nehezebbé a főpolgármesteri indulást 2010-ben, mint volt az elmúlt húsz esztendőben. Vagyis a nevezési díj, a huszonnyolcezer szavazó támogatásának írásos megszerzése már eleve nagy rostája lesz a budapesti kampánynak. A választópolgárok személyes aktivitása nélkül talán a Fidesz és az MSZP tudja csak összeszedetni aktivistáikkal a megrövidült jelölési idő alatt a szükséges ajánlásokat, a többieknek saját tagságuk és szimpatizánsaik tevőleges támogatását is meg kell nyerniük ahhoz, hogy szeptember 3-án egyáltalán ott legyen jelöltjük az érdemben indulók rajtvonalán.

A pártok, civil szervezetek, független, de valakik által támogatott jelöltek mind bejelentették indulási szándékukat, s megkezdték a maguk kampányát. A jelöltek névsora igen színes és változatos a politikai arculat szempontjából, ám egy korszak végét és egy új kezdetét azért mégiscsak az jelzi, hogy a névsorból hiányzik egy név, és a pártpalettáról egy párt: Demszky Gábor és az SZDSZ. Ez egy új korszak közös nevezője.

Ám nézzük a Tarlós István mellett futók s a futottak még körét. Ha esélyeket kell latolgatni, akkor mindenkinek könnyű a dolga: legnagyobb esélye a főpolgármesteri tisztségre kétségkívül Tarlós Istvánnak van. Nem csak azért, mert a nagy támogatottságot bíró kormánypárt jelöltje, hanem leginkább azért, mert ő „a Tarlós”, lassan húsz éve ugyanaz, aki volt, és nem ő változott a mérsékelt jobboldalon, hanem a kormánypárt állt az ő oldalára. Ezért lehetett Demszky egyedüli esélyes kihívója, és ezért tudta egyedüli jelöltként már négy évvel ezelőtt is megszorongatni a balliberális oldalt.

Vagyis mindenki más mellette vagy vele szemben az esélytelenebb jelölt szerepkörébe szorul. A sor hosszú és színes: Az SZDSZ hiányában az MSZP az újabban a belvárosi zsidó közéletben is igen aktív Horváth Csabát jelölte főpolgármesternek. S bár már május elsején, amikor az egymondatos „Van egy jó hírem!” ingyenes BKV-használatot bejelentő mondat elrontását követően még egy elsőéves politológus-hallgatónak is világossá vált, hogy Horváth alkalmatlan jelölt, az MSZP mégis megtartotta. Horváth Demszky melletti főpolgármester-helyettesi címe azonban szinte lenullázza érdemi esélyeit, miközben a fővárosi panamák ügye minden városvezető politikai felelősségét felveti.

A másik két parlamenti párt közül az LMP számára talán fontosabb hatalmi kérdés jelöltjének budapesti szereplése. Az LMP ugyanis, ha váltópárti babérokra tör, akkor azt a budapesti liberális szavazatok begyűjtésével és a szavazóbázis stabilitásával érheti el. Jelöltje, Jávor Benedek már tavasszal is a budapesti listát vezette és mint a zöld Budapest képviselője kívánja definiálni magát. Ismertséget a rövid nyári időszak parlamenti munkája hozott valamelyest neki, ám pártja nyilván arra számít, hogy a távozó Demszky és a csalódott baloldali szavazók „vájt fülű” tábora fog kikötni Jávornál, akik már tavasszal is hívó szóra találtak az LMP oldaláról.

A Jobbik szenved a fővárosban. Szavazóbázisának összetétele messze más, mint az 1998-as MIÉP-é, amelynek a főváros az erősségei közé tartozott. Most azonban az értelmiségi, budai kerületekben egykor jelentős támogatottsággal bíró MIÉP körzeteiben messze saját átlaga alatt muzsikált a Jobbik a tavaszi választásokon. A nyári ülésszak pedig annyira lekötötte a párt energiáit, hogy pártszervezésre alig jutott idejük. Jelöltjük, a 27 éves Staudt Gábor csak a jobbikosok számára ismert, vagy maximum a budafokiak számára, hiszen 2006 óta Budafok-Tétényben a kulturális, sport- és turisztikai bizottság elnöke. A nyári ülésszakban országos közfigyelem akkor fordult felé, amikor fennakadt a nemzetbiztonsági hivatal C-típusú vizsgálatán – valószínűleg a Magyar Gárda alapítása miatt. Kampánya inkább a párt budapesti szervezésére ad majd lehetőséget, mintsem arra, hogy érdemi vetélytárs legyen Tarlós Istvánnal szemben.

A parlamenten kívüli formációk közül először állt be húsz éve az az állapot, hogy nem a jobb-centrum, hanem a balliberális oldalon hemzsegnek a jelöltek. Ez még akkor is így van, ha az MDF a „Hangoljunk jobbra!” szlogen mentén indította el kampányát Mándi Sándor egykori rendőr mellett. Ez a jobbra hangolás persze már reménytelen. Ugyanis az MDF-et nyolc év alatt a Political Capital és Somogyi Zoltán vezényletével sikerült annyira balliberális oldalra navigálni, hogy ma már az MDF egyetlen jobboldali szavazót sem képes megnyerni, vagyis Mándi is maximum a liberális alom egyik jelöltjeként értelmezhető a fővárosi versenyben.

