Hirdetés

Nyugati szakértők szeretik azzal áltatni magukat, hogy a kínai GDP az elmúlt két évben az amerikaihoz képest csökkent, és Kína lemarad a gazdasági versenyben. Valójában a kínai vásárlóerő-paritásos GDP (PPP) már 2014-ben meghaladta az amerikai GDP-t, és a különbség folyamatosan növekszik. Jelenleg Kína: 39,4 ezer milliárd dollár kontra USA: 30,3 ezer milliárd az arány. Az IMF szerint a kínai gazdaság a PPP alapján 2022-ben 23 százalékkal nagyobb volt, mint az amerikai, más számítások szerint ma 54 százalékkal nagyobb, 2030-ra pedig legalább 80 százalékkal fogja felülmúlni. (The world’s biggest economy America or China?, worldeconomics.com)

Ugyanakkor jelentős különbségek vannak a nominális GDP amerikai és kínai számítási módszerében és szerkezetében, és az előbbit minimum furcsának, de inkább trükkösnek lehet nevezni. Lássunk néhány ilyen trükköt, mindenekelőtt az úgynevezett betudásokat (imputations). Ez a kifejezés olyan „gazdasági kibocsátásra” utal, amellyel nem kereskednek a piacon, de a GDP-számítás során értéket rendelnek hozzá. Egy példa erre a saját tulajdonú ingatlanok „betudott” (imputált) bérleti díja, amely megbecsüli, hogy mennyi bérleti díjat kellene fizetni, ha a saját házunkat bérbe adnánk. Ezt az értéket az Egyesült Államokban a bejelentett GDP tartalmazza. Az ilyen imputációk 2023-ban 4 billió dollárt tettek ki az USA GDP-jéből (a teljes GDP kerek 14 százalékát). 2023-ban Kínában az imputáció a GDP-ben nulla, mivel Kína nem ismeri az imputált/implikált gazdasági teljesítmény fogalmát a statisztikák összeállításában, vagyis nem növeli ezzel az értékkel trükkösen a GDP összértékét.

Az olyan szakmai szolgáltatások, mint a jog, a számvitel, az adózás, a biztosítás, a marketing stb. az amerikai GDP 13 százalékát (3,5 billió dollár), míg a kínai 3 százalékát (0,5 billió) adják. Az arányok érzékeltetésére: a 340 millió lakosú USA-ban 1,33 millió ügyvéd praktizál, míg az 1,4 milliárd lakosú Kínában 650 ezer. Az USA-ban 1,65 millió könyvelő és könyvvizsgáló, míg Kínában 300 ezer. Az USA-ban 59 ezer pénzügyi elemző (CFA), míg Kínában négyezer. Csak Washingtonban 20 ezer lobbistát tartanak nyilván, míg Kínában nincs ilyen szakma. Természetesen az USA-ban sokkal jobban megfizetik ezeket a munkaköröket, ezért magasabb a GDP-értékük. Határozottan több per, biztosítási tranzakció, éves adóellenőrzés és kongresszusi lobbizás folyik az USA-ban, mint Kínában, de nem világos, hogy ez hogyan fordítható át gazdasági erővé.

Az USA-ban az építőipar 4 százalékkal (nagyjából 1,1 billió dollár), míg Kínában 7-tel járul hozzá a GDP-hez (nagyjából 1,2 billió dollár), noha Kína 3 év alatt annyi betont öntött, mint az USA az elmúlt évszázadban. Kína 128 milliárd dollár értékben importált vasércet 2022-ben, míg az USA 1,15 milliárd dollár értékben 2021-ben. Kína 1,34 milliárd tonna acélt termelt 2022-ben, szemben az USA 97 millió tonnájával ugyanebben az évben. Kína 45 ezer kilométer nagy sebességű vasútvonalat épített az elmúlt évtizedben, az USA egyetlen kilométernyit sem.

Kapcsolódó cikkünk

Figyelembe véve az összes kikötőt, autópályát, hidat, lakóházat, amit Kína minden évben épít, szemben az USA e téren mutatott teljesítményével, a GDP-ben kifejezett szinte azonos építési érték teljesen irreálisnak, sőt nevetségesnek tűnik. Ez is azt mutatja, hogy az amerikai és a kínai GDP összehasonlítása nemcsak értelmetlen, hanem alapvetően megtévesztő is.

Ami pedig a slusszpoént illeti, a kínai GDP 38 százaléka a feldolgozóiparból, 55 százaléka pedig a szolgáltatásokból származik, míg az USA-ban 11 százalék kontra 88 százalék ez az arány. Lefordítva: Kína a „kemény áruk” sokkal nagyobb termelője, míg az USA egy posztindusztriális gazdaság, amely túlnyomórészt a „puha áruk” előállítója. A nominális GDP összehasonlításának koncepciója tehát alapvetően hibás. A GDP-adatszolgáltatás célja egy nemzetgazdaság teljesítményének megragadása, a GDP kiszámításának jelenlegi módszertana azonban inkább a felmerülő költségeket tükrözi, mint a gazdaság teljesítményét, nemhogy egy gazdasági egység valós erejét.

Egyébként a trükkös GDP-számítási módszer iskolapéldáját Britannia produkálta, amikor 2014-ben elkezdte bevonni a prostitúciót és az illegális kábítószereket a GDP-jelentésébe. Ez évente 10 milliárd fontot jelent és 5 százalékkal növeli a GDP-t, hogy ezzel segítse a kormányt az adósságplafon emelésében. „A statisztikai hivatal becslése szerint az Egyesült Királyság 60879 prostituáltja 2009-ben hetente körülbelül 25 ügyfelet fogadott, átlagosan 67,16 fontért; az Egyesült Királyságban 38 ezer heroinhasználó volt, míg a kábítószer értékesítése 754 millió fontot tett ki grammonként 37 font utcai ár mellett…” Mára Britannia csaknem teljesen elveszítette ipari termelőkapacitását, de évről évre rengeteg képzetlen, alacsony termelékenységű harmadik világbeli bevándorlót importál, hogy fenntartsa masszívan egyenlőtlen, feudális jellegű gazdaságát, amely 20 éve stagnál, és az egy főre jutó GDP valójában csökken.

Kína gazdasága viszont folyamatosan növekszik, bravúros vívmányokkal kápráztatva el a világot, például a 48 ezer kilométeres nagy sebességű vasúthálózatával, amely kiterjedtebb, mint a világ maradékáé együttvéve. Saját utasszállító (c919) és lopakodó harci (J–20 és J–36) repülőgépeket fejlesztett ki, világelsőnek számít a megújuló energiaforrások és az elektromos járművek terén, fejlett orvosi technológiával, okostelefon-technológiával, mikrochipgyártással és űrtechnológiával rendelkezik, van egy működő űrállomása, leszállt a Holdon…

Hogyan csinálja mindezt? Úgy, hogy a tervezett iparpolitika segítségével a beruházásokat és a termelést a társadalmi célok és a nemzeti fejlesztési igények felé irányítja. Így lehetővé válik számára, hogy az aggregált termelést sokkal hatékonyabban alakítsa át fejlesztési eredményekké, mint például az USA, ahol a maradék termelési kapacitást gyakran olyan tevékenységekre pazarolják, amelyek a tőke számára jövedelmezőek lehetnek, de nem feltétlenül segítik elő a fejlődést.