Hirdetés

Míg az Európai Unió politikai gesztusként rekordsebességgel megadta Ukrajnának a tagjelölti státust, most a csatlakozási tárgyalások megkezdését javasolja. Brüsszel egy olyan ország integrációját erőlteti a tagállamokra, amelyik még békeidőben sem felelne meg az uniós kritériumoknak, nemhogy még háborús időkben.

Félretéve a politikai nagylelkűséget, nézzük a száraz tényeket. Amikor 2022. február 28-án Zelenszkij benyújtotta Ukrajna csatlakozási kérelmét, követelve a gyorsított eljárás alkalmazását a minél tempósabb belépés érdekében, Ukrajnának nem volt uniós perspektívája. Az 1990-es és 2000-es években az ukránok szembenéztek azzal kérdéssel, hogy országuk fejlődése mégis merre vezet: keletre vagy nyugatra? Az 1990-es években már kifejezték ugyan az EU-hoz való csatlakozási szándékukat, ám mindezt geopolitikai és biztonsági megfontolások által motiváltan (ez pedig most sincs másképp).

Ukrajna nem tudott szembenézni azzal a kihívással, hogy átalakuljon egy európai országgá a politikai és gazdasági stabilitás mércéje alapján. Az akkori felmérések szerint az ukrán lakosság 56 százaléka támogatta az EU-hoz való csatlakozás gondolatát. Ezek a felmérések azt is kimutatták, hogy hasonló, ha nem magasabb volt a támogatottsága az Oroszországgal és Fehéroroszországgal való valamiféle unió gondolatának.

Miután 1994-ben az EU és Ukrajna közötti párbeszéd erősítése révén aláírták a partnerségi és együttműködési megállapodást, ezen feltételek teljesítése nehézkesen ment Kijev számára. Ukrajna külpolitikájára többpólusú geopolitikai orientáció volt jellemző, amikor is a Nyugat és Oroszország között egyensúlyozott. Ez a geopolitikai zsonglőrködés azonban 2013-ban megváltozott. Az EU és Ukrajna között társulási megállapodást írtak alá, aminek a végrehajtásáról szóló rendelet kiemelte, hogy több területen sem tettek elegendő erőfeszítést. Minden olyan követelmény hiányzott, ami az unióhoz való csatlakozás feltétele. Ukrajna csak deklaratív módon, külpolitikai nyilatkozatokban hangoztatta európai perspektíváját, azonban az intézményi és a szakpolitikai reformok a gyakorlatban megrekedtek, és nem feleltek meg az uniós kormányzási normáknak.

Korábban írtuk

Ukrajnának egyszerűen nem volt és most sincs meg a kapacitása ahhoz, hogy viselje az uniós tagsággal járó terheket. Nem is beszélve az unió felkészültségéről Ukrajna befogadása kapcsán, hiszen az EU is nagy kihívás elé helyezné magát a csatlakozási tárgyalások megkezdésével. Olyan belpolitikai problémákat importálna, amiknek megoldására jelenleg az EU nem alkalmas, hiszen jelenlegi tagjaival is nehezen boldogul.

Az orosz–ukrán háború kitörését követő napokban Ukrajna benyújtotta csatlakozási kérelmét az unióhoz, és azóta is türelmetlenül és erőszakosan toporog, mielőbbi integrációt követelve. A csatlakozás előtt álló nyugat-balkáni országok várótermébe betörő Ukrajna hat évek, évtizedek óta kispadon ücsörgő ország elé vágtatva kopog az EU ajtaján, és feljogosítva érzi magát arra, hogy kivételezzenek vele. Hiába a csekély integrációs törekvés az elmúlt években, Ukrajnának az uniós tagság most és azonnal, feltételek teljesítése nélkül kell.

Az Európai Bizottság véleménye szerint bár Ukrajna jogosan folyamodik tagságért, a gyakorlatban a csatlakozási folyamat fáradságos éveket vesz igénybe. Emmanuel Macron francia elnök úgy látja, évtizedekbe telhet, mire Ukrajna csatlakozik, más kormányfők pedig hosszú és bizonytalan folyamattal számolnak.

