Hirdetés

A kárpátaljai Sebestyén József értelmetlen és brutális halála az egész országot megrázta. Az a fajta bestialitás, amelyet az ukrán sorozótisztek vele szemben alkalmaztak csak azért, mert nem akart részt venni a háborúban, nem egyedi eset, ezt az Európa Tanács emberi jogi biztosa is szóvá tette már. Ez a fajta öncélú kegyetlenkedés teljességgel összeegyeztethetetlen egy sor olyan nemzetközi normával, amely állítólag nagyon fontos Brüsszel számára – sőt, még az ukrán törvényeket is semmibe veszi, mint az kiderül az Alapjogokért Központ elemzéséből.

Ennek ellenére az ügyet teljes egészében elhallgatják, az ukránpárti globalista propaganda nemzetközi és magyarországi ügynökei pedig óriási erővel dolgoznak azon, hogy hiteltelenítsék, akárcsak a magyar kisebbséget érő rendszerszintű elnyomást. Buzgalmuk oka az, hogy ezek az esetek mind igazolják: Ukrajna teljességgel alkalmatlan az uniós csatlakozásra. Márpedig Brüsszel legfontosabb politikai célja ennek végrehajtása 2030-ig.

Sebestyén József kétgyermekes kárpátaljai férfit az ukrán katonák a kényszersorozás során brutálisan bántalmazták, vascsövekkel verték, az általuk készített felvételeken pedig az is látható, hogy a földön könyörgő férfival gúnyolódnak halála előtt. Sebestyén magyar állampolgár is volt, vagyis uniós polgárnak tekintendő. Brüsszelt, amely rendszeresen a jogállamiság legnagyobb védelmezőjeként tetszeleg, mégsem bírta rá az eset, hogy elítéljék az ukrán gyakorlatot, de még egy részvétnyilvánításra sem futotta. Pedig ami történt, egyáltalán nem egyedi, az elmúlt két évből tucatnyi hasonló ügyről lehet tudni.

Ez összefügg azzal, hogy egyre kisebb a hajlandóság a katonakorú férfiak részéről arra, hogy az értelmetlen vérontásban feláldozzák az életüket – főleg kisebbségiként egy olyan államért, amely az elmúlt egy évtizedben jogaik sárba tiprásával, az ultranacionalista indulatok felkorbácsolásával volt elfoglalva. Ráadásul a túlélési esélyek nagyon alacsonyak, a morálon pedig az sem segít, hogy ukránoknak tavaly nyár óta nem volt jelentős katonai sikere.

Kapcsolódó cikkünk

Idén júliusban Michael O’Flaherty, az Európa Tanács emberi jogi biztosa jelentésében nagyon súlyos állításokat fogalmazott meg arról, hogy az ukrán hadsereg milyen szervezett visszaéléseket követ el a kényszersorozás során: fizikai bántalmazás, erőszakos és indokolatlan letartóztatások, az ügyvédhez való jog megtagadása, elszigetelt fogva tartás. Ezen kívül eljutottak hozzá információk a Sebestyénéhez hasonló kínzásokról és halálokról is.

Márpedig ez a fajta gyakorlat egy sor nemzetközi egyezménybe ütközik – csupa olyanba, amelyek érvényesülését Brüsszel egyébként nagyon fontosnak tartja. Most azonban nagy a csend náluk. Vagyis kimondhatjuk, hogy Von der Leyen és köre tudatosan asszisztál az embertelen ukrán gyakorlathoz. Folyton hangoztatott magasztos elveik egy csöppet sem érdeklik őket, ha ezzel akár egy nappal is meghosszabbíthatják a háborút. Holott az EU Alapjogi chartája védi az emberi méltóságot, az ezzel összhangban álló Emberi jogok európai egyezménye pedig többek között kimondja a kínzás teljes tilalmát is. Teszi ezt hasonlóan az ENSZ égisze alatt az Emberi jogok egyetemes nyilatkozata, valamint a Polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmánya. Mint a fentebbi jelentés mutatja: Ukrajna fittyet hány ezekre, Brüsszel pedig csendben asszisztál hozzá.

