Már a találkozó kezdeményezése is a lapok címoldalára és a híradások első hírei közé került, így nem csoda, hogy a július 10-én létrejött, mindössze huszonhét perces zártkörű Európai Parlamenti találkozón történtekre nagy vehemenciával vetette rá magát a hazai sajtó. Természetesen mindenben úgy viselkedve, ahogyan azt a korábbi, az A Tavares-jelentés megvitathatatlansága című írásomban vázoltam, vagyis a tényeket ismét abszolutizálva, és még egy tisztázó és eredményes tárgyalásból is kusza, félremagyarázásokat közölve.

A lényeg megint az volt, hogy az egyik oldal úgy állítsa be egyfelől, „mintha Tavares bocsánatot kért volna a rasszizmusozásért”, másfelől pedig úgy „mintha Farkas Flórián hazudik, mert Tavares nem azokat mondta, amiről az Országos Roma Önkormányzat elnöke nyilatkozott a magyar sajtónak!”

A jobb- és baloldali abszolutizálások már megint fogságba ejtettek egy fontos eseményt, amelyiknek tényei köszönő viszonyban sincsenek azzal, amit belőle a magyar média jobb- és baloldala kihozott.

A valósághoz legközelebb – dicséret érte – a Magyar Hírlap tudósítása állt. A legtávolabb pedig a Népszava, amelyik még arra sem volt hajlandó, hogy megkeresse Farkas Flóriánt, hogy mit és hogyan mondott, mielőtt Rui Tavarest interjúra kérték volna fel.

Nos, e téren pedig megint nem Tavaresbe kell belerúgni, hanem azt a Népszavát kell szakmailag elítélni, amelyik Tavarest félretájékoztatva olyan mondatokat tulajdonított Farkas Flóriánnak, amilyen mondatok sem a találkozón, sem utána a sajtótájékoztatóján, sem pedig egyes magyar médiumoknak adott nyilatkozatakor nem hangoztak el. Így a félretájékoztatott Tavares nyilván mindössze azt állította, hogy ha és amennyiben a Népszava által elmondottakat állította Farkas Flórián, akkor azok nem felelnek meg a valóságnak. Ami igaz is, csakhogy Farkas Flórián nem azt és nem úgy mondta a találkozóról, ahogy azt a Népszava hazudta Tavaresnek. Így, a kommunikációs csapda készen is áll a magyar média jobb- és baloldalának fogyasztói számára.

Eszi, nem eszi, ez van! Ők így akarják látni és láttatni a világot, mindent torzítva a maguk választói felé, és nem bemutatni, hanem konstruálni akarják szavazótáboruknak a világot. Ez ellen minden gondolkodó embernek tiltakoznia kell, s szavát felemelni a tisztességes tájékoztatás követelésével.

De, ha már ott voltam a Farkas–Tavares találkozón, nézzük meg a tényeket, hogy mi és hogyan történt, s leginkább mi hangzott el – s a torz magyar média miatt – mi nem!

A hazai delegációt Farkas Flórián vezette tehát, aki mellett ott volt még Farkas Félix ORÖ-elnökhelyettes, Hegedűs Norbert komlói képviselő, aki Lungo Drom színekben óriási többséggel verte meg az MSZP jelöltjét a többségi társadalom szavazatait is besöpörve, valamint jómagam szakértői minőségben.

Az EP brüsszeli épületében, a Magyar Televízió és az MTI tudósítói vártak és híradós anyagukhoz néhány vágóképet készítettek. Tavares szobájába Lovas István tolmácsolása mellett kopogtattunk be, ahol egy fiatal titkár kedvesen cigarettázva köszöntött bennünket és jelezte, hogy Tavares úr még nem érkezett meg, de fáradjunk beljebb.

Lovas Pista barátunk minden protokollt betartva, rögtön azzal kezdte, megengedik-e, hogy a magyar tévé néhány képet készítsen a találkozó első pillanatairól, de a tárgyaláson magán már nem vesznek részt. Mire a titkár jelezte, hogy természetesen igen, nem lesz ez ellen kifogás, és betessékelt bennünket egy szűk, pici irodába, ahol mindössze három ülőalkalmatosság volt a hat ember számára. A Népszava ferdítéseivel szemben nem igaz az, hogy nem kért engedélyt a magyar forgatócsoport a Tavares-titkárságtól, csak éppen Tavares volt késésben, amikor ez megtörtént. Ám megérkezésének pillanatában is az első kérdés az volt Lovas részéről, hogy engedélyezi-e a felvételt, amelyre Tavares azt mondta, hogy igen, de a találkozó maga nem „media event”, vagyis ott már nem lesz lehetőség forgatni, s egy nagyobb irodába invitált. A tévések ott is készítettek néhány vágóképet, majd elköszöntek és távoztak. Ennyi.

Persze a Népszava már ezt is ferdítette, igaz, Tavares valószínű téves interpretációja alapján.

Nézzük a tartalmi részt! Helyeink elfoglalása után mindenekelőtt, a protokollnak megfelelően Farkas Flórián megkérdezte, hogy mennyi ideje van az EP-képviselőnek, mert nem szeretne a türelemével visszaélni. Tavares az órájára pillantva mindössze annyit válaszolt: 25 perc.

