Kudarc Afganisztánban

Az amerikai Stratfor stratégiai kutató intézet nemrég közzétett, A helyzet gyorsan romlik Afganisztánban című jelentéséből kitűnik, hogy az amerikai háborús célkitűzések teljes mértékben megbuktak Afganisztánban. Különösen nyugtalanító, hogy az al-Kaida és a tálibok ismét megtelepedtek a hegyekben és „szövetségre léptek a Hesb-i-Islami nevű iszlámista csoporttal, hogy támadásokat kezdjenek az amerikaiak ellen”; miközben egyre fokozódik az amerikai megszállókkal szembeni (és a Pentagon tagadása ellenére eddig már több mint 400 katona életét követelő) fegyveres ellenállás a tadzsik, üzbég és hazara hadurak részéről is („pregerilla állapot”). Magában Kabulban naponta kerül sor merényletekre, a Washington által hatalomba segített Karzai-kormány hatókörzete pedig nem terjed túl a város határán.

Az elemzés hasonlóságot vél felfedezni a jelen helyzet és a szovjetek afganisztáni kalandja között, és összetöri az amerikai „high-tech” háború hatékonyságával kapcsolatos illúziót: „a szovjet csapatok fokozatosan arra kényszerültek, hogy a terepen, az afgán mocsárban védjék a közbiztonságot, elveszítve minden reményüket a hatalmon levő bábrendszer megerősödése tekintetében. Az amerikai haderő előre láthatólag hosszú évekre megfeneklik majd Afganisztánban”, akárcsak korábban Vietnamban. Röviden, a diadalittas Bush-kormány farkasverembe esett, az afgán háborút ugyanis nemhogy megnyerték vagy befejezték volna, hanem éppen most kezdődik csak igazán.

A szennyezés joga

Az amerikai egészségügyi államapparátus felbontotta számos tudományos tanácsadó és kutatócsoport szerződését. A tisztogatások célja az amerikai csúcstechnológia védelme a környezetvédelem hívei ellenében. Nevezetesen azokat távolították el, akik felhívták a figyelmet az ökoszisztéma vegyi szennyeződésére és a növényeken végrehajtott génmanipulációkra. Helyettük olyan szakembereket alkalmaznak, akikről köztudott, hogy szorosan kötődnek a vegyiparhoz, mint például Lois Swirsky Gold kaliforniai egyetemi tanár, aki azzal szerzett magának kétes tudományos hírnevet, hogy kategorikusan tagadja a szennyezés-kibocsátás (levegő és víz) és a rák közötti bármiféle kapcsolatot vagy Becky Norton Dunlop, a híres Heritage Foundation alelnöke, aki heves harcot folytat az ipari szennyezőanyag-kibocsátás korlátozása és a környezet védelmének minden autokrata módja ellen, azt állítva, hogy az üvegházhatás nem az ipari szennyezés következménye. Azóta, hogy elutasította a kiotói egyezmény aláírását, a Bush-kormány irányvonala egyértelmű: a Föld természetes környezetének a megóvása csupán az amerikai ipar „szennyezéshez való joga” után következik. Ehhez lehető legjobb módszer „a régi, kompetens, felelősen gondolkodó és független tudományos tanácsadók helyett az iparbárók által megvásárolt, skrupulusok nélküli sarlatánok alkalmazása. A Bush-kormány minden területen egy új Sötét Korba léptet bennünket” – írja a neves biológus, Frederik Sweet a Science c. tudományos folyóiratban.

