Újmarxisták
Marx mélyenszántó, fontos felismeréseket tartalmazó elemzést készített kora társadalma közgazdaságának működéséről. Amit a maga jelenéről leírt, ma is nagyrészt megállja a helyét. Ezen elemzés alapján megjósolta, merre halad majd a világ. Jóslata minden elemében tévesnek bizonyult.
A proletariátus az elmúlt másfél száz évben ahelyett, hogy Marx tanításainak megfelelően elszegényedett és radikalizálódott volna, nem átallott békés, nyugalomra vágyó középosztállyá gyarapodni. Ahol pedig a marxizmust államvallássá tették, ott a pártelitet leszámítva mindenkinek a szegénység és az elnyomás jutott osztályrészül.
A baloldali liberális értelmiség azonban továbbra is ragaszkodik Marx azon tételéhez, hogy a társadalmi fejlődés az elnyomók és az elnyomottak harcaként írható le, a társadalom jelenségeit csupán ebben a viszonyrendszerben hajlandó értelmezni. Ehhez azonban új elnyomottak után kellett nézniük. Meg is találták őket, ráadásként a tőkés osztály helyett új elnyomókat is kreálva. A marxista értelmiség immár a középosztállyá emelkedett munkásosztályban ismerte föl az új burzsoáziát, az identitáskisebbségekben pedig az új proletariátust, amelynek fölszabadításáért folytathatja évszázados küzdelmét. Az elnyomó szerepből fölmentett nagytőke pedig hálából finanszírozza az egészet, tudva jól, hogy az újmarxista értelmiség eltartása, eszméik publikálása és a dolgozókkal megismertetése sokkal kevesebből megoldható, mint a javak korábbinál méltányosabb elosztása.
A mai identitárius liberalizmus immár nem más, mint a nagytőke által szponzorált újmarxizmus, mesterségesen előállított osztályharc, amelyben a magát élcsapattá feltoló balliberális értelmiség a konzervatív középosztállyá gyarapodott egykori proletariátus ellen vezeti harcra az elnyomottnak kinevezett nemi kisebbségeket. Úgy tűnik, Marxnak igaza volt, amikor azt mondta, hogy ami a történelemben először tragédiaként jelenik meg, másodszor komédiaként tér vissza. Csak túl sokba ne kerüljön nekünk ez a komédia.
