Tusk kettős játéka
Új hír, hogy Donald Tusk kifizetné vagy kifizettetné Németország háborús tartozását.
Igen, ilyen zavaros, pontosabban zavart keltő az információ, amit kétféleképpen értelmeznek az elemzők. Az egyik narratíva szerint Tusk a német fegyverkezést és Oroszország-ellenes katonai erőfeszítéseit segítené. Ezt több jobboldali szakértő is elképzelhetőnek tartja Lengyelországban, hiszen az ottani, nemzeti tábor a liberális miniszterelnököt német ügynöknek tekinti.
A másik narratíva szerint viszont Tusk második világháborús jóvátételt követel a németektől, a pusztító konfliktus és a német megszállás 50 ezer túlélőjének kárpótlására. Ha igaz, akkor 1,5 trillió euróról szól a fáma.
Régi lemez forog a korongon. Legutóbb a német háborús jóvátételre még Lengyelország korábbi, szintén jobboldali államfője, Andrzej Duda jelentette be Varsó igényét. Ekkoriban a nemzeti többségű szejm, vagyis a lengyel parlament is a kártérítés teljes összegének kikövetelésére szavazott.
A baj csak az, hogy a szocialista Lengyelország 1953-ban – nyilván Sztálin „jóindulatú tanácsát” követve – lemondott a kárpótlásról. Méghozzá azért, hogy ne gyengítse meg az imperializmus és a kommunizmus frontvonalán fekvő NDK-t. Akit vagy így vagy úgy, de mint német utódállamot is igencsak érintette volna a jóvátétel kifizetése.
Jogilag elrendezhetetlen az ügy, az 1953-as lemondást nem lehet visszacsinálni. Minő véletlen, hogy ez a brüsszeli „szakértők” véleménye is. De a felületes szemlélő számára van a követelésnek egy kis hazafias zöngéje. Donald Tusk pedig most minden ilyen lehetőséget megragad, hogy népbarát, hazáját oltalmazó politikusként mutatkozzon. Ugyanis süllyed a liberális kormány büszke hajója…
