Hirdetés

Donald Trump első elnöki ciklusának kezdetén, éppen nyolc éve már foglalkoztam a kínai–amerikai gazdasági erőviszony Kína javára történő megváltozásával, és most, hogy a fél világ ellen meghirdetett gazdasági háborújában Kínával is ujjat húzott, ismét aktuális lett a téma. Mi történt e téren az elmúlt évtizedben, és hogyan áll most ez az erőviszony? Az alábbiakban ennek érintem néhány vetületét.

Előzetesként, a tendencia érzékeltetésére: a BBC 2013 májusában közzétett egy cikket High-tech gazdasággá válhat-e Kína? (Can China become a high tech economy?) címmel, és akkor még a burkolt válasz természeten az volt, hogy szó sincs róla, elvégre egy alkalmatlan oktatási rendszerű autokrata államnak esélye sincs rá, hogy utolérje, pláne túlszárnyalja a demokratikus Nyugatot. Idén februárban szintén a BBC már egészen más húrokat pengetve kénytelen-kelletlen megállapította, hogy Kína átvette a vezetést a techszektorban is. (DeepSeek, TikTok and Temu: how China is taking the lead on tech). Kína 2015-ben egy ambiciózus tízéves tervet indított be Made in China 2025 néven, hogy tíz éven belül önellátóvá tegye, megújítsa és megerősítse feldolgozóiparát. Annak ellenére, hogy a Kína elleni amerikai kereskedelmi háború részeként bevezetett szankciók és vámok növekvő nyomást helyeztek rá, az iparfejlesztő terv nagy része elérte a kitűzött célokat. (Made in China 2025: China meets most targets in manufacturing plan, proving US tariffs and sanctions ineffective, scmp.com, 2024.04.30.)

Első elnöksége idején Donald Trump 60 százalékos vámot kezdett kivetni a kínai importra. Ezt a politikát a Biden-kormány is folytatta, 100 százalékos adót vetve ki a kínai elektromos autókra, amelyek még be sem léptek az amerikai piacra, versenyképességük azonban eléggé fenyegető volt ahhoz, hogy Biden megelőző vámokkal próbálja őket hátrányos piaci helyzetbe hozni. A Biden-kormány exportellenőrzések tucatjait foganatosította Kínával szemben, gyakran ugyanerre kényszerítve a „szövetségeseit” is. Trump most ismét hangoztatja, hogy 100 százalékos vámot fog kivetni a kínai importra, de eddig még csak egy 10 százalékossal próbálkozott. Az FBI elindította a hírhedt Kína-kezdeményezést (China Initiative) az USA-ban dolgozó kínai tudósok zaklatására, amely egyetlen büntetőeljárást sem eredményezett, de számos tudós életét tönkretette.

Az amerikai rezsim gyanakodva tekint az USA-ban élő több százezer kínai diákra is, igyekezve megakadályozni, hogy fejlett műszaki területeken tanulhassanak, noha évente 150 milliárd dollárral járulnak hozzá az amerikai gazdasághoz. A kongresszus elfogadott egy 1,6 milliárd dolláros lejáratóalapot egy KKP-ellenes propagandakampányra. Minden kinevezett és választott tisztségviselőnek buzgó Kína-ellenes retorikát kell képviselnie a megerősítő meghallgatásokon, a tévéinterjúkban és a médiában megjelent véleménycikkekben. Annak, aki nem Kína-ellenes héja, nincs helye az amerikai hatalmi elitben. Minden Pentagon-tisztviselőtől és a hadiipari komplexum által finanszírozott „agytröszttől” elvárják, hogy harciasan szónokoljon a közelgő kínai–amerikai háborúról.

Korábban írtuk

A gond csak az, hogy gazdaságilag az USA enyhén szólva sincs „ütőképes” állapotban. Nézzük például a hadiipar teljesítőképességéhez alapvető fontosságú acélgyártást. Tavaly a világ 1,88 milliárd tonna acélt gyártott, ebből egymilliárdot Kína. Az USA a negyedik legnagyobb gyártó 79,5 millió tonnával, és kibocsátása évről évre csökken (worldsteel.org). Az amerikai acélkohók ugyanis nem versenyképesek, mert úgynevezett primer acélt gyártanak vasércből és szénből, miközben az újrafelhasznált ócskavasból elektromos kohókban gyártott kínai acél sokkal olcsóbb. Kína teljes ipari kapacitása háromszorosa az Egyesült Államokénak, technikai paritást ért el vele csaknem minden területen, és vezető szerepet tölt be a jövő legkritikusabb technológiáiban, beleértve a mesterséges intelligenciát és a haditechnikát. A kínai hajógyárak termelési kapacitása több mint kétszázszorosan meghaladta az Egyesült Államokét. Az amerikai haditengerészet szerint egyetlen kínai hajógyár, a sanghaji Jiangnan egy év alatt több tonnányi hadihajót gyárt, mint az Egyesült Államok összes hajógyára együttvéve.

Kína irányítja most a tempót gazdasági téren, ahol Amerika lépései arra irányulnak, hogy lelassítsa azt a már évek óta érvényben lévő szankciók révén. A szakadék azonban tovább növekszik közöttük. Legalább egy évtizede már videók és cikkek garmadája kuvikolja, hogy Kína rövidesen összeomlik. Valójában a kínai gazdaság robusztus voltát jelzi az is, hogy a „világ műhelyeként” Kína kb. 4 ezer milliárd dollár értékű exportot termel, ami több, mint az USA és a fél EU exportja együttvéve. A kínai gépexport önmagában nagyobb volumenű, mint az USA teljes kivitele. Kína a Föld legnagyobb kereskedelmi gazdasága, amely a globális export 15,1 százalékát adta 2024-ben, szemben a 2023-as 13,8 százalékkal. A kínai export teljes értéke 2024-ben 3,575 ezer milliárd dollár volt, kereskedelmi többlete pedig 992 milliárd (ez az emberiség történelmének eddigi legnagyobbja), míg az USA kereskedelmi hiánya 1,2 ezer milliárd. Az USA által az elmúlt nyolc évben folytatott gazdasági szétválasztás (decoupling) nem tudta lelassítani Kínát, amely ma már a világ több mint 140 országának a legnagyobb kereskedelmi partnere. Kína adja a világ össztermelésének 36 százalékát, az Amazon és a Walmart eladásainak 70 százaléka Kínában gyártott termékekből származik. Ugyanakkor Kína jelentősen diverzifikálta a külkereskedelmét, és ma már a teljes kereskedelmének több mint 50 százalékát a feltörekvő piacokkal bonyolítja le, miközben az USA-val ez 2024-ben a GDP-je kevesebb mint 3 százalékát adta. Kína tehát egyáltalán nincs rászorulva arra, hogy Amerikába a exportáljon, ami jelentősen csökkenti az amerikai büntetővámok hatékonyságát vele szemben.