A 60-as és 70-es évek rockfotóit nézem. Zömmel fekete-fehér fotográfiák. Gitárosok terpeszben, énekesek a mikrofon­állványra dőlve. Ordító, kitátott szájak, vicsorgások, macsó pózok. A Rolling Stones a Satisfactiont játssza, és Mick Jagger arról dalol, hogy nem tud kielégülni. Iggy Pop négykézláb a földön, és közben azt vinnyogja, hogy a kutyád akarok lenni (I wanna be your dog). És az eredeti, korhű plakáton a félmeztelen hölgyike alsóneműjét lecibáló eb nem hagy kétséget afelől, hogy itt nem őrző-védő szolgáltatásról énekel a költő.

Hirdetés

A The Stranglers legendás fotói ’78-ból, a Battersea parkban rendezett fesztiválról, ahol sztriptíztáncosnőket állítottak a színpadra, és Hugh Cornwell, az énekes-gitáros „Fuck” feliratú pólóban lép a színpadra. (Ebből másnap újságok címoldala, majd később kereskedelmi tömegcikk lett, előbb csak az underground butikokban, 2000 után meg már a plázában is.)

Közben meg a YouTube-on valami női punk-metal-rap előadó számán szórakozom, amelyben az énekesnő dacosan belehisztizik az univerzumba „a nőgyűlölő maffiakormányról, néhány szót.” Nem tudtam meg, hogy a kormány mitől nőgyűlölő, mert nem bírtam végighallgatni, de ez olvasható a „tájékoztatóban”: „Én csak egy civil vagyok, és ki is merem mondani. Maffiakormány! Nőgyűlölő! Orbán megbukott!”.

Civil. Értjük. Tehát ellenzéki. Na, de ez mindegy, nem ezen morfondírozok. Nagyon durva ez a PC. Az új lázadó generáció tagjai voltaképp prűdebbek, mint az úgynevezett „kispolgárok”, és eljutottak oda, hogy magát a rock and rollt is felszámolnák, mert a bőrdzsekis-farmeros gitárosok még a nőket is „tárgyiasították”. (Mégis, mi a fenét tehet egy férfi, ha tetszik neki egy női hátsó vagy arc, hisz nem ismeri, a lelkéhez akkor jut, ha már közelebb került hozzá? Elmebaj.)

Jut eszembe, az újra koncertező Rolling Stones közellenség lett, a Brown Sugar című 1969-es slágerét nem játszhatja, mert rasszistának tartják a szövegét. Visszatértünk a XIX. századba. A kör bezárul.

Korábban írtuk