A hanyatlás előjelei

Ezeken a hasábokon gyakran adok hangot abbéli véleményemnek, miszerint a jelenlegi amerikai imperialista hübrisz nem az erő, hanem a fokozódó gyöngeség jele. David Warner amerikai geopolitikus, a genfi Nemzetközi Tanulmányok Egyetemi Intézetének (GIIS) helyettes vezetője is osztja álláspontomat, ahogyan a tőle származó alábbi idézet is bizonyítja: „A terrorizmus elleni globális háború tekintetében az a legnyugtalanítóbb, hogy az Egyesült Államok ebbe a konfliktusba bonyolódva a Szovjetunió sorsát látszik követni, amely a túlzásba vitt imperializmus miatt omlott össze. Ugyanazok az okok ugyanazokat a hatásokat váltják ki. (-) A Bin Laden utáni sikertelen hajsza és az al-Kaida sikertelen semlegesítése az USA önvédelmi cselekedeteiként voltak elkönyvelve. Ami kevésbé igazolható, az a háború egész világra történő kiterjesztése, egyre több államot akarva megbüntetni az »antiterrorizmus« ürügyén. A közvetlenül bennünket fenyegető terrorizmus kiirtásából a »terrorizmus« planetáris méretű kiirtásának a stádiumába léptünk, ami frusztráló és veszélyes dolog. A történelem iróniája, hogy az amerikai szuperhatalom ugyanazon okok miatt kockáztatja az összeomlást, mint a Szovjetunió, vagyis az imperializmus túltengése miatt. Barbara Tuchman történész írja a The March of Folly (Az őrület menetelése) c. könyvében: »Egy rossz kormányzat ellentétes egy hosszú életű nemzet érdekeivel, még ha ideiglenesen úgy is látszik, hogy ténylegesen megerősít egy rendszert. Őrültnek lehet minősíteni, ha perverz módon makacsul kitart a tévedésben, egy nyilvánvalóan kezelhetetlen vagy káros politika folytatásában.« A terrorizmus elleni háborúnak az a kockázata, hogy e felé a végzetes lejtő felé taszítja Amerikát.”

Egyre több amerikai elemző vélekedik úgy, hogy Amerika egész egyszerűen az új világháborúja elvesztését kockáztatja, mert nagyon rosszul, alkalmatlan stratégia alkalmazásával fogott hozzá. Többek között Immanuel Wallersteinnek is ez a véleménye, ahogyan a Foreign Policyban megjelent írásának már a címe bizonyítja: „The eagle had crash landed”, vagyis A sas halálra zúzta magát földet éréskor.

Az imperializmus arcai

Megerősítendő azt, amit egy korábbi írásunkban állítottunk, következzen egy részlet az amerikai héják agytrösztje által 2000 szeptemberében közzétett, Tervezet egy új amerikai évszázadért (Project for a New American Century) című dokumentumból, amelyet a Bush-csapat jelenlegi tagjai, Dick Cheney, Donald Rumsfeld, Paul Wolfowitz, Jeb Bush és Lewis Libby szerkesztett meg. Érdekes megjegyezni, hogy mindez a 2001. szeptember 11-ei merénylet előtt készült, ami bizonyítani látszik azt, hogy ez utóbbi csak felgyorsította egy előre kidolgozott terv végrehajtását. Fogódzkodjanak meg, döbbenetes sorok következnek! „Át kell venni a hatalmat a Perzsa-öböl térségében, akár ott marad Szaddám, akár nem. Az amerikai jelenlét ezen a földdarabon fontosabb, mint a Huszein-rezsim kérdése. El kell készíteni egy tervet a globális amerikai elsőbbség fenntartására, megakadályozva valamely rivális hatalom felbukkanását, és olyan nemzetközi biztonságpolitikát szabva meg, amely az amerikai elveket és érdekeket szolgálja. Az Egyesült Államok legfőbb küldetése több háború megnyerése. A külföldön állomásozó amerikai erők az új amerikai határok »lovassága«. A békemissziókat inkább az USA-nak, mintsem az ENSZ-nek kell biztosítania. Persze Irak, Irán, Észak-Korea, Líbia és Szíria potenciális ellenségeink, de figyelem! Európa riválissá válhat számunkra. Meg kell erősíteni az amerikai katonai jelenlétet Délkelet-Ázsiában, ami arra vezethet bennünket, hogy felgyorsítsuk Kína »demokratizálását« (-) Uralnunk kell az Internetet is, és a nemzetközi tiltások ellenére az USA-nak ki kell fejlesztenie olyan új, nem halálos, nevezetesen elektronikai és biológiai fegyverfajtákat, valamint olyan fejlett mikróbaformákat, amelyek csak bizonyos genotípusokat (emberfajtákat) céloznának meg, és ily módon különleges fegyverekké válhatnának.”

(Fordította: Gazdag István)