Rövid bemutatkozással kezdődött a megbeszélés. Farkas Flórián előbb a delegáció tagjait mutatta be, majd néhány szóban a magyarországi kisebbségi önkormányzatiság bemutatásán keresztül a maga elnöki pozícióját, vagyis a legitimen megválasztott roma vezetői státusát tisztázta. Majd jelezte, hogy sajnálja, hogy a jelentés készítésének időszakában Tavares a magyarországi rasszizmussal kapcsolatos részek megfogalmazásakor nem kereste őt, mint legitim vezetőt, s nem kért információt tőle. Röviden utalt arra, hogy e tény, valamint a jelentés néhány mondata magyarságából eredően a cigányságát is bántotta, s rajta keresztül több százezer cigány embert is. Majd vázolta azokat az ORÖ és a kormány által tett lépéseket, amelyek miatt nem szabadna azt a látszatot kelteni, hogy a magyar kormány rasszista lenne, sőt ezeket az eredményeket el kellene ismerni. Örömét fejezte ki, hogy Európából figyelik a magyarországi rasszizmus alakulását, de kérte, hogy a jövőben ne kerülje el a jelentés monitoringozásakor. Végül együttműködést javasolt az olyan nyílt cigányellenesség elleni fellépésre, amit két nappal korábban Nizza polgármestere javasolt, miszerint a franciák hirdessenek forradalmat a cigányok ellen, s az egész francia nemzet kelljen fel ellenük. (Tavares szemmel láthatólag nem tudott az esetről, a Farkas által mondottaknak ezt a részét jegyzetelte.) Végül az ORÖ elnöke meghívta Magyarországra Tavarest, hogy legyen vendége az ORÖ-nek és akkor további kérdéseket is tisztázhatnának.

Tavares következett: Megköszönte, hogy a delegáció megkereste és azt is, hogy az ORÖ elnöke tájékoztatta. Majd az udvariassági formulák után jelezte:

– Fontosnak tartok néhány félreértést tisztázni – kezdte az érdemi válaszadást. Mindenekelőtt azt, hogy jelentésének nem volt célja az, hogy a rasszizmus, antiszemitizmus és cigányellenesség terén elmarasztalja Magyarországot és a kormányt.

Tetszik hallani a Népszabadságnál és a Népszavánál is? Sőt úgy ítéli meg, hogy e részeken is tárgyilagos kívánt lenni és megemlítették, hogy Magyarország európai és nemzeti roma stratégiát alkotott. Majd a Farkas Flóriánnal való előzetes találkozójuk elmaradásának indokaként tisztázta, hogy programját a magyar parlament szervezte Magyarországon, amelynek keretében találkozott fideszes és KDNP-s képviselőkkel is, valamint Járóka Lívia EP-képviselővel is beszélt, ám sajnálatosnak tartja mindezek mellett, hogy nem jött össze a találka közte és az ORÖ-elnök között, ami valóban nem volt szerencsés. Ám a riportjának lesz utómonitoringozása, amikor már biztos nem fogja elkerülni a magyarországi cigányság első emberét. Ezt mindketten kedélyesen nyugtázták, Farkas közbevágva megköszönte ezt.

Tavares jelezte, hogy a rasszizmus kérdése csak általánosságban, mint a 2. cikkely alapjogi vonatkozása szerepel a jelentésben és nem hiszi, hogy e passzusok bántóak lennének, nem állt ilyen szándékában a jelentés készítésekor. Tetszenek hallani a Népszavánál és a Népszabadságnál?

Végül egyetértett abban, hogy az EP-nek fel kell emelnie szavát a súlyos rasszista kijelentésekkel szemben, lásd a nizzai polgármester kijelentése, és megígérte, hogy utánanéz az esetnek.

A tárgyilagosságot Farkas Flórián is megköszönte, majd szó szerint ezt kérdezte: – Képviselő úr, akkor az elmondottak alapján a mai megbeszélésünk eredményeként rögzíthetjük-e azt, hogy mindketten sajnáljuk, hogy nem jött létre korábban a találkozó közöttünk, de a jövőben együtt fogunk működni?

Tavares válasza:

– Igen.

Farkas ismét kérdezett:

– Képviselő úr, tehát egyetérthetünk-e abban, hogy a magyar kormány nem rasszista, hanem modellértékű romapolitikát folytat? Tavares ismét egyértelmű igent válaszolt.

Ezt követően megköszönte a találkozót. Farkas Flórián ugyanezt tette. Tavares a delegáció tagjaival kezet rázott és udvariasan kikísért bennünket. Ennyi volt a hivatalos rész.

Farkas Flórián minden egyes nyilatkozatában csak e tényekről nyilatkozott. Szavait se a jobboldali média ne értelmezze úgy, hogy tőle Tavares bocsánatot kért, se a baloldal ne tegyen úgy, mintha semmi érdemi nem történt volna a Tavaressel való találkozóján, csak ő állít valótlan dolgokat róla. Maradjunk a tényeknél. Látogatásának eredménye, hogy Tavares kimondta: a magyar kormány nem rasszista, s a jövőben a legitim roma vezetést nem hagyja ki riportjának interjúalanyai közül. Minden más csak abszolutizáló politikai haszonszerzés. Pedig, ahogy Farkas Flórián mondta: „A találkozó tárgyilagos és eredményes volt!” Jó lenne már végre, ha a magyar politikai osztály céljai megvalósításakor ebbe az irányba mozdulna el, s nem mindenben s minden által árkokat mélyítene! n Utóirat: A folyosón kértem Tavarest, hogy egy kérdésemre válaszoljon. Mire készségesen visszakérdezett, mire vagyok kíváncsi:

– Tavares úr, Magyarországon a politikusok között vita van arról, hogy jelentése az országról vagy a kormányról szól. Ön szerint?

– Egyértelműen a kormányról – mondja Tavares mosolyogva.

– De akkor a rasszizmussal kapcsolatos részeknél miért Magyarországról beszél? Mert esetleg itt meg kellett volna dicsérni a kormányt? – kérdezem én.

Tavares kissé zavartan:

– Ez bonyolultabb kérdés… (more difficult question…)

Zárug Péter Farkas

politológus