E kör másik – deklaráltan is – eklatáns liberális jelöltje Ungár Klára. Ungár Klárát a Szabad Emberek Magyarországért egyesület indítja, ám a Népszabadságnak adott interjújában ő maga jelezte, hogy bizony nehéz lesz megszerezni a szükséges ajánlásokat. Ungár nemcsak Tarlóssal, hanem az LMP-vel is verseng. Mondhatni Tarlóst „természetes ellenségének” véli, míg az LMP a liberális vetélytárs, akiről Ungár nyilván azt állítja, hogy nem eléggé liberálisok, és pont ez velük a baja.

Említett interjújában mondta, hogy karakteres kettejük között a különbség: „Nekünk határozott és világos liberális programunk van. Ezt a jelzőt próbálja lerúgni magáról az LMP, joggal, mert valóban nem liberális párt. Gazdaság filozófiai nézeteik inkább emlékeztetnek a hetvenes-nyolcvanas évek naiv kert-Magyarországára. Különbözik a demokrácia felfogásunk is. Mi nem kivonultunk volna a választójogi törvény megszavazásakor, hanem leszavaztuk volna. Ők nem fordultak Alkotmánybírósághoz. A szocialisták se. Egészen más az álláspontunk az adórendszer ügyében. Csak a médiatörvénnyel kapcsolatban gondolkodtunk hasonlóan.”

Ez az idézet mindent világossá tesz. Úgy tűnik, mind az LMP, mind a SZEMA az SZDSZ egykori szavazóbázisát vette célba, csak más attitűddel, s egyben más esélyekkel. A színtiszta baloldalra magát csak a Zöld Baloldal jelöltje, Galba-Deák Ádám sorolja. Politikai pályafutása eddig elég percember jelleget mutatott, még a Magyar Kétfarkú Kutya Pártról is többet hallhatott a magyar választó, mint róla. Életében egyszer írt egy nyílt levelet Bayer Zsoltnak, ami miatt akkor behívták két percre egy tévéműsorba. Ennyi. Még választ sem kapott Bayertől – nyilván a sas nem kapott légy után.

Nagy médiafigyelmet kapott viszont Schmuck Andor, aki először független, majd szociáldemokrata jelöltként jelentette be indulását. Mint mondta, nem sütötte meg a nap, tudja, hogy a főpolgármester-választást nem lehet megnyerni, arról viszont érdemes beszélni, hogy a fővárosban 600 ezer idős ember él, akik szeretnék, hogy értük tegyenek valamit. A Tisztelet Társaságának ügyvivőjeként Schmuck jól szervezett hálózattal rendelkezik, amit jól is tud mozgatni. (Emlékezetes, hogy ő nyújtott segítő kezet 2006-ban az MDF-nek, jelentősen hozzájárulva Dávid Ibolya parlamentbe jutásához.)

A Xénia-láz után Schmuck rájött, egy elöregedő országban nem a fiatalok, hanem az öregek az igazi piac, s komoly szervezetet hozott létre maga mögött. Célja valószínűleg ismét pusztán e tény megmutatása, miközben azáltal, hogy új kampányelemként óvszerre is felíratja nevét, a bulvármédia címlapjait is megjárja. Schmuck Andor már régóta töri a borsot az MSZP orra alá, mindig jelezve, hogy nem felejtette el kirúgását, s valószínű most is ezzel a céllal szállt ideig-óráig versenybe.

Az érdemi jelöltté válás Schmucknak még talán-talán sikerülhet, ám korántsem biztos ez Makai István, az első roma főpolgármester-jelölt esetében. Nem mintha a romák fővárosi létszáma ezt nem tenné lehetővé. Sokkal inkább azért esélytelen Makai, mert nincs mögötte politikai háló, ami van, az meg jelenleg kevésnek látszik.

S végül látjuk a Kétfarkú Kutya Párt jelöltjét, Victora Zsoltot, aki az első polgárpukkasztó főpolgármester-jelölt. A Magyar Kétfarkú Kutya Párt 2006 környékén tűnt fel, mint az utcai underground művészet egyik jeles képviselője, óriásplakátok, hirdetések kifigurázása mellett a hivatásos pártokból is rendre gúnyt űztek, és a legváltozatosabb formákban jelentkeztek médiahackjeikkel. Tavaly a Pécs2010 program kifigurázásával már az országos hírek élére kerültek. A pártaréna görbe tükre éles demokráciai és belpolitikai kritika. Gegjeik ötletes, a „dizájnolt polgárpukkasztás” sémáira épülnek, ami a „poénból szavazz!” attitűdre és nem a tényleges politikai eredményekre koncentrál. Hírportálokon nem csoda, ha a politikával nyakig lévő szörfözők őket klikkelik be választottjukként. Kérdés, hogy egyáltalán képesek-e ténylegesen elindulni. Ha igen, az már önmagában óriási arculcsapása lenne a politikai elitnek és a közízlésnek.

Programjuk amúgy kiváló: „Örök életet, ingyen sört, teljes adócsökkentést!” Egyébként most úgy tűnik, Tarlóst még ezzel sem lehet megverni.

Zárug Péter Farkas

politológus