– Régen minden jobb volt… – így a Géza, s maga elé nézett mélabúsan.

Nem mondtam semmit, mert eszembe jutottak a fotók és mémek, amiket gyakran megosztanak a közösségi felületeken, és amelyeken ráncos arcú, meggyötört férfiak és nők láthatók, eke elé fogva, és az a meggyötört arcú, barnára aszalódott, ráncos, ősz hajú, sárgás bajuszú aggastyán lehet úgy negyvenöt éves.

Hirdetés

Hörpintettem a sörből, majd a szeme közé néztem.

– És miért?

Géza nem válaszolt rögtön. Körbehordozta tekintetét a helyiségen, az asztalokon, a padokon, az ott lévő embereken, ujját végighúzta a pult fafelületén, majd így szólt.

– Az asztalos jó munkát végzett. Látod, milyen szép sima a felülete? Az éleken is.

Nem értettem, mire gondol, s már épp mondani akartam, hogy jó asztalos volt kétszáz éve meg ma is, legfeljebb annyi a különbség, hogy a mai bútorokban egyre kevesebb a fa, amikor Géza a szemem közé nézett.

– Gondolkodtál már azon a szón, hogy „asztalos”? Ez nem csak egy szakma neve. Nem csak egy foglalkozásé. Ez lehet egy név is. „Asztalos Benő”. A foglalkozása nem pont ez, legyen inkább kárpitos. Vagy terménykereskedő. Apja Asztalos Móric, született Nagykárolyban, 1897-ben. Igen, ez jól hangzik. Asztalos Móric. Tagja volt a Városszépítő Egyletnek, és vasárnap tarokkozott a plébános úrral a helyi klubban. Oda járt még Szabó úr, aki drogista, meg Kerékgyártó Ágoston, akinek igen csinos eladósorban lévő lánya van, meg egy szemrevaló felesége, a Kovács Bella. De amúgy a Kárpitos is lehet név, meg a Korcsmáros is. Meg a Hajós, a Fuvaros, a Bognár, a Borbély, a Pásztor meg a Csizmadia. De hol látsz te ilyet, hogy Rendszergazda Márk? Vagy Projektmenedzser Lajos? A mai, modern szakmákból miért nem születnek nevek? Szociológus Kornél? Háttéresztéta Teréz? Kisebbségkutató? Dizájner? Celeb? Fitneszinstruktor? Influenszer? Hol vannak ezek? – nézett a szemembe Géza. – Hol? Talán szégyellik? Talán nem tartják igazinak? Eh, a világ elkorcsosul.

Korábban írtuk