Trump birodalmi álmai és valódi lehetőségei
Ron Paul egykori republikánus képviselő, háromszoros elnökjelölt, az amerikai libertarianizmus 90 éves nagy öregje írja: „Trump elnök úgy döntött, hogy az »Empire First« (A birodalom az első) fontosabb, mint az »America First« (Amerika az első). A kettő egyáltalán nem ugyanaz. Az előbbi azt jelenti, hogy folytatjuk a végtelen háborúkat, amelyeknek semmi közük Amerikához. […] Azt jelenti, hogy próbáljuk életben tartani azt az ötletet, hogy a bolygó minden egyes hüvelykét az USA kormányának irányítása alá kell vonni. Ez az ideológia már évtizedek óta kifogyott a szuszból. Donald Trumppal a kérdés az volt, hogy vissza tudunk-e fordulni az »America First« opcióhoz, mielőtt a teljes csőd beütne. Ez volt az ígéret és a remény. Trump elnök megszegte ezt az ígéretet.” (X, 2025. 10. 24.)
Trumpnak a jelek szerint lövése sincs arról, hogy birodalmi álmai léket kapnak Amerika gazdasági realitásának zátonyán. Az amerikai államadósság elérte a 38 billió dollárt, és ilyen ütemű (havi 430 milliárdos) növekedés mellett 2026 első negyedévében át fogja ütni a 40 billiós lélektani plafont. Az amerikaiak súlyos hitelkártya-tartozásai (legalább 90 napja keletkezett kifizetetlen egyenlegek) 14 év legmagasabb szintjét érték el a valódi fogyasztói stressz jeleként és a lakossági költségvetést szorító infláció és magasabb kamatlábak hatásaként.
Az Egyesült Államok költségvetési hiánya elérte az 1,8 billió dollárt, ez a mindenféle számviteli trükkökkel mesterségesen felfújt GDP 6 százaléka, de még így is a legmagasabb értékek közé tartozik a II. világháború, a 2008-as pénzügyi válság és a 2020-as világjárvány kivételével. Maguk a kamatkifizetések 80 milliárd dollárral nőttek, és először haladták meg az egybillió dollárt teljes évre számítva. Ezzel az USA adósságválsága új szintre lépett. A vámtarifa-bevételek éves szinten 118 milliárd dollárral emelkedtek, elérve a rekord 195 milliárd dollárt. Ez 2018-hoz képest ötszörös növekedés. A jelenlegi ütem mellett a vámtarifa-bevétel meghaladhatja a 350 milliárd dollárt a 2026-os pénzügyi évben.
A vám bújtatott fogyasztási adó, amely elvileg a külföldi cégeket sújtja, de valójában a fogyasztók pénztárcáját terheli. (The argument’s over: Americans pay for tariffs, axios.com, 2025. 05. 19.) A rekord 195 milliárd dollár győzelemnek hangzik, mégis a pénztárnál fizetik meg az árát az amerikaiak. A rövid távú nyereség megtölti az államkasszát, de a hosszú távú költség a fogyasztói árakban rejtőzik. Természetesen ez azt is jelenti, hogy az amerikaiak és az amerikai vállalatok további 29,7 milliárd dollárt fizettek Trump fogyasztási adójaként. Ez csökkenti a fogyasztói és üzleti hangulatot, emeli az inflációt, munkahelyek elvesztéséhez és személyes, valamint vállalati csődökhöz vezet.
A republikánus propaganda szerint Trump 17 billió dollár befektetést szerzett az USA-nak, míg Biden kevesebb mint 1 billiót. Az ördög most is a részletekben lakozik: 600 milliárd dollár „EU-vállalatoktól”, habár az Európai Unió világossá tette, hogy ez csupán potenciális magánbefektetés, nem fix elköteleződés; 600 milliárd dollár Szaúd-Arábiától, bár a szaúdiak homályos ígérete „befektetéseket és kereskedelmet” foglal magában, nem csupán Szaúd-Arábia amerikai befektetéseit; 500 milliárd dollár Indiától, bár a két ország szerint az 500 milliárd dollár a „kétoldalú kereskedelem” célja, nem pedig India amerikai befektetése; 1,2 billió dollár Katarból bilaterális „gazdasági cserére”, és nem Katar direkt befektetése az USA-ban; 1,4 billió dollár az Egyesült Arab Emírségektől egy homályos ígéret formájában, amely az EAE GDP-jének több mint kétszerese; 1 billió dollár Japántól, bár Japán tényleges ígérete 550 milliárd dollár, de még ez a kisebb összeg is túlnyomórészt hitelekből és hitelgaranciákból fog állni, nem részvénybefektetésekből; 450 milliárd dollár Dél-Koreától, bár Dél-Korea 350 milliárd dolláros ígéretet tett, plusz ígéretet amerikai energiavásárlásra 100 milliárd dollár értékben, de az egész bizonytalanná vált az Egyesült Államokkal való feszültségek közepette; kb. 1 billió dollárnyi homályos vállalati ígéret, amely az elemzők szerint valószínűleg normál működési kiadásokat és korábban tervezett beruházásokat foglal magában.
Trump tehát szokáshoz híven ezúttal is lódított. Eközben választási hátországában, a közép-nyugaton „tízből nyolc gazda most azt mondja, hogy szerintük az USA ismét egy olyan mezőgazdasági válság szélén áll, amely az 1980-as évekre emlékeztet. Még nevet is adtak neki: Farmageddon. Ezúttal a válság nem a makrogazdasági körülmények következménye, hanem közvetlenül a Fehér Ház döntéseinek eredménye. Trump felelőtlen vámháborúja tönkreteszi Amerika gazdáit. Kína az amerikai vámok megtorlásaként teljes bojkottot hirdetett az amerikai szójabab ellen, ami miatt rekordtermésű gabona rothad a silókban, a műtrágyára, acélra és berendezésekre kivetett új vámok pedig szinte minden gabona és árucikk előállítási költségeit megemelték.”. (Farmageddon: Trump’s trade war and shutdown are crushing the heartland, foxnews.com, 2025. 10. 17.)
Ráadásul a gyáripar tovább zsugorodik, áprilistól augusztusig 42 ezer munkahely szűnt meg. Az amerikai tagállamok fele gyakorlatilag recesszióban van, és „a túlélésért küzd”. (Roughly half of US states are effectively in a recession and „hanging on by their fingertips”, fortune.com, 2025. 10. 09.) Trump azonban nem hagyja magát zavartatni a tényektől, és most azzal henceg, hogy elnöki teljesítményével kenterben veri Lincolnt és Washingtont. (Trump Says He’s Got Lincoln and Washington Beat as POTUS, yahoo.com, 2025. 10. 22.) „Ahogy a demokrácia tökéletesedik, az elnöki hivatal egyre inkább a nép belső lelkét képviseli. Egy nagy és dicsőséges napon az ország egyszerű emberei végre elérik szívük vágyát, és a Fehér Házat egy teljesen őrült, komplett narcisztikus idióta fogja elfoglalni.” Ezt H. L. Mencken írta 1920-ban. Nostradamus elbújhat mögötte.
