Ugrás a sötétbe

Legalább a hipotézis kedvéért fogadjuk el a Medián legújabb pártpreferencia-mérését, amely szerint a kormánykoalíció 43, a Tisza Párt 39 százalékon áll, a többiek meg mennének a levesbe. Ez komoly dolog, még akkor is, ha láttunk már ilyet, ugyanennek a közvélemény-kutatónak a 2021. december 29-én publikált adatai szerint a biztos szavazók körében akkor a Fidesz–KDNP 44, az ellenzéki összefogás 45 százalékon állt, a kutyák 6, a Mi Hazánk hívei 5 százalékra számíthattak. Azóta megvoltak a választások, az eredmény ismert: a kormánykoalíció 54 százalékot kapott, az összefogás 34-et, a Mi Hazánk 6-ot, a Kutya Párt 3 százalékkal nem jutott be az országgyűlésbe.

Időközben újabb felmérések is megjelentek, amelyek szerint a DK és a Mi Hazánk stabil bejutó, ami azért más helyzet. Ezzel együtt is nyilvánvaló, hogy Magyar Péter letarolta az ellenzéki térfelet, aminek következtében egyre többen kétpártrendszer kialakulásáról beszélnek. Ez azonban alapvető tévedés. A Tisza jogilag párt ugyan, politikai értelemben azonban a legkevésbé sem az. Valójában egyetlen emberből áll, és ez 2026-ig így marad akkor is, ha majd kiépül valamiféle pártstruktúra, lesz tagság és lesznek jelöltek a különböző tisztségekre. Az az egyetlen ember pedig csupán egyetlen ígéret, semmi több: hogy le tudja győzni a jelenlegi hatalmat.

Az ellenzéki pártok a különböző összefogási kombinációkkal az elmúlt közel másfél évtized alatt arra kondicionálták a saját szavazóikat, hogy tegyék zárójelbe a meggyőződésüket, és a szavazatukat egyetlen célnak, a kormánypártok legyőzésének rendeljék alá. A kondicionálás szemlátomást sikeres volt, még ha a számukra végzetes módon is. Kényes bel-pesti értelmiségiek, bősz egykori kisgazdák, a Kádár-kort visszasíró DK-s veteránok, külföldi egyetemeket járt ifjú momentumosok, spanglitekerő kutyások, Árpád-sávos jobbikosok mind besorolnak a Magyar Péter-ígéret mögé. És ez így, ha ne adj’ Isten többséget szerez, olyan ugrás volna a sötétbe, amelyet Magyarországnak semmiképpen nem szabad megkockáztatnia.