De mi is a probléma Ukrajna tagállammá válásával a jelenlegi állapotában?

Az Európai Bizottság november 8-án közzétette bővítési csomagját, átfogó jelentéssel Ukrajna helyzetéről. Ursula von der Leyen kifejtette, hogy az ország a területén dúló háború ellenére jelentős előrehaladást ért el a hét csatlakozási feltételnek való megfelelés érdekében, például az új médiatörvény elfogadása révén. A hetedik követelmény azonban a nemzeti kisebbségek jogi helyzetének olyan rendezése, amely figyelembe veszi a velencei bizottság (VB) ajánlásait. Ezzel kapcsolatban ugyanakkor a jelentés leszögezi, hogy számos kérdésben továbbra sem teljesülnek a VB ajánlásai, ezt pedig orvosolni kell. Tehát az Európai Bizottság is elismeri, hogy e követelmény kapcsán még van teendője Ukrajnának. A VB azonban több olyan véleményt fogadott el az elmúlt hat évben, amely szerint a nemzeti kisebbségekre irányadó jogszabályi keret nincs összhangban Ukrajna nemzetközi kötelezettségeivel és a kisebbségvédelmi standardokkal, mivel nem teremtettek megfelelő egyensúlyt az ukrán nyelv megerősítésének célja és a kisebbségek nyelvi jogainak megfelelő védelme között. Ha Ukrajna az Európai Unió tagjává kíván válni, el kell fogadnia a közös EU-értékrendet, és biztosítania kell a nemzeti kisebbségi jogokat, amik az európai értékek részét képezik.

Elképzelhetetlen, hogy Ukrajna alapvető európai értékek figyelmen kívül hagyásával, közösségi és egyéni jogok semmibevételével az Európai Unió tagjává válhasson. Magyarország azt várja, hogy többszöri ígéretet követően Ukrajna állítsa helyre azokat az egyéni és közösségi jogokat, amelyeket 2015 után elvont a kárpátaljai magyaroktól, és amelyek sok helyen lehetetlenné teszik, de mindenütt rendkívül megnehezítik Kárpátalján az anyanyelvi oktatást.

Ahhoz, hogy Ukrajna csatlakozni tudjon az unióhoz, rendelkeznie kell a demokráciát, a jogrendet, az emberi és kisebbségi jogok tiszteletben tartását és védelmét garantáló belső szabályokkal és intézményekkel, valamint versenyképes piacgazdaságot kell működtetnie, ami háborús helyzetben lehetetlen. Mindemellett az ország hosszú évek óta szenved a magas szinten zajló korrupciótól. Maga Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság korábbi elnöke is arról beszélt, hogy Ukrajna korrupt, és nem kellene belépnie az unióba. Juncker szerint sem az EU-nak, sem Ukrajnának nem lenne jó a csatlakozás, és Ukrajna a társadalom minden szintjén korrupt ország.

És mindemellett háborúban álló ország. Addig nem alkalmas az európai uniós tagságra, amíg nem sikerül békét teremteni, ugyanis csatlakozásával a háború bejönne az unióba. Belépésével az uniós források elosztását teljesen újra kellene így strukturálni, aminek viszont több tagállam (jelentős részben Közép-Európában) is kárvallottja lehetne. Mivel Ukrajna elmaradottnak számít az unió tagállamaihoz képest, így elképesztő arányban áramlanának oda kohéziós források. Ukrajna olyan óriási földterülettel rendelkezik, hogy a csatlakozása esetén a jelenlegi agrártámogatási rendszer alapján csak egy további tagállamnak jutna pénz a mezőgazdasági forrásokból. Mindemellett az ország újjáépítésére is súlyos összegeket kellene költeni, ami vállalhatatlan pénzügyi terhet róna az európai közösségre, miközben az EU most is pénzszűkében van.

Komoly érvek sorakoznak amellett, hogy miért ne legyen Ukrajna uniós tag, amely sorból a kisebbségi politika, az óriási fokú korrupció és a balkáni országok arcul csapása csak egy-egy elem. A tények egyértelműen alátámasztják: Ukrajnának jelenleg nincs helye az Európai Unióban.

A szerző az Alapjogokért Központ elemzője.