Pedig az ukrán alkotmány is világosan fogalmaz: a 3. cikk szerint az emberi élet és méltóság a legfontosabb érték, az állam feladata ezek védelme. Ráadásul a 28. cikk teljesen egyértelműen kimondja a kínzás, valamint az embertelen és megalázó bánásmód teljes tilalmát – Sebestyén esetén ezek egyikét sem tartották tiszteletben. Habár katonakorú férfiként nem tett eleget a behívóparancsnak, ez a fajta eljárás minden alapvető normát megsértett.

Brüsszel teljes hallgatása ebben az ügyben ordító módon árulkodik arról, hogy a politikai érdekeik fontosabbak egy uniós állampolgár bestiális megölésénél. Ugyanis ha komolyan veszik az ügyet, az egyértelmű bizonyíték arra, hogy Ukrajna alkalmatlan az uniós tagságra. Az 1993-as koppenhágai kritériumok első feltétele ugyanis „a demokráciát, a jogállam és az emberi jogok érvényesülését garantáló intézmények stabilitása, a kisebbségi jogok tiszteletben tartása és védelme” – márpedig ezek egyike sem mondható el a mostani Ukrajnáról.

Nemcsak a rendszerszintű embertelen túlkapások miatt, hanem a következmények elmaradása miatt is. Még a legtökéletesebb jogállamban is megtörténhet az, hogy a hatóság kilép a jog adta keretek közül. Ekkor azonban az állam feladata az, hogy azonnal eljárjon és a megfelelő büntetést szabja ki azokra, akik visszaéltek a hatalmukkal. Márpedig komolyan vehető hivatalos vizsgálat az ügyben nem történt, és különösebb nyomás sincs az érintetteken azért, hogy egy ilyen meginduljon.

A magyar kormány követelte, hogy a felelősök kerüljenek fel az uniós emberi jogi szankciós listára – ez már érdemben kényszerítené őket arra, hogy komolyan vegyék az ügyet. Elnézve azonban Brüsszel viselkedését az ügyben, nem kell az érintett katonai parancsnokoknak álmatlan éjszakáktól tartaniuk.

Bár Brüsszel hallgat, akárcsak az egyébként mindig oly hangos civil szervezetek, mint a Helsinki Bizottság vagy a TASZ. Beszédesen csendben van még a Tisza Párt is, amelynek vezetője érdemi reakcióra érdemtelennek nyilvánította azt, hogy a kényszersorozásba belehalt egy magyar ember. Eközben azonban az ukránpárti propaganda szokásos ügynökei nem tétlenkednek, legyenek akár magukat sajtómunkásnak vagy szakértőnek mondó emberek. Azonnal hozzáláttak, hogy Sebestyén ügyét gyalázatos módon relativizálják, és gyakorlatilag a magyar kormányt teszik felelőssé azért, mert egyáltalán szóvá merte tenni a történteket. A kárpátaljai templomgyújtogatás kapcsán még ennél is tovább mennek, szerintük magyar önprovokáció történt.

Ez az a vonal, amelyet Magyar Péter és pártja nyitott meg idén májusban, amikor a honvédelmi miniszter zárt körű beszédéről szivárogtattak ki hangfelvételt. Tették mindezt az ukrán titkosszolgálattal feltehetően egyeztetve, hiszen annak másnapján ők álltak elő saját vádjaikkal kárpátaljai magyar „ügynökökről”. Látni kell, hogy ezek az ügyek mind összefüggenek, elképesztő ukrán fedett és nyílt aktivitás zajlik most Magyarország irányába. Ennek nagyon egyszerű oka, hogy hazánk jobboldali kormánya az egyetlen Európában, amely megkérdezte az ukrán EU-csatlakozásról az embereket, a Voks2025 eredménye alapján pedig blokkolja az erre vonatkozó tárgyalások megkezdését.

Aki ebben a kérdésben az ukránok oldalára áll a magyar emberek világos véleményével szemben, azt láthatóan egy honfitársunk értelmetlen és bestiális megölése sem zaklatja fel túlságosan. Képzeljük el, milyen védelemre számíthatna a határon túli magyarság egy esetleges Tisza-kormány alatt. A veszélyek korában politikai kalandorok és idegen érdekeket kiszolgáló ügynökök kezébe adni a hatalmat katasztrofális következményekkel járna.

A szerző az Alapjogokért Központ vezető